Téltemetés

Nagyon úgy néz ki, hogy ezen a télen nincs mit temetni.
Azonban ha egy hangulatos délutánra vágysz, ismét érdemes kilátogatni a Múzeumfaluba szombat délután.
Bár én a múlt évben sem voltam, idén sem leszek ott – vannak ugye családi események is – a többi rendezvényük alapján bátran ajánlom ezt a délután 3-kor kezdődőt is.
Addig meg nézegess képeket a Múzeumfaluról!
klikk a képre


Pocsolyába léptem…

Szombat, nyolc óra pár perc.
Fülemben Takáts Tamás, alattam a nyolcas busz dübörög, Sóstó felé buszozok.
Szerencsére a nap nem csak a kávém idejéig süt, és bár melege még nem az igazi, néhány percig már lehet üldögélni a padon. Különösen a sóstói padon.
Nyugalom, csend, napsütés, kicsit hűvös szél, kuporgó horgászok, csendes nádvágók, szemétgyűjtők a tó partján.
Vidám kutyák, sportruhás emberek futkosnak, és lassan gyermekes családok is érkeznek. Szóval “zajlik” az élet. 🙂
Gondolkodtam utazás közben, mi legyen? Állatpark, vagy Múzeumfalu, vagy “csak” Sóstó úgy általában? Ez utóbbi lett.
Jövő vasárnap Gergelyjárás a Múzeumfaluban, az Állatpark meg majd kicsit később, reggeltől estig, csak szép nyugodtan. 😉
Jöjjön hát a CsakSóstó képekben!
klikk a képre


.

Gondolom, nagyon nem lep meg, ha leírom: az elmúlt két nap képei, és persze a maiak is a Krúdy Karácsonyon készültek.
Idén nem sok időt töltöttem a Krúdy Vigadó előtti téren.
Nyálkás, ködös, hűvös idő volt, így nem csoda, ha sokat melegedtünk a tűz mellett.
Hazafelé aztán olyan szagunk volt, hogy Svédországból sem küldtek volna vissza 🙂
Idén kicsit visszafogottabbnak tűnt a rendezvény.
Persze voltak múlt évből ismerős arcok, pavilonok, de nekem nagyon hiányzott a két kemence. És nem csak a melege miatt.
Remélem, azért lesz még Krúdy Karácsony…


.


Csillagok, csillagok

Ma még csak a napfény játszhatna a díszvilágítással, ha hajlandó lenne előbujni végre 🙂
Ez a kép hétfőn készült, péntek délután viszont a naptól függetlenül fénybe borul a belváros.
Egy kicsit mozgalmasabb, de ugyanakkor ünnepélyesebb időszak következik.
Aranysárga fények, színpadi produkciók színezik az ünnepi előkészületeket.
A Kossuth tér mellett a december 15. és 17.-e közötti időszakban Sóstón, a Krúdy szálló (ó, bocsánat, Krúdy Vígadó) előtt is remélhetően a korábbi évekhez hasonlóan füstölődhetünk majd 🙂
Előkerülnek régi ismerősök, megbeszéljük, hogy a múlt télen nem füstölt ennyire, aztán ismét mosolyogva térünk haza.
…de erről majd akkor 😉


Megkóstoltuk

A szombati pollengyűjtés színtere a Múzeumfalu volt.
Persze az alapgondolat a mindenféle ételek kóstolása a „Kóstolja meg Magyarországot” nevű rendezvény apropóján.
Az elmúlt évben sajnos kimaradt a programomból ez a rendezvény, két éve azonban jókat ettem, meg akkor fényképezgettem is.
Idén már elég jó tippjeim voltak a kóstolósorrendet illetően, mégis előbb kis terepszemlét tartottunk. Ez aztán alaposan fel is borította a terveket.
Éppen a vállaji strudliról meséltem a sátruknál, mikor kiderült, igazi, remek szilvapálinkát is hoztak, hogy legyen mivel agyonütni az időt, míg a nevezetes étek elkészül.
Ezután érthető módon hamar kaja után néztünk. 😉
Választék volt bőven.
Az első portán mindenféle halétel csalogatott. Míg barátnőm a halászlét szeliditette, én a halsütőt vadítottam a fényképezéssel. 🙂

Ha már a vadaknál tartunk, ez a következő porta kínálata volt. Őz, vaddisznó, sőt, az egyik helyen csókát ígértek 🙂 Mi az őznél maradtunk. Remek volt.
Továbbmenve sztapacska, salánki savanyólé, és hasonlók kápráztattak.
A domboldalon kerámia bográcsban káposztás tarkapaszuly gőzölgött, a fehérgyarmati sátor előtt pedig lapcsánkáért álltak sorban.
Miután folyamatosan a strudlit hajtogattam, így hamar a vállaji sátornál termettünk. Türelmetlenségünk nem engedte kivárni a túrós és szilvalekváros finomságot, így krumplisat választottunk.
Ezután már meg kellett pihenni kicsit, így a játszótérszéli padon töltöttünk kis időt.
Korábban néhányszor összefutottunk Dávida Pali barátommal, aki a kádármesterségre oktatja tanítványait hét közben, maga is kádármester lévén.
Felkerestük hát hivatalában 🙂 , ahol büszkén mutatta a műhely falán a képen nagyapját, dédapját, akik szintén ezt a mesterséget űzték valaha, illetve az általuk készített szerszámokat, és használati eszközöket. Hordót ugyan nem kezdtünk el készíteni, de a köpülővel gyakorolhattam kicsit ;-D
Ezután megnéztük a marcipángyűjteményt, majd a sok tudományba belefáradva a kocsmába siettünk egy sörre. Itt persze ismerősökbe botlottunk, de ez a nap folyamán többször is előfordult, persze különböző ismerősökkel..
Újabb séta után a Veterán Motorosklub járművei mellett pihentünk meg egy padon. Innen néztük a motorozni vitt gyermekek ragyogó arcát.
Ezután még tettünk egy kisebb kört, majd egy kellemes nap emlékével hazaballagtunk.
Szeretem a múzeumfalus rendezvényeket. Észrevétlenül elrepül itt a nap.


Ha szeretsz, nem etetsz

Szombat volt, mint tegnap 🙂
Kb. egy hete történt.
Szinte nyitásra érkeztünk az Állatparkhoz.
Péntekre terveztük a látogatást, de gyávák voltunk, és elriasztott a reggeli eső, így kicsit nagyobb társaságban álltunk sorba.
Aztán végre bejutottunk.
Kb. egy éve, kedves barátainkkal jártunk itt.
Most gondolkodtam, hozzam-e a fényképezőt, merthát kellenek az akksik az esti koncertre, de aztán mégis a vállamon lógott.
Az Állatpark mindig tartogat meglepetéseket, idén is sok újjal találkoztunk.
Elkészült a múlt évben leégett zsiráfház, felépült az elefántház, és az oroszlánok is új környezetbe kerültek.
Meglátod majd a képeken 🙂
Ja, képek…
Lett az albumban egy rövid video a macik fürdőzéséről.
Kicsit túltömörítettem, hogy felférjen, bocs.
Dehát ki kell menni megnézni valóságban 😉
klikk a képre


Esőnap

“…Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?…”
Valami ilyesmi jutott eszembe az esőnapról, ami ugye az a nap, amikor nem esik az eső…
Hiába, nehéz nyelv a magyar 🙂
A csütörtök amolyan esőre álló nap volt, így a bábok nem is jöttek a Kossuth térre délután.
Gondolkodtam, menjek-e Sóstóra, de szerencsére nem győzött a lustaság.
Így ismét kellemes kora estét töltöttünk jónéhányan a szökőkút körül.

klikk a képre


Hangszín Tanoda

Kicsit húzós a hétvégém, így nem beszélek sokat, csak felteszek egy albumot.
Pár szóban azért mégis elmondom, hogy a csütörtök este Sóstón változatlanul színvonalas szórakozást nyújt.
Hihetetlen, hogy ennyi tehetséges előadónk van.
A Hangszín Tanoda, és a köré épülő különféle formációk hétről hétre megújulnak.

Fantasztikus közösség, összeszokott társas, és fergeteges egyedi produkciók.

klikk a képre


Sóstói délután


2. randevú

Úgy tűnik, bármikor is indulok a nyolcas buszhoz, mindig ugyanakkor érek Sóstóra 🙂
Miközben a busz a forró aszfaltpokolból lassan az erdős részre ért, és az ablakon bezúdult a friss erdei levegő, azon gondolkodtam, vajon ha nem lennének ezek a csütörtök délutánok, elindulnék-e 35 fokban Sóstóra?
A meglehetősen light-osra sikeredett Kossuth téri műsor után Sóstón, a szökőkútnál szervezett program igencsak színvonalas volt.
Lassan ismerős arcok gyülekeztek a szökőkút körül, és a csak arra tévedőket is megállásra késztették a Nine for song énekesei.
klikk a képre

Műsoruk utolsó részénél a Krúdy Vigadó teraszán is felhangzott egy – meglehetősen másfajta – zene.
Úgy gondolom, a Vigadó tulajdonosának is érdeke, hogy a város, és így az ő vendégei is jól érezzék magukat, talán össze lehetne egyeztetni a két rendezvényt…
Rövid átszerelés után a Dimenzió együttes perdített táncra néhány bátor nézelődőt.
klikk a képre

Ismét érdemes volt Sóstóra látogatni, és gondolom, így lesz ez jövő csütörtökön is.


Sóstói csütörtök

Ahogy a tegnapi bejegyzésem végén írtam, valóban kimentem Sóstóra, és nem bántam meg.

Érkezésemkor két szék tűnt fel a szökőkút mellett, és néhány érdeklődő.

Aztán – amit a minap hiányoltam – megcsillant a nap a rezeken, később pedig zongora-ének páros következett.

“De jó hangja van!” – csíptem el egy mondatot a mellettem elhaladóktól.

Hangulatos délután volt. Ilyesmiket hiányoltam a Sóstóról, de erre még visszatérek 🙂

…persze a Vörös István koncert sem volt rossz annak idején 😉


A fűnyírók hallgatnak

Hogy mi ez a marhaság, hogy jön ide a fűnyíró?
Egyszerű a dolog. Nemrégi szombaton, míg az ismert cég kerti szerszámait készítette fel a megmérettetésre a Múzeumfaluban, én tettem egy rövidke sétát.
Valójában csak néhány kép. Kicsit más, mint a korábbiak.
klikk a képre


Sóstó

Az időjárás nem volt a barátunk a hétvégén, vagy legalábbis nem hittünk benne annyira, hogy meglátogassuk az Állatparkot.
Így most kicsit előbbre hozom a tavaszi Sóstó-albumot… ha már úgyis elárultam, hogy van 🙂
klikk a képre

Persze a Zoo-terv sem merül feledésbe 🙂