Mese az elszalasztott lehetőségről

Amikor múlt héten rátaláltam az eseménysorra, elégedetten bólintottam. Ez igen, ezt kell csinálni!
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár olyan egyhetes programsorozatot rakott össze, amely – ahogy írtam – méltán tart számot figyelemre. Ezért is ajánlottam jó szívvel, és terveztem, hogy időt szakítok rá, hogy meglátogassam.
Hét közben sikerült eléggé lezombiznom magam, így dobtam a pénteki koncertestét. Maradt a tervben a könyvtár és esetleg Tarcal.
A könyvtár hétvégére többek között retro számítógép és kvarcjáték kiállítást, és csereberét, meseolvasást, barkácsfoglalkozást, családi vetélkedőket, makett kiállítást, közönségtalálkozót ígért, és tartott.
Úgy gondoltam, megnézem, fényképezgetek is kicsit. Mert azt gondoltam, és most is azt gondolom, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár nagyon jó úton halad afelé, hogy a város legjobb programjait szolgáltassa.
Láthattuk már ezt a VIDOR Fesztivál alatt is, amikor kicsit árnyékban maradt ugyan a tevékenységük, de egy délután sikerült pár képet, és kis hírverést csinálnom nekik.
Ebből az albumból került egy kép a mai bejegyzéshez, mert a hétvégén sajnos nem sikerült fényképeznem.
A ruhatárig jutottunk ugyanis. Leadtuk a kabátokat.
– A táskát is! – jött a kérés.
– Fotós felszerelés, szeretnék fényképezni a kiállításon. – mondtam.
– Akkor vegye ki a fényképezőgépet, és a táskát adja le! – jött a válasz.
– Kérjük vissza a kabátokat! – mondtam, és méltatlankodva eljöttünk.
Gondolom, az a rend, hogy nem lehet táskát bevinni, de soha nem hagynám ruhatárban felszerelésem legkisebb részét sem, mint ahogy korábbi években a kiállítások megtekintésénél ez nem is volt elvárás.
A tanulság számomra, legközelebb indulás előtt szerzek információt. Sajnálom, hogy elszalasztottam a lehetőséget, biztosan érdekes volt a kiállítás.