Mégegy reményhal

Nem is olyan régen írtam Reményhal címmel arról, milyen jó lenne, ha alakulna valami Nyíregyháza zenei életében. Lett – mondjuk – szép művházunk, vannak fantasztikus zenészeink, mi kell még? Közönség. – mondhatnád. Nos, erre is kitérek majd, de most arról, mik is történtek az írás óta?

Kiderült, nem lesznek koncertek belátható időn belül az X-Caféban.
Kiderült, lesz egy új koncerthely szombat esténként.
Kiderült, vannak rendezvények a felújított Váci Mihály Kulturális Központban.
Szóval történt ez-az.
Múlt hétvégén például fantasztikus koncertet élvezhetett, aki vette a fáradtságot, hogy eljöjjön az ingyenes programra. Ferenczi György és a Rackajam koncertezett, utána pedig a Sugallo rendezett csángó táncházat.
Ma pedig Török Ádám, és Czimbalmos István harangozott be egy jelentősnek ígérkező eseményt. Jövő hét közepén a művházban a Mini együttes, és a Nap együttes ad koncertet.
Szóval az események kezdenek jönni.

Talán nem kerülte el a figyelmedet az “aki vette a fáradtságot” félmondat.
Bizony, most jön a közönség kérdése. Mert egy jó koncertnek elengedhetetlen része a jó közönség, és ebben szerintem nem állunk túl jól.
Elég rendszeresen járok koncertekre, és látom a létszámot. Olykor nagyon elkeserítő.
Pár napja határoztam el, hogy ezt leírom.
Egy újabb fiatal, tehetséges zenekar oszlott fel a múlt héten, és nagyon megdöbbentett, amit írtak egyik okként. Akkor is, ha nagyjából erre számítottam. Legszívesebben az egész bekezdést beidézném, de csak egy rövid gondolatot hozok ide: “és kissé elhagyja a lelkesedés az embert, mikor rengeteg munkát, időt, belerak, és kb szarnak rá…régen ezerszer jobb volt, nem volt gond az embereknek koncertre járni” – és ezt nem én mondtam a soktíz évvel a hátam mögött…

Remélem, azért ennyire nem marad sötét a helyzet, és a közönség, akiknek, akikért ezek a produkciók készülnek egyszercsak újra megtölti azt a kevés koncerthelyet, amely még megmaradt, amely még bírja tartani magát.

A programok jönnek, csak be kell fogadni őket, és büszkének lenni rá, hogy ilyen is van a városunkban.
Ehhez az íráshoz most nem teszek képet, ez most ilyen száraz olvasmány marad.

One Reply to “Mégegy reményhal”

Comments are closed for this post.