Érdekes koncertet láttunk szombat este Bodrogkeresztúron. A Henye Borbárban a Chameleon Jazz Band játszott.
A formációval ez volt az első találkozásom, és most volt időm kicsit olvasni róluk, mielőtt elindultunk.
Megnéztem néhány videót is, ami megerősítette, hogy a “dallamos jazz világában” töltjük majd az estét.
A bő egy órás koncert alatt feldolgozásokat és saját dalokat is hallhattunk. Nekem inkább a feldolgozások jöttek be, és különösen jó volt a záró műsorszám, ahol mindenki megmutathatta, mit tud.
A megszólalás most is kiváló volt, de ez annyira természetes a Henyén, hogy nem is kellene kiemelnem.
Jó este volt, és hazafelé már a tejföl köd is eltűnt.
Ez az egy képem van a koncertről. Fenn, a linken pedig megnézheted, mivel vár még a Keresztúri Esték?

Az élet nagy kérdése. Szombat este óta a válasz határozott igen. 🙂
Karácsony James az LGT azon időszakának egyik meghatározó személyisége, amikor már nem annyira szerettem a zenéjüket. Az sem mondható el rólam, hogy falom a verseket. Hogy mégis mit kerestem akkor szombat este a Henye Borbárban Für Anikó és Karácsony János James műsorán?
Úgy gondoltam, a két művész közös produkciója különleges élményt jelent majd. Szándékosan nem is kerestem előzményeket a műsorról, legyen meglepetés!
A meglepetés sikerült. Ráadásul igazán kellemes meglepetés lett. Az várható volt, hogy LGT és Generál dalokat is hallunk majd, és az sem lehetett meglepetés, hogy remek vers tolmácsolásokat is. Mégis, ahogy az este programját összeállították, az nagyon ütős volt (bocsánat a szóhasználatért).
James énekhangja és gitárjátéka most is élményszámba menő volt, és azt sem gondoltam soha, hogy József Attila Altató című versét valaha is végig nevetem majd. Olyan előadását hallottuk a versnek – “gyakorló anyukák figyelmébe” – mondta mosolyogva Für Anikó -, amin így utólag csodálkozom, hogy korábban senkinek nem jutott eszébe.
Az este hangulatába pedig a Generál Kérdés című dala épp úgy belefért, mint Dsida Jenő Elárul, mert világít című verse, vagy az LGT Ő még csak most 14 című slágere. De sorolhatnám még a hangulatokat, a váltásokat.
Jó volt ott lenni ezen az estén, ezen az előadáson.
Ki kell emelnem most is a kiváló hangosítást, amely maximálisan meg tudott felelni ez erre az alkalomra színházteremmé alakult Borbár elvárásainak.
Képem nincs az előadásról, a címre visszatérve azonban IDE linkelem a Generál sláger párját. A Kérdést James énekli, a Feleletet pedig Herczku Annamária.

Időutazáson vettünk részt szombaton kora este Bodrogkeresztúron, a Henye Borbárban.
Sötétedett már, mikor megérkeztünk a szőlősorok övezte szórakozóhelyre, de a hegyoldalból, a teraszról még így is gyönyörködhettünk a környék fényeiben, számlálhattuk a csillagokat a kicsit már hűvösre forduló estében.

Az Orpheum Madams a húszas, harmincas évek hangulatát hozta el remek zenéjével, a szép számú közönség pedig a ráadás után is ünnepelte őket. A békebeli dallamait most Dézsi Darinka énekével, Ignácz László klarinét-, Simon László nagybőgő- és zongora-, Karap Zoltán gitár játékával, és Papp Csaba ütős hangszer megszólaltatásaival élvezhettük.
A Henye Borbárral kapcsolatban van egy kihívás a bakancslistámon, hogy készítek egy olyan képet, ahol a színpad, és tükörképe is látható. Ezt próbáltam meg teljesíteni szombat este, de láthatóan marad még a listámon a feladat. Más képem viszont nincs az estéről, így érd be most ezzel a műsor hangulatához méltatlannal!