Bluesers Hollywoodban

– Nem unod? – kérdezte az ismerős, mikor mutattam néhány képet a koncertről.
– Nem. – feleltem kapásból, és csak utána gondolkodtam el, vajon mire kérdezett rá? A koncertekre, vagy a fotózásra?
Persze mindegy is volt, hiszen egyiket sem unom, talán azért, mert oda megyek, ami érdekel, és akkor fotózok, ha kedvem van. Micsoda szabadság. 🙂
Szóval nem untam a Bluesers zenéjét sem, sőt, és kedvem is volt fotózni. Ebből adódóan ma fotóalbum lesz az írás vége.
Az albumhoz vezető kép pedig – bocs fiúk – nem teljes zenekaros, hanem az a pillanat, amikor a Firkin énekese beáll vokálozni. Ez nyilván a zenekarnak is sokat jelent, nekem pedig az elismerés, a tisztelet jele. Az a – sajnos egyre ritkább – pillanat, amikor zenekarok érdeklődnek egymás zenéje iránt. Nálam ez emelte a hangulatot. Meg persze a koncert is 🙂
Klikkelj a képre, 19-én pedig gyere el a BuSzaCsa – nekem már csak ez marad támogatótól függetlenül – udvarára néhány jó koncertre!