Vízre vittek

Kielbe érkezésemtől kezdve nézegettem a kikötőben a hajókat, és terveztem, hogy egyszer vízre szállok. Szombaton inkább a kirakodót választottam, mert egészen más hangulata volt, mint egyébként a városnak, jó volt kicsit feltöltődni.
Vasárnap délelőtt aztán sikerült megtalálnom a közös nyelvet a jegyárus nénivel a kikötőben, és néhány perc múlva már érkezett is a Laboe nevű hajó. Ez egy két szintes kishajó, már ami az utasok számára hozzáférhető. A lenti fedett részben kis büfé, a felső rész pedig részben zárt, részben nyitott. Odafelé szinte sz egész utat a hajó nyitott hátsó részében, a kémény mögött töltöttem. Itt kevésbé fújt a szél, és remekül lehetett fényképezni. Az út körülbelül egyórás oda és vissza is, és hol az öböl egyik, hol a másik partján kötöttünk ki.
Az odaút végén megnézhettem volna a tengeralattjáró múzeumot, de az egy héttel korábbi duplarepülős akció után nem motivált semmi, hogy egy csőben sétáljak. Így hajófordultával visszatértem.

Kiel