Vidorhétfő

Meg is érkeztem a nézelődésből.
Hamar végigszaladtam azon a néhány lapon, amelyeket minden nap megnézek, ha net közelébe kerülök.
Megnyugtató néha nem csak a saját szövegemet nézegetni. 😉
De most inkább írok a máról.
Munkahelyi dolgokkal mostmár jó ideig nem szeretnék foglalkozni, bár ért ma meglepetés, de lássuk inkább a vidorabb dolgokat.
Beestem a térre időben, nagyjából ahogy terveztem. Kezdődött is a vidám lárma a színpadon. Mielőtt félreérthető lenne, egyáltalán nem rosszallóan mondtam a lármát.
Nagyon remek volt a Makám műsora.

Vidámabb, cserfes, és szolidabb, csendesebb részek váltották egymást, de a lendület végig megmaradt.

Olykor szomorkás, olykor pedig táncba hívó dallamok csendültek fel a együttes gondosan felépített műsorában.

Úgy tűnik nekem a lassan feléhez közeledő fesztivál előértékelésekor, hogy a magyar együttesek láthatóan jobb teljesítményt nyújtanak a külföldieknél, játsszanak akár hazai-, akár világzenét.

Persze azért nem feledkezhetünk el a külföldi fellépőkről sem, hisz az ő előadásaik is remekbe szabottak.
Ma a némely források által ”francia Vangelis”-ként emlegetett René Aubry volt a második fellépő.

Bár a mai műsoruk után nem nagyon értem fenti elnevezést, azt azért el kell mondanom, hogy színvonalas produkciót láthattunk.

Talán ha a tér kocsmáiban helyet foglalókat is érdekelték volna a történések, még élvezetesebb lehetett volna a koncert.
Vannak zenék, amelyeket leginkább csak színpadon szeretek hallgatni, nézni, ilyen mondjuk a Boban Markovics (szerű-féle) megszólalás, ez a mai második koncert viszont egy csendes kamarahelységbe
vágyott inkább.
Összességében nem volt rossz a mai nap sem, de lássuk, mi a holnapi program?