Elérkezett a péntek, és ahogy ígértem, itt a LESZFeszt záró napjáról készült beszámoló, és ma a koncert fotóalbum. Mert kettő is lesz. Azt gondolom, a mountain bike-os fiúk megérdemlik, hogy versenyükről külön album, bejegyzés készüljön.
A fesztivál minden napjára úgy érkeztünk, hogy mindig volt kis időnk elbóklászni a hatalmas területen. Szombatra az a terület maradt, amit a korábbi napokon nem nagyon kerestünk fel. Ezért találsz majd az album elején bocit, csacsit, sőt, sárkányt is.
A Várszínpad felé haladva benéztünk az Uzipov beállására, és nem tűnt rossznak, amit hallottunk.
A nap első kiszemelt koncertje az Emma Undressed volt. Nem maradtunk sokáig, mert ez a nap nem az énekesé volt. Ha nem hallottam volna őket már szuperül szólni (és itt nem a technika minőségére gondolok, az a fesztivál teljes ideje alatt rendben volt), egészen mást írnék most. Így viszont remélem, tegnap este Tokajban, a tehetségkutatón rendben voltak.
Hamar visszatértünk hát az Uzipov koncertjére, és nem bántuk meg. Remek zenét csinálnak.
Kis bringás nézelődés következett, de erről ebben az albumban nem találsz képet. Van viszont néhány a Kaukázus koncertjéről. Nekem valahogy szólóban, vagy majdnem szólóban jobban tetszik Kardos-Horváth Janó zenéje.
Hosszú-hosszú bringás percek következtek. Hihetetlen, amit a srácok műveltek, majd meglátod a következő albumban. 😉
Kis időre visszatértünk a Várszínpadra, hallgattunk kis Keleti Frontot, majd irány a Rockaréna. A Dorothy zenekar nem okozott csalódást, becsülettel döngettek a lányok, de talán kicsit kevesebb összekötőszöveggel is beértem volna.
Az előkészülezek során kicsit benéztem a STU33-at. Mikor készültem a fesztiválra, és belehallgattam a fellépők zenéjébe, nagyon ismerősnek tűnt az övék, de nem tudtam hova tenni. Visszatérve a Várszínpadhoz jött a megvilágosodás. Ők voltak azok, akiknek különleges zenéje múlt évben is nagyon tetszett. Az elmúlt napokban sokat hallgattam őket a videomegosztón, és nem tudom megállni, hogy kedvencemet ide ne linkeljem. Remélem, találkozunk még.
Legyen az ő koncertképük a fotóalbumra vezető. Klikkelj rá, és nézd végig az albumot! Holnap pedig megyünk biciklizni. 🙂

Az idei LESZFeszt induló napja hozta számomra a legtöbb igazán jó zenét és egyben a legtöbb képet is. Talán összefügg a kettő. 🙂
Fentiekből következően ma több fotóalbumot is megosztok, lesz ugyanis két kiemelt koncertalbum, valamint egy összefoglaló.
Ahogy korábban írtam, a Bluesers koncertje volt az, amit a mountain bike-osokra rácsodálkozás után megnéztünk.
Apropó, rácsodálkozás. Álldogáltunk az állvány mellet, és néztük a távolban szálló kerékpárosokat, mikor mögénk érkezett egy család. Apa, anya, gyerek. A gyerek is rácsodálkozott a magasban lévőkre eképpen: Ez mi? A válasz sem váratott magára. Anyuka szakértő kommentje érkezett: Bicigli. Mentünk is nyomban koncertet nézni, amit most te is megtehetsz, legalábbis képekben. Aztán gyere el a következő Bluesers fellépésre, mert a zene is jó. 🙂
Most pedig klikkelj a képre, nézegesd az albumot, és gyere vissza.

A másik kiemelt koncert, és fotóalbum a Henimetalé. Szerettem volna többet kihozni a képekből, de nem nagyon tudtam összhangba kerülni a fényekkel, így a képi dokumentálás messze elmarad a koncert zenei minőségétől. Jó volt újra látni, hallani őket.

És akkor vissza az érkezéshez. A középső kapun jutottunk be a fesztivál területére, így mindjárt egy körsétát is tettünk, míg a Várszínpadig értünk. Erről a részről egyébként majd a harmadik nap albumában lesz több kép.
Ahogy írtam korábban, kicsit elidőztünk a bringások lélegzetelállító produkciójánál kis időt töltöttünk a Motorbreath beállásánál, és koncertjének elején. Őket egyébként felvettem a “figyelő listámra”. 🙂
A Bluesers koncertje után egy földhöz közelebbi kerékpáros bemutatót néztünk meg. A Hegeshow-ról elmondhatom, hogy meglehetősen dacolnak a fizika törvényeivel. 🙂
Maradt még kis időnk az Integral Vortex koncertjére is, akik a múlt évben látotthoz képest kicsit más felállásban érkeztek.
A nap kellemes meglepetése a Fatal Error volt, így az ő képük vezet majd a fotóalbumhoz.
Egy időre visszatértünk a Rockarénába, a Karmapirin koncertjére, pacsiztunk néhány kedves ismerőssel, aztán Várszínpad, és Henimetal.
A remek koncertet a ZUP színpadra lépése követte. Réges régen, egészen más felállásban láttam, hallottam őket, tudtam a változásról, de nem követtem az eseményeket. Ezután fogom. Igazán nagyon tetszett a produkció, örülök, hogy bejelöltem a koncertjüket, és ott lehettem.
A nap zárása, egyben a következő nap nyitása a PánPéter műsora volt. Ők azok, akik olyan dalokat is játszanak, aminek eredetijét akkor sem hallgatnám, ha ostorral ütnének, az ő feldolgozásukban azonban nem lehet kihagyni. Szóval fergeteges koncert, buli volt.
Nincs is más hátra, minthogy klikkelj erre a képre is, és nezd meg ezt az albumot is.

A beszámolókat a rendezvény közepén kezdem, a miérthez nem mesélném el a tegnapi történéseket, remélem, jó irányt vesznek a dolgok.

A mountain bike-osok edzettek éppen, mikor péntek délután megérkeztünk a LESZFesztre. Igen látványos volt ez is, akár csak később a versenyek. Hatalmas tudású nemzetközi mezőny jött össze idén is.
Az első kiszemelt koncert ezen a napon a Jurijé volt, és bár elfelejtettem a kék pólót, azért vígan (meg gondolom hamisan) énekeltem a slágert.
Kis időre még belenézhettünk a Franklin Mods igen jó koncertjébe is, és elkezdtük hallgatni a Moon of Soul-t, de ez a zene nem igazán jött be, így sétáltunk egyet a várva várt Éva Presszó fellépéséig.
Erről a koncertről elég sok kép készült, mert kedvemre való, és látványos volt, majd meglátod. 🙂
Itt had emeljem ki a Várszínpad technikusainak munkáját, akik remek hangosítást végeztek a fesztivál teljes ideje alatt, és a lehetőségekhez képest a maximumot kihozták a fényekből is.
Benéztünk még Alvinékhoz is egy időre, a napot pedig a Southern Comfort koncertjével zártuk, a képeket pedig most is albumba foglaltam. Klikkelj a következő képre!