Nehéz eldöntenem, hogy a Kocsonyafesztivál első napi koncertjeiből a Paddy & the Rats vagy a Swetter koncertjét ítéljem jobbnak. Igaz, nehéz is összehasonlítani a két csapatot, hiszen egészen más zenei stílust képviselnek.
Most a Swetter együttes koncertjének képeit nézegetheted, ha a lent látható képre klikkelsz majd.
Láthatod majd, hogy rendkívül látványos volt a műsor, és ami a képekből nem látható, a zene is fantasztikusan jó volt. Kicsit átalakult a Swetter együttes, és félve vártam, mit nyújt majd az új énekes, Mészáros Tibor, hiszen a korábbi énekesük is rendkívüli produkciót nyújtott.
Szerencsére nem kellett csalódni, a több tagcserén túljutott együttes felejthetetlen produkciót nyújtott a Villanyrendőr színpadon.
Érdeklődve várom az új hangzó és képi anyagokat az együttestől.
Majdnem elfelejtettem megemlíteni a táncosokat, az Avas Néptáncegyüttes tagjait, pedig az egyébként is pörgős színpadkép látványához, és a koncert hangulatához is jelentősen hozzájárultak.

…mikor Nagy Feró a Bikiniben, majd a Beatrice-ben nyomta. Az volt az igazi nyár 🙂
Mostani miskolci fellépése nagyon jó helyre került a műsorfolyamban, hiszen nem sokkal a start után, de a húzósabb koncertek előtt toppant a színpadra a magányos sztár. Így sikerült fél playback műsorával is remek hangulatot csinálni, és az ének a feles után is a helyén volt.
Amit vártam ettől a koncerttől, azt hozta, jó melegítés volt a Swetter és a Paddy előtt. Még énekeltem is 🙂
Erről ugyan nem találsz képet, ha ráklikkelsz itt a fotóra, de ha keresgélsz a Kocsonyafesztivál koncertfotói között, felfedezhetsz. Azért inkább maradj itt.

A 0. napi szürke képek után a Kocsonyafesztivál első napja igazi programkavalkádot hozott, és az időjárás is remek volt, mikor arra volt szükség.
Nem mesélek most a napközbenről, annak is eljön a ideje, és nem adom meg a választ a tegnapi kérdésre sem. Majd pár nap múlva.
A beszámolókat a Miskolci Illés EmlékZenekar koncertjével kezdem.
A hazai pálya rengeteg rajongót vonzott a Villanyrendőr színpadhoz. Nem sokkal mellettem például egy nagyi tombolt, előtte, a korlátnál az unokája.
A koncert nem volt rossz, bár ahogy korábban írtam, sohasem volt nagy kedvencem az Illés, mégis énekelgettem kicsit. Ennek nem hiszem, hogy maradt nyoma a körülöttem lévők lelkében, ahogy hallottam, ők se nagyon kerülhettek volna be egy dalárdába 🙂
Megörökítésre is inkább a zenészeket gondoltam érdemesnek. Ezeket a képeket láthatod, ha ráklikkelsz a fotóra.