699

Lovarda, 2006. november 3., még két óra van a napból.

Kezdem talán a címmel. Hogy is jött ide? Véletlenül pont ez a 699. bejegyzésem, szóval a sors játéka 😉
Ismét visszamegyek kicsit az időben.
Ott voltam a Lovardában azon a P. Box koncerten, mikor Pandora’s Box lett ismét a név.
Cserháti Pityi halálával véget ért egy időszak a zenekar életében, és most, közel egy év elteltével sajnos úgy látszik, maga a zenekar sem bírja tovább.
Talán mégsem így lesz…
A koncerten a zenekar mindent megtett, amit csak tehetett, hogy emlékezetes legyen a búcsú. Igaz, említettem már, de mégegyszer leírom: méltatlan volt a régiektől, hogy ezen a napon magukra hagyták őket…
De beszéljünk inkább a koncertről.
Már a színpadkép is sejttette, hogy különleges élmény várható. Azt is lehetett tudni, hogy éjfélre várható a Radar zenekar, így a tíz órai kezdés maratoni koncertet ígért.
Így is lett. Hatalmas lendülettel kezdtek, és bevallom, nem hittem hogy végig bírják majd. De bírták!
Nem kis feladat volt a fényképezőgéppel követni a fiúkat 🙂
Olvastam valahol, hogy kevesen voltak a koncerten. Én nem így láttam. Néhányszor fényképeztem már a Lovardában, és most is elég nehéz volt mozognom a nézőtéren.
Nagyon kidolgozott, profi megvalósítású koncertet élhettünk át. Nem is nagyon értem, miért hagyják abba. Persze tudom, nem csak a koncert az élet, némelyik számnál nekem is a fülembe csengett Pityi Hammond-jának hangja… és én csak egy koncertre járó vagyok.
De kicsit elkanyarodtam a koncerttől.
Azt tudom csak mondani, van még két lehetőség, hogy aki kedvet kapott egy nem mindennapi produkcióhoz, láthassa.
Csütörtökön Nyíregyházán, a főiskolán, szombaton pedig Budapesten, az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez lesz – remélem csak egy ideig – az utolsó P. Box koncert.
Most azonban a sok duma után lássuk a koncert képeit!
klikk a képre


Még mindig Lovarda

Lovarda, 2006. november 3. este 9 tájt.

Kicsit zajosra sikeredett a Stanley beállása, bár tudom, ez egy koncertnél kicsit furcsán hangzik. Majd kis pihenő, és indul a koncert második része.
Szintén remek zene, bár a beállás nem sikerült olyan jóra, mint amilyen hangos volt, azért élvezhető. Nem hiszem, hogy a hangosítás az oka, de végig olyan érzésem volt, hogy a basszus viszi a zenekart. Persze ez csöppet sem volt baj, sőt!
Ők voltak ezen a napon a második remek zenekar 🙂
klikk a képre


Médium a Lovardában

Lovarda, 2006. november 3, úgy este 7 körül.

Már a múlt évben megtanultam, hogy a Lovardába érdemes időben odaérni.
Igaz, a nagyobb tömeg csak a “főzenekarra” szokott érkezni, ám a bemelegítéseken is igen jó zenéket lehet hallani általában. Persze ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam, ha olvasgatod a koncertbeszámolóimat 🙂
Így volt ez a P. Box debreceni búcsúbulijának előzenekaraival is.
De menjünk csak időrendben.
A tél első harapásai közepette kiflit, vajaspogit majszolva értünk a Lovarda ajtajához.
Míg az aprópénzt válogattuk a belépