Többször belekezdtem már ebbe az írásba, talán most, egy tegnap esti, a közösségi oldalak fontosságáról folytatott beszélgetés, és egy hosszú hazafelé séta után sikerül úgy összeszednem a gondolataimat, hogy azt érdemes legyen közzétenni…
Elég messziről indulok. Február elutaztam Miskolcra, a Kocsonyafesztiválra. Erről akkor elég részletesen írtam. Itt hagyományosan bemutatkoznak tájegységek. Egy-egy kis utca, kis tér, ahol felsátraznak, és hirdetik magukat. Ki így, ki úgy. Amolyan turisztikai csalogató.
Így jutottam el az Aba térre, ahol Abaúj Várvitézei, népviseletbe öltözött asszonyok fogadtak. Az első pavilonnál tájékoztató füzetek szépen elrendezve. Belelapozok az egyikbe, beszédbe elegyedünk az ott lévő hölggyel. Jöjjön el egyszer felénk, ha kedve tartja. – mondja, mikor kiderül éppen ellenkező irányból érkeztem. Aztán tovább megyek.

Este, az otthagyott P. Mobil koncertről hazafelé távolból blues-os basszus szólam hallatszik. Elindulok a hang irányába, és ismét az Aba téren kötök ki. Ekkor ismerkedtem meg a Crossroad zenekar tagjaival. Ez az esti hangulat, és másnapi koncertjük is élmény volt.
Hazatérve kölcsönös bejelölgetés a közösségi portálon, és azóta általuk kicsit belecsöppentem Abaúj életébe.
Szóval eljutottam addig, amiről írni szeretnék. 🙂
Nagy a divatja néhány éve azoknak a kérdéseknek, hogy ki mennyire magyar, egyáltalán igazi magyar-e? Én ezek elé a kérdések elé mindig beszúrom, ki mennyire ember?
Mert számomra nem a melldöngető magyar a magyar, hanem az, aki tesz azért, hogy erre a magyarságra büszkék lehessünk. És ez az embernél kezdődik.
Szóval mit látok én így messziről, Abaúj életéből? Azt, hogy ők büszkék a hagyományaikra, tesznek azért, hogy ezek fennmaradjanak. Büszkék arra, hogy ott élnek, és tesznek azért, hogy minél szebbé, otthonosabbá alakítsák környezetüket.
Nincs olyan hét, hogy ne bukkanna fel egy-egy plakát, meghívó különböző rendezvényekre, de tegnap például a göncruszkai iskola felújításáról, az iskolakezdésről kerültek fel képek, video. Nem dicshimnuszok zengenek, csak megjelenik pártíz kép tudatva, ismét csináltunk valamit, amire büszkék vagyunk.
Minden tiszteletem ezeké az embereké, és nagyon örülök, hogy télvégén összefutottunk.