Zuhanás


.


Fináncok a pálinkafőzdében

Természetesen sok köze nincs a tarpai pálinkához annak, ami most következik.
Azért hogy mégis érintsem kicsit a témát…
Szóval kimentem a Múzeumfaluba, hogy tanúja legyek, amint fináncok avatnak pálinkafőzdét. 😀
A buli azonban valóban családi nap volt, úgy éreztem ott magam, mint a turista a falusi lakodalomban. Senki nem mondta, hogy menjek onnan, de valahogy nem oda készültem.
Tehát pillanatok alatt otthagytam a rendezvényt, mentem kis kört Sóstón (mert ez mindig megéri 🙂 ), felmásztam a kilátóba, megnyugodtam, hogy kijavították a sérüléseket, biztonságos.
Kicsit olvasgattam az üzeneteket, aztán a Forma 1-re haza is értem.
És hogy honnan a lakodalmas hasonlat? A szökőkútnál vagy öt pár várakozott türelmesen a fényképezésre.
Hát ők tudják 😉


Dust a szökőkútnál

A 18 órás meglepetés az volt, hogy egy ember huzigálta a drótokat a szökőkút mellett.
Még javában pakolgatta a kellékeket, mikor megérkezett a Dust. Meg persze jó néhány felhő, de a lassan gyülekező reménykedőkkel én is hittem benne, ma is megússzuk.
Mivel hétig jócskán volt még idő, és a sietség is hiábavalónak bizonyult, nem is beszélve a Volán csúcs ablaktalan, levegőtlen buszáról, elindultam sört keríteni. (Azon vigyorgok, miközben már a sört iszogatva gépelem a Blackberry-be a sorokat, hogy nincs kedvem vackolni az ékezetesekkel – otthon PC-n mégis kényelmesebb – hogy a sört keríteni így elég érdekesen néz ki. Szóval sort kerítettem egy sörre 🙂 )
Remek hideg csapolt sör, már nem is bánom, hogy korábban érkeztem. Ráadásul a mai bejegyzésem egy része is elkészült. (Eszembe jutottak az indiánok a Kossuth téren.) Csak az eső ne essen! Imádom Sóstót. Csend, béke, nyugalom, kényelmes szék a teraszon, remek hideg csapolt sör, és mindjárt Dust. Nos, legközelebb majd a koncertről. Most megiszom a söröm, és visszasétálok.
Szóval az unpluged inkább – kispálosan szólva – csendes-(no néha azért nem
🙂 )-ülős volt, de így is kiváló. Persze így a kérdezőben maradt a kérdés: “És mondjátok! Nehéz volt átírni a számokat?” 😉

a fotoalbumhoz klikk a képre
A kezdésre meglepően sokan jöttünk össze, főleg ha figyelembe vesszük a “hatalmas” reklámot, amit oly sok városi rendezvénynél hiányoltam már. Maga a koncert remek hangulatú volt, és a minapi Kossuth térihez hasonlóan nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar elszállt az idő.
Most a kellemesen hűvös erdei levegőt élvezem a buszmegállóban. De már itt is a busz…


Blue Lagoon

Kedvelem Nyíregyházát, talán ez kiderült az eddigiekből is. Sajnos az utóbbi idők “városfejlesztési” tervei valahogy mégis elszomorítanak.
Gondoljunk csak a belváros feldúlására, tönkretételére a Városkapu vagyis Korzó, vagyis Nagy Gödör üzletház kapcsán például. De beszélhetnék a foghíjasan lerombolt régi épületekről is. Vagy a napokban már szóbahozott temetőkerítésről, a még korábban többször említett Jósaváros új betonarcáról.

De inkább beszéljünk most Sóstóról! ( Beszéltünk már…) Amikor már nagyon elegem van a betonrengetegből, Sóstóra szoktam “kimenekülni”.

Egy kellemes séta a tó partján bármelyik évszakban remek elfoglaltság.

A tó olykor arany, olykor zöldes, vagy vad kék vize, a parton csendben üldögélő horgászok, a csend, a nyugalom. Ez az, amit ma már kevés helyen talál meg az ember.

A hangulatos fahídon besétálni a szigetre, kicsit megpihenni a padon a szobor mellett.

