Pár évvel ezelőtt készítettem egy képet, amelyen a Kodály iskola hatalmas csillogó üvegtábláján tükröződik az akkori művház épülete. Pár napja fényképezőgéppel arra járva eszembe jutott.
Aztán kicsit tovább gondoltam, és mentem egy kis kört a belvárosban.
Mondjuk a felvezető képet nézve eszembe jutott, hogy költhették volna a pénzt az ablakokra is, ahelyett, hogy kidobják rajta…
De legyen most elég ez a szöveg a fotóalbumhoz! Klikkelj a képre!

Réges-régen, mikor még munkanap volt a legszebb tavaszi ünnep, a mi “lázadásunk” az volt, hogy szabadságot vettünk ki március 15-ére. Ha szabadság, hát szabadság. 😉
Akik emlékeznek azokra az időkre, emlékeznek a Kossuth tér hatalmas gesztenyefáira, és a korlátra, amely a nagy zöld övezetet határolta. Maradt még valamennyi ebből a korlátból. Pont annyi, hogy a maradék zöldet határolja. Szóval ezen a korláton üldögéltünk a Bessenyei Könyvesbolttal szemben. Néztük az elhaladó autókat, embereket, süttettük magunkat a napon, beszélgettünk, és természetesen kokárdát is viseltünk.
Nekem ma is ezt az érzést jelenti ez a pár nap. Ma sem megyek a “központi ünnepségre”, de ma is ünneplek. Ha esik, ha fúj.
Nem ülök már a korláton, de látom az újakat, és kicsit szomorú vagyok azért, amit ebből az ünnepből csináltak.
Ebben az évben esett is, fújt is, de előző nap kitűnő idő volt. Ezt is, azt is megmutatom a fotóalbumomban.
Klikkelj a képre!

Úgy nagyjából két hete gondoltam úgy, szétnézek Nyíregyháza belvárosában.
Először szombat délelőtt tettem egy sétát, amolyan felmérés félét. Ez elég rövidre sikerült. Ahogy elnéztem, leginkább idén is a Király család uralja a forgatagot, és van néhány kézműves dolgokat kínáló faház. Az elrendezés a múlt évi, talán a Kossuth szobor előtt kicsit kevesebb a fény.
Persze ez utóbbi hétfő este derült ki, mikor a villanyfényes képeket készítettem.
Közvetlenül munkaidő után indultam, és nagyjából fél órát töltöttem a téren. Közben megnéztem az árakat is, illetve beszélgettem egy ismerőssel többek közt a forralt borról. Örültem, hogy ez engem nem érint.
Azt terveztem, hogy havas képeket teszek még az albumba, de a hó írásomig nem lepte be még a teret, így talán majd megyek egy újabb kört. Van még idő karácsonyig. 🙂
Meglátjuk.
Most azonban lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!

Idén is megrendezte a Nyír1 Bikers Motoros Alapítvány a jótékonysági motoros felvonulást.
Az esemény célja, hogy meglepjék, megajándékozzák a Jósa András Oktatókórház gyermek osztályának gyermekeit.
November közepe óta várták az adományokat több helyszínen is, majd vasárnap délelőtt a hagyományokhoz híven a Nyír Pláza parkolójában gyülekeztek a motoros mikulások. Közben légzsákos biztonsági mellény bemutató is volt, és az arra járó gyerekeknek szaloncukorral kedveskedtek.
Idén az időjárás is kedvező volt, napsütésben érkeztek a motorosok, így az induláskor legalább száz mikulás sorakozott fel a parkolóban.
Én a gyülekezésnél, és az indulásnál fényképeztem. Az albumot a képre klikkelve lapozgathatod.

A novembert a temetői látogatáson túl egy bujtosi sétával indítottam.
Nem volt “fotós idő”, de ellőttem egy tekercs filmet. Sokszor eszembe jut mostanában az analóg korszak, mikor igazán figyeltünk arra, mikor, hányszor exponálunk. Sok pillanat elveszett ezért, de ma sem tudom, hogy mi a jobb? Az elveszett pillanat, vagy a sokból kiválasztott egy kép. Az előbbivel mindenesetre kevesebb a munka. 🙂
De a bujtosi séta már a digitális korszak, ahol azért a mikorra figyel az ember, de azért voltak kidobott képek, és voltak elkapott pillanatok is. …és volt pillanat, amit kihagytam volna, aminek elő sem kellene fordulnia, ha minden gazda magával vinné, amit kedvence ott hagyott egy olyan helyen, ahová be sem mehet a kedvenc. Persze a szigeten – amelynek mindkét bejáratánál van egy-egy tábla a szabályról – találkoztam olyanokkal is, akik nem kutyával voltak.
Szóval mentem egy kört a tó körül olyan helyeken is, ahol ritkán járok, és a cipőmről is lekopott közben az, amit nem akartam hazahozni.
Alapjában véve jó séta volt, megyek máskor is. Ha kíváncsi vagy a képekre, klikkelj az ittenire!

A keddi fotósétám sem volt hosszú, bár megtoldottam egy fotókiállítás megtekintésével. Így aztán elég furcsán néztek rám, mikor végül kezemben fényképezőgéppel, pólóban kicsit fázósan, szinte sötétben sétáltam a villanygyújtás előtti belvárosban.
Induláskor jól elvoltam az árvácskák között egyedüliként a Hősök terén. A közelgő telet jelzi, hogy kevés virág maradt már a téren, így nem ezek a képek uralják majd a mai albumot.
Az I. Világháborús Hősök emlékműve mindig furcsa volt számomra. Nem akarok műelemzést írni, mert nem értek hozzá, és Horthyt sem citálnám ide. Ami nekem mindig is furcsa volt a szoborban, az a felső rész. Nekem kicsit képzavar a két szélső, tragikus részhez csatolva.
Alaposan közbefényképeztem azért, aztán következett a Nemzeti Összetartozás Emlékműve a tér másik sarkában okospadostól, aminek még utánanézek majd.
Ez az alkotás többször is képbe került, még a tér harmadik sarkából is.
Az alma sem esett messze a pálmától, bár utóbbi láthatóan annyira furcsán érzi magát ott, ahogy én éreztem, mikor megláttam. Gondolom, télre valahol megkímélik majd az életét.
A lemenő nap utolsó sugarainál elkanyarodtam még a főtérre, majd a fotókiállítás következett, és végül a villamos pislákoló fénye jelezte, lassan a közvilágítás is teszi majd a dolgát.
Ezt már nem vártam meg, bár eszembe jutott, hogy olyan séta is kellene majd, míg van.
Nézd meg a fotóalbumot, aztán majd jövök még képekkel, csak előbb el kell készíteni ezeket.
Most klikkelj az ittenire!

A hétvégi terveimet tettek követték.
Vasárnap este feltöltöttem a fényképezőgép akksiját, igyekeztem lefújni egy porszemet a szenzorról (juteszembe: csinál valaki szenzortisztítást városunkban?), és hétfőn, munkaidő után elindultam.
Ezért is érdekes a címben a “rövid” szó, hiszen viszonylag kevés ideig van már ilyenkor valamennyire elfogadható fény. Sebaj, sok koradélután van, és lehet, a nap is kisüt még idén.
Első sétámat összekapcsoltam a hétvégi koncertbérlet (péntek-szombat, Club Hollywood) kinyomtatásával. Ez meg is határozta az útvonalamat. Kiindulópont a víztorony a Szarvas utcán, és séta a Jereván (hol van az már…) irányába, amíg a fények engedik.
Nem emlékszem, mikor jártam erre fényképezőgéppel, a környék “zöldítése” nem igazán fogott meg, hogy finoman fogalmazzak. Most is igyekeztem nem ezzel törődni, de túl azon, hogy nem gondolom, hogy sok köze van a dolognak a zöldhöz, láthatóan az átadás volt a fontos itt is.
Mégis úgy gondoltam, hogy igyekszem a megmaradt szépet keresni, és talán sikerült is a normákon belül maradnom. Így lett virág és naplemente is az albumban, és maradt ki itt a Váci szobor elé leszúrt lámpaoszlop, vagy mi.
Klikkelj a képre, és nézd is meg! Jövök majd a keddi képekkel is.