PUFfogás

Mivel a tegnap beszélgetős vonatozás volt ma ismét Pál Utcai Fiúk zenéltek útközben.
“Feláldozod önmagadat, tedd csak tedd csak tedd a dolgodat” – mondták a fülembe, miközben az ellenőr kopogtatta a vállamat bérlet ügyben. Úgy tűnik együtt fekszünk-kelünk ezután. 🙂
Megörvendeztettem az arcképemmel, és már ott is tartottunk, hogy “Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok. Túl messzire mentem, Vissza már soha nem találok”
Így buszoztunk tovább, én pedig belegondoltam, mennyire szerettem utazni régebben, és mennyire szeretnék, ha nem ez a reggel-este lenne a cél.
Ma eldől a szabadságom. Legalábbis ez a részlete. A többivel nem tudom, mi lesz, nem sok jót várok. Valahogy nem várom ezt a napot.
Kiderül estére…

Kiderült. Hát érdekes elképzelés.
Azt hiszem, rohamosan elkezdek szabadságon lenni…
Erről ennyit.
Mivel a reggeli és esti vonatozásom is “beszélgetős” volt, így hazafelé még jutott a PUF-ból.
“Csukd be a szemed és fogd be a szád, aludj!”
Jó.