Vidorszerda

A mai beszámoló kicsit bővebb ismertetőt ad a fellépőkről, mert volt némi bizonytalansága, hogy ott tudok lenni a koncerteken, másrészt a tegnapi félkoncert miatt maradt időm ilyenre is 🙂

Az első fellépő ma az általuk ethno funknak nevezett zenét játszó egri Kerekes Band. Természetesen utánuk néztem 🙂

Honlapjukon a sok érdekes információ mellett belehallgathatsz, belenézhetsz repertoárjukba. Az emlékezetes hétvégi Napra koncert után azt hiszem, ők is nehéz feladat elé állítják a következő fellépőket.
Nem vagyok rest, és idelinkelem, a Csángó boogie című számukat, mert a furulya eszméletlen benne.

Persze a zenéjük instrumentális jellege miatt elképzelhető, hogy megosztják a közönséget. Nekem mindenesetre tetszik 🙂
Nem fényezném magam nagyon, de a koncert ráadásszáma pont az általam ajánlott volt… és a koncert közben is elhangzott. Tehát nem csak nekem tetszett. 🙂
És ha már a koncertnél tartunk, azt hozta számomra, amire vártam az utánanézést követően.
Mondjuk nekem még mindig a Napra a favorit, de ők a másodikak.
És akkor lássuk, ki is a nap másik versenyzője?

Természetesen afrikai zene, Maliból érkeztek, és Toumani Diabeté’s Symmetric Orchestra néven léptek a Vidor színpadára.

Hagyományos afrikai hangszerek, írja róluk a programfüzet. Én azért kicsit utánuk jártam a neten, és ahogy hallottam – persze nyilván a koncert egészen más -, úgy érzem, nem voltak “ellenfelei” a Kerekes Band-nek.

Persze én Osibisa-n nőttem fel 😉

No, fenti jóslatot kicsit korrigálnom kell. Mert ugyan nekem valóban jobban tetszett a Kereked Band, a Symmetric Orchestra produkciója is feledhetetlen.
Talán ők hozták azt az igazi show-t, amit eddig hiányoltam.
Szólni kell még a technikai háttérről.
Az időjárás egy iskolai tornacsarnokba kényszerítette a szervezőket. Csak gratulálni lehet nekik, hogy ennyire jól sikerült megoldani a hangosítást, világosítást.
Mai dőltbetűs pedig csak úgy halkan… ha egy rendező hatalmánál fogva parancsot ad, érthető, hogy nem indokolja meg. Maga a parancs is elfogadható, bizonyára oka volt rá. Azonban ezt be lehetett volna jelenteni a koncert előtt. Akkor nem éreztem volna úgy, hogy valamit csak nekem nem szabad… Ja, és persze jólesett volna, ha a második tagmondat mondjuk a “legyen szíves!”.
Zárjunk akkor ma is a holnapi programmal.