Betyáros blues

Már nem tudom, hogy írtam-e (szerintem biztos többször is ;-)), vagy csak akartam, hogy elég szörnyűnek tartom a koncerthely lehetőségeket Nyíregyházán.
Igazán a pincéből átalakított füstös, ablaktalan kocsma éppoly alkalmatlan erre, mint a tornateremből fabrikált fellépőhely.
Az első a túlélés lehetőségét korlátozza, a második pedig akusztikailag hozza lehetetlen helyzetbe a hangmérnököt. Mindkettőt próbáltam, és ezek után rengeteg olyan koncertet kihagytam, amelyet egyrészt nagyon bánok, másrészt lehet, hogy jobb, mint ha bosszankodva, csalódva hagyom ott.
Ennek ellenére ha számomra ismeretlen zenekar nyíregyházi koncertjére bukkanok, eljátszom a gondolattal, hogy meg kellene nézni.
Így vagyok most a Veszelka Kommandó fellépésével.
Megnéztem, amit lehetett róluk, és érdekes a kép.
Van ugye egy remek zenekar, és egy remek énekes.
A zenészek igényes zenei alapot tesznek az ének alá.
Ez olyannyira így van, hogy a lent bemutatott produkciónál kifejezetten zavart, hogy bejött az ének, mert a kezdésből olyan érzésem volt, ez a dal lehetne instrumentális is.
A duda-gitár páros olyan lehetőséget villant fel, és különösen a dudás motívumok, amit így, hogy megvan mögötte a tudás, vétek nem kihasználni.
A zenei befejezés is ezt sugallta, és kifejezett csalódás volt – különösen egy koncerten – hogy nem élt a zenekar ezzel a lehetőséggel. Ha mindenképpen ragaszkodnak az énekhez, legalább egy hosszabb, virtuózabb zenekari résszel.
Vagy lehetne akár ugyanebből a zenei alapból egy Betyáros blues, mert a dudásnak ott volt a kezében ezen a koncerten.
Igazán a videomegosztón – és a honlapjukon is – elérhető öt dal az, amiből azt a véleményt alkottam, hogy jó lenne egy jó koncerthelyszínen megnézni egy teljes műsorukat.
És most nézd meg a dalt, amiről beszéltem: