Legyen elég!

“Érdekes” hírt olvasok az egyik portálon.
Már a cím olvastán is borsódzik a hátam: Elveszhet Sóstó nyugalma ?
A cikk előzménye pár napja elkerülte a figyelmemet, de egysrészt belinkeltem, másrészt a válaszból világos a tartalma…
Nyáron még élhető volt a belváros, nyáron még volt kedvem, és volt is hol sétálnom a belvárosban. Mégis gyakran kimentem Sóstóra. Mert ott nem lehetett akkora tömeg, hogy ne lehessen nyugodtan megpihenni, feltöltődni kicsit.
Nem kellett semmi rendezvénynek lenni ahhoz, hogy érdemes legyen kimenni.
Egy sétát tenni a tó partján, leülni egy padra a parkban, vagy a másik
oldalon, süttetni magam a nappal, vagy elbújni a fák árnyékában.
Hallgatni a terasz zenéjét, vagy csendben ülni a horgászok mögött.
Hallgatni a szökőkút csobogását, vagy a köré szervezett zenészek, énekesek műsorát.
Hallgatni a játszótér zsivalyát, vagy gyorsan repülő napot tölteni az Állatparkban.
Hallgatni a fűnyírók berregését, vagy kóstolgatni a szabadban főzött ételeket a Múzeumfaluban.
Hallgatni a strand előtt megforduló nyolcasbusz nyiszorgását, vagy a kilátóból felülről figyelni a történéseket.
Hallgatni a szökőkút körül szaladgáló gyermekek talpa alatt a kavics karcos hangját, vagy ülni a 424-es teraszán a barátaimmal.
Aztán visszatérni a város egészen más hangjaihoz..
De ezek a hangok is megváltoztak. A város egy zaklatott, ideges, feszült, hideg romhalmazzá vált.
Ahol néhány nyárestén kellemes zenéket hallgattunk, most másfajta hangok verik fel az este csendjét.
Ahol néhány nyárestén akár az utca közepén is sétálhattam, most soktonnás teherautók flangálnak.
Ahol néhány nyárestén mosolyogva-beszélgetve sétáltunk haza, most kerítés állja utunkat.
Ahol a város zöldellő parkot látna, most hatalmas mélyülő gödör tátong.

Ahol még zöldell a fű, van hová leszállnia a madárnak, és még csónakázni is lehet, pénzéhes emberek épületeket terveznek. Értelmetlen, átgondolatlan, megtervezetlen dolgokra herdálják a város pénzét, ugyanakkor nem jut a gyermekek mikulására sem – hogy csak “filléres” dolgot említsek. Elmarad a mikulásszépségverseny, az évek óta a Kelet áruház tetején integető mikulás a kertvárosba kerül, mert ott akad egy emberséges vállalkozó, aki fedezi a költségeket…
Tudhatod, hiszen olvashatod, szeretem ezt a várost.
Tudhatod, hiszen láthatod, igyekeztem kedvet csinálni a városba látogatáshoz.
Tudhatod, hiszen olvashatod, hogy egyre keserűbbek az írások.
Tudhatod, hiszen láthatod, megkoptak a képek fényei.
Mikor múlt év végén újraterveztem a képtáramat, fontos volt, hogy legyen külön Nyíregyháza kategória, hogy legyen külön Sóstó kategória, és hogy ezek legyenek az elsők.
Sosem volt gond, mit fényképezzek a városban, mindig akadt valami szép.
Sosem volt gond egy kedvcsináló albumot összeállítani.
Mindig büszke voltam rá, hogy egy olyan városban élek, amit emelt fővel mutathatok meg bárkinek…
Kérem, ne vegyék el Sóstót is, ne vegyék el ezt a büszkeséget!
Legyen elég a belváros…