A figyelmes község

Ez a hétvége nem kecsegtet fotózási, vagy koncertbeszámoló lehetőséggel, így itt az alkalom, hogy régi tartozásaimat törlesszem. Most például május elejére lépünk vissza. Azok a boldog 25 °C-ok… 🙂

Az eseményre teljesen véletlenül akadtam. A kiindulási pont egy Bikini koncert helyszínének keresése volt. A helység neve, és az időpont volt meg.
Az én logikám ilyenkor a helység honlapjára vezet, bár sokszor kellett már csalódnom az ilyen keresésben.
Kálmánháza hivatalos lapján azonban ott volt az esemény pontos leírása, meghívója. Így kell ezt csinálni! (ezt még többször el fogom mondani)
A község Anyák napja alkalmából egész napos kulturális és sporteseményt rendezett, ennek része volt az említett koncert. Uniós pályázat, az elnyert összeg pedig arra költve, amire adták. Így kell ezt csinálni!
Vasárnap már kora délután megérkeztünk kis kirándulással megfűszerezve a hét zárását.
A sportpálya szélén hatalmas színpap állt ránézésre is igényes hangtechnikával szerelve. A nap hátralévő részében kiderült, nem csak látszatra igényes a technika. Utoljára pár évvel ezelőtt, a VIDOR-on hallottam ilyen jól szólni zenét, szöveget. Hatalmas dicséret illeti a technikusokat azért a kiváló és fáradhatatlan munkáért, aminek eredményeként egyetlen gerjedés, vagy csattanás sem törte meg a hangulatot, pedig a műsorszámok között rendre át kellett rendezni a színpadot. Ismét azt tudom mondani, így kell ezt csinálni!
A műsorok jó része egyébként a helyi kulturális csoportoknak, és a lakosságnak adott lehetőséget a színpadra lépni, de érkeztek táncosok Nyíregyházáról is, nem beszélve a jó másfél órás Bikini koncertről.
Minden tiszteletem a szervezőké és megvalósítóké. Köszönet illeti őket azért, hogy vendégként is otthon érezhettük magunkat.
A délutánról két fotóalbumot készítek. A második a Bikini koncertjéről szól majd egy rövid írás után a közeljövőben, a mostani pedig a koncertig dolgozza fel az eseményeket a helyi néptáncosoktól a 4 for Dance-ig.
Klikkelj a képre!

KLIKK


Egyenesen

Éjszaka, mikor viszonylag üres fejjel bámultam a monitort, és azon gondolkodtam, miért is nem kapcsoltam még ki, egyszer csak felvillant egy név a közösségi oldal gyorshírei közt. Egy barátom kedvelt egy állapotot, a név pedig felidézett egy estét.
Maradtam hát, és olvastam. “Mindenki Kedvesnek mondanom kell valamit!” Hangzott az indító mondat, és felcsengett fülemben egy augusztus végi este felkonfja, a dalok közötti összekötőszöveg, és hogy nem bírtam eltávolodni a színpadtól, annyira magával ragadott az onnan sugárzó valami.
Ahogy nézem, a fejem még mindig elég üresnek látszik, nem ez lesz a legjobb írásom, de akkor is leírom. 🙂
Volt egy koncert a VIDOR Fesztiválon, amire úgy indultam, hogy “nem tudom” és úgy jöttem el, hogy a legjobb koncert volt addig.
Egyre ritkábban tapasztalható, hogy színpadról őszinteség jön le. Igazi, nem megjátszott, nem a “mindenkoncertenugyanazaszöveg” betanult őszintesége, és nem trágárkodás, hanem a megbecsült közönség felé irányuló szeretet. És akkor a műsorról még nem is szóltam. Kiváló zenei tudás, énekhang, előadás.
Ezt a viszonylag hosszú bevezetőt azért írtam, hogy szembe tudjam állítani a hazai és külföldi tehetségkutatók szintjével, hazug világával. Erről meg csak ennyit, mert nem érdemel több szót 🙂
A történet pedig, hogy Szirtes Edina Mókus eljátszott a gondolattal (jó, kicsit tovább is jutott), hogy elindul valamilyen dalfesztiválon. Aztán visszalépett, és ezt közreadta saját Facebook oldalán.
Szerencsére sokan ott is leírták, hogy az ő tehetségének (és szerintem másokénak sem) ott a helye. Az egy korrupt világ, a pénz, az üzlet világa, és mindenről szól csak nem a tehetséges emberekről.
Ezeknek a tehetséges, szívvel-lélekkel játszó, éneklő embereknek a szerető közönségük között, a színpadon a helyük. És itt azért a többesszám, mert most nem csak Mókusra gondolok…

Szirtes Edina Mókus - VIDOR Fesztivál