Uff!

Itt is elsütve a klasszikus indián vicces poént kitalálhatod, hogy vizes téma következik. Nem is akármilyen vizes, de erről majd a vége felé.
Úti beszámolóm utolsó része a tutajozás a Dunajecen élménytúráról szól.
Nem mondtam még, de láthattad a korábbi képeken, hogy remek időjárást fogtunk ki végig. Napsütéses, meleg időben érkeztünk meg tutajozásunk induló pontjához is. Elhangzottak a tanácsok, mire lehet számítani az út során, aztán mindenki döntött felnőtt módjára. Én például a zseb fényképezőgépemet vittem magammal.
Az első zápor utunk végefelé érkezett, és bebizonyította, mennyire értelmetlen az esőkabát. Mire partra szálltunk, már nem esett, bár a hajós ember erősen mutogatott a fedett kocsma felé.
A hírek szerint kb. 1500 méterre volt a buszunk. Kb 200 métert tettünk meg, mikor megérkezett az eső. Értelmetlen volt visszafordulni, és két perc múlva értelmetlen volt a vizet kerülgetni.
Szikrázó napsütésben, eresz alatt álldogáló bölcs emberek csodálkozó tekintetétől követve érkeztünk meg az étterem mellett parkoló buszhoz.
Rendkívüli műsorszám volt a buszon történő átöltözés. Megérdemeltük az ezt követő pálinkát. 🙂
Kicserélődött a társaság az étterem teraszán, mire jelmezbálszerűen öltözött csapatunk visszaért ebédelni.
Hazaindulás előtt néhányan még esőtáncot jártak a parkolóban, majd néhány rövid megállót és egy forgalomterelést követően este, szakadó esőben érkeztünk haza.
Bármikor újrakezdeném!
Ja, klikkelj a képre! Az album végén vagy egy közel fél órás videó is. Nem egy Titanic film, megmutathatod a gyereknek is. 🙂