A fal adja

Miközben a Sleet zenekar tehetségkutatós fellépésének beszámolóját írom, a Mustár FM szól.
Pink Floyd: The Wall
Most aztán tesztelhetem magam, hány felé tudok figyelni.
Ha belegebedek is beleszövöm valahogy a post címét 😀 Azt (is) szeretem a Mustárházban, hogy mindig lehet szólni valakihez, vagy valaki szól hozzád. Szóval ott vagy, nagyjából tudod, ki kicsoda, viszont remekül elbeszélgetsz.
Persze Norbit például ismerem egy ideje. A Sleet beállásánál nézegetjük a színpadon lévő cuccot. Mondom: Ha a felét kihozzák, mint ami a cuccban van, ők nyernek.
Nem ők nyertek…
Pedig jók voltak, de ahhoz a zenéhez sokan. Illetve kevesebben is meg tudnák azt csinálni. Nem bonyolódok bele, majd egy másik csapatnál visszautalok ide.
(régi magyar-tanárnőm most olyan fülest adna, hogy a fal adja a másikat 🙂 megvan)
Nem zavar(k)odok tovább, nézzük a képeket!