Aztán a kör zárásaként leülni valamelyik vendéglő teraszán, vagy fagylaltot majszolni a szökőkút mellett.

…és imádkozni azért, hogy ami a héten elhangzott, miszerint “elkészültek a sóstói négy csillagos szálloda tervei, valamint készen áll a tó környékének felújítási tervezete is” nem az itt látható kép megvalósítását jelentik.

Ez utóbbi képet természetesen nem én készítettem, és remélem, nem is lesz módom ilyet készíteni… a többi fotót azonban jó szívvel vállalom.
Ahogy annak idején a Brooke Shields nevét világgá röpítő film – innen a post címe – is nagy vitákat váltott ki, remélem, Sóstó ügyében sem az ízlésficamos ötletek, hanem a pihenőövezeti hangulat lesz a meggyőzőbb.
Remélem, jó célt szolgál majd az állatparkra, elkerülőútra, a turizmus élénkítésére szánt pénz.
Remélem, a rekonstrukción nem a Jósaváros humanizációjához hasonló ötletek lesznek a mérvadók.
Remélem, itt nem a fák kivágása után derül majd ki, hogy elnézték…
Remélem, nem kell többször meglepődniük az illetékeseknek azon, hogyan került magánkézbe az erdő egy része.
Remélem, az önkormányzat úrrá tud lenni az ezáltal kialakult helyzeten.
Remélem, a fentebbi rosszul sikerült tervkép nem a jövőt mutatja, legyen az kék lagúna, vagy kék osztriga, vagy bármi…
Remélem, később is érdemes lesz Sóstóra menni.


Téltemetés

Nagyon úgy néz ki, hogy ezen a télen nincs mit temetni.
Azonban ha egy hangulatos délutánra vágysz, ismét érdemes kilátogatni a Múzeumfaluba szombat délután.
Bár én a múlt évben sem voltam, idén sem leszek ott – vannak ugye családi események is – a többi rendezvényük alapján bátran ajánlom ezt a délután 3-kor kezdődőt is.
Addig meg nézegess képeket a Múzeumfaluról!
klikk a képre


Pocsolyába léptem…

Szombat, nyolc óra pár perc.
Fülemben Takáts Tamás, alattam a nyolcas busz dübörög, Sóstó felé buszozok.
Szerencsére a nap nem csak a kávém idejéig süt, és bár melege még nem az igazi, néhány percig már lehet üldögélni a padon. Különösen a sóstói padon.
Nyugalom, csend, napsütés, kicsit hűvös szél, kuporgó horgászok, csendes nádvágók, szemétgyűjtők a tó partján.
Vidám kutyák, sportruhás emberek futkosnak, és lassan gyermekes családok is érkeznek. Szóval “zajlik” az élet. 🙂
Gondolkodtam utazás közben, mi legyen? Állatpark, vagy Múzeumfalu, vagy “csak” Sóstó úgy általában? Ez utóbbi lett.
Jövő vasárnap Gergelyjárás a Múzeumfaluban, az Állatpark meg majd kicsit később, reggeltől estig, csak szép nyugodtan. 😉
Jöjjön hát a CsakSóstó képekben!
klikk a képre


.

Gondolom, nagyon nem lep meg, ha leírom: az elmúlt két nap képei, és persze a maiak is a Krúdy Karácsonyon készültek.
Idén nem sok időt töltöttem a Krúdy Vigadó előtti téren.
Nyálkás, ködös, hűvös idő volt, így nem csoda, ha sokat melegedtünk a tűz mellett.
Hazafelé aztán olyan szagunk volt, hogy Svédországból sem küldtek volna vissza 🙂
Idén kicsit visszafogottabbnak tűnt a rendezvény.
Persze voltak múlt évből ismerős arcok, pavilonok, de nekem nagyon hiányzott a két kemence. És nem csak a melege miatt.
Remélem, azért lesz még Krúdy Karácsony…


.


Csillagok, csillagok

Ma még csak a napfény játszhatna a díszvilágítással, ha hajlandó lenne előbujni végre 🙂
Ez a kép hétfőn készült, péntek délután viszont a naptól függetlenül fénybe borul a belváros.
Egy kicsit mozgalmasabb, de ugyanakkor ünnepélyesebb időszak következik.
Aranysárga fények, színpadi produkciók színezik az ünnepi előkészületeket.
A Kossuth tér mellett a december 15. és 17.-e közötti időszakban Sóstón, a Krúdy szálló (ó, bocsánat, Krúdy Vígadó) előtt is remélhetően a korábbi évekhez hasonlóan füstölődhetünk majd 🙂
Előkerülnek régi ismerősök, megbeszéljük, hogy a múlt télen nem füstölt ennyire, aztán ismét mosolyogva térünk haza.
…de erről majd akkor 😉


Megkóstoltuk

A szombati pollengyűjtés színtere a Múzeumfalu volt.
Persze az alapgondolat a mindenféle ételek kóstolása a „Kóstolja meg Magyarországot” nevű rendezvény apropóján.
Az elmúlt évben sajnos kimaradt a programomból ez a rendezvény, két éve azonban jókat ettem, meg akkor fényképezgettem is.
Idén már elég jó tippjeim voltak a kóstolósorrendet illetően, mégis előbb kis terepszemlét tartottunk. Ez aztán alaposan fel is borította a terveket.
Éppen a vállaji strudliról meséltem a sátruknál, mikor kiderült, igazi, remek szilvapálinkát is hoztak, hogy legyen mivel agyonütni az időt, míg a nevezetes étek elkészül.
Ezután érthető módon hamar kaja után néztünk. 😉
Választék volt bőven.
Az első portán mindenféle halétel csalogatott. Míg barátnőm a halászlét szeliditette, én a halsütőt vadítottam a fényképezéssel. 🙂

Ha már a vadaknál tartunk, ez a következő porta kínálata volt. Őz, vaddisznó, sőt, az egyik helyen csókát ígértek 🙂 Mi az őznél maradtunk. Remek volt.
Továbbmenve sztapacska, salánki savanyólé, és hasonlók kápráztattak.
A domboldalon kerámia bográcsban káposztás tarkapaszuly gőzölgött, a fehérgyarmati sátor előtt pedig lapcsánkáért álltak sorban.
Miután folyamatosan a strudlit hajtogattam, így hamar a vállaji sátornál termettünk. Türelmetlenségünk nem engedte kivárni a túrós és szilvalekváros finomságot, így krumplisat választottunk.
Ezután már meg kellett pihenni kicsit, így a játszótérszéli padon töltöttünk kis időt.
Korábban néhányszor összefutottunk Dávida Pali barátommal, aki a kádármesterségre oktatja tanítványait hét közben, maga is kádármester lévén.
Felkerestük hát hivatalában 🙂 , ahol büszkén mutatta a műhely falán a képen nagyapját, dédapját, akik szintén ezt a mesterséget űzték valaha, illetve az általuk készített szerszámokat, és használati eszközöket. Hordót ugyan nem kezdtünk el készíteni, de a köpülővel gyakorolhattam kicsit ;-D
Ezután megnéztük a marcipángyűjteményt, majd a sok tudományba belefáradva a kocsmába siettünk egy sörre. Itt persze ismerősökbe botlottunk, de ez a nap folyamán többször is előfordult, persze különböző ismerősökkel..
Újabb séta után a Veterán Motorosklub járművei mellett pihentünk meg egy padon. Innen néztük a motorozni vitt gyermekek ragyogó arcát.
Ezután még tettünk egy kisebb kört, majd egy kellemes nap emlékével hazaballagtunk.
Szeretem a múzeumfalus rendezvényeket. Észrevétlenül elrepül itt a nap.


Ha szeretsz, nem etetsz

Szombat volt, mint tegnap 🙂
Kb. egy hete történt.
Szinte nyitásra érkeztünk az Állatparkhoz.
Péntekre terveztük a látogatást, de gyávák voltunk, és elriasztott a reggeli eső, így kicsit nagyobb társaságban álltunk sorba.
Aztán végre bejutottunk.
Kb. egy éve, kedves barátainkkal jártunk itt.
Most gondolkodtam, hozzam-e a fényképezőt, merthát kellenek az akksik az esti koncertre, de aztán mégis a vállamon lógott.
Az Állatpark mindig tartogat meglepetéseket, idén is sok újjal találkoztunk.
Elkészült a múlt évben leégett zsiráfház, felépült az elefántház, és az oroszlánok is új környezetbe kerültek.
Meglátod majd a képeken 🙂
Ja, képek…
Lett az albumban egy rövid video a macik fürdőzéséről.
Kicsit túltömörítettem, hogy felférjen, bocs.
Dehát ki kell menni megnézni valóságban 😉
klikk a képre


Esőnap

“…Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?…”
Valami ilyesmi jutott eszembe az esőnapról, ami ugye az a nap, amikor nem esik az eső…
Hiába, nehéz nyelv a magyar 🙂
A csütörtök amolyan esőre álló nap volt, így a bábok nem is jöttek a Kossuth térre délután.
Gondolkodtam, menjek-e Sóstóra, de szerencsére nem győzött a lustaság.
Így ismét kellemes kora estét töltöttünk jónéhányan a szökőkút körül.

klikk a képre


Hangszín Tanoda

Kicsit húzós a hétvégém, így nem beszélek sokat, csak felteszek egy albumot.
Pár szóban azért mégis elmondom, hogy a csütörtök este Sóstón változatlanul színvonalas szórakozást nyújt.
Hihetetlen, hogy ennyi tehetséges előadónk van.
A Hangszín Tanoda, és a köré épülő különféle formációk hétről hétre megújulnak.

Fantasztikus közösség, összeszokott társas, és fergeteges egyedi produkciók.

klikk a képre


Sóstói délután


2. randevú

Úgy tűnik, bármikor is indulok a nyolcas buszhoz, mindig ugyanakkor érek Sóstóra 🙂
Miközben a busz a forró aszfaltpokolból lassan az erdős részre ért, és az ablakon bezúdult a friss erdei levegő, azon gondolkodtam, vajon ha nem lennének ezek a csütörtök délutánok, elindulnék-e 35 fokban Sóstóra?
A meglehetősen light-osra sikeredett Kossuth téri műsor után Sóstón, a szökőkútnál szervezett program igencsak színvonalas volt.
Lassan ismerős arcok gyülekeztek a szökőkút körül, és a csak arra tévedőket is megállásra késztették a Nine for song énekesei.
klikk a képre

Műsoruk utolsó részénél a Krúdy Vigadó teraszán is felhangzott egy – meglehetősen másfajta – zene.
Úgy gondolom, a Vigadó tulajdonosának is érdeke, hogy a város, és így az ő vendégei is jól érezzék magukat, talán össze lehetne egyeztetni a két rendezvényt…
Rövid átszerelés után a Dimenzió együttes perdített táncra néhány bátor nézelődőt.
klikk a képre

Ismét érdemes volt Sóstóra látogatni, és gondolom, így lesz ez jövő csütörtökön is.


Sóstói csütörtök

Ahogy a tegnapi bejegyzésem végén írtam, valóban kimentem Sóstóra, és nem bántam meg.

Érkezésemkor két szék tűnt fel a szökőkút mellett, és néhány érdeklődő.

Aztán – amit a minap hiányoltam – megcsillant a nap a rezeken, később pedig zongora-ének páros következett.

“De jó hangja van!” – csíptem el egy mondatot a mellettem elhaladóktól.

Hangulatos délután volt. Ilyesmiket hiányoltam a Sóstóról, de erre még visszatérek 🙂

…persze a Vörös István koncert sem volt rossz annak idején 😉


A fűnyírók hallgatnak

Hogy mi ez a marhaság, hogy jön ide a fűnyíró?
Egyszerű a dolog. Nemrégi szombaton, míg az ismert cég kerti szerszámait készítette fel a megmérettetésre a Múzeumfaluban, én tettem egy rövidke sétát.
Valójában csak néhány kép. Kicsit más, mint a korábbiak.
klikk a képre


Sóstó

Az időjárás nem volt a barátunk a hétvégén, vagy legalábbis nem hittünk benne annyira, hogy meglátogassuk az Állatparkot.
Így most kicsit előbbre hozom a tavaszi Sóstó-albumot… ha már úgyis elárultam, hogy van 🙂
klikk a képre

Persze a Zoo-terv sem merül feledésbe 🙂


Sóstó színei


Hogy mikor is készült ez a kép?
Múlt vasárnap. 🙂
Fantasztikus hangulata van Sóstónak tavasszal is.
Nemsokára jön majd a Sóstó-album, de a hétvégi terv a SóstóZoo felkeresése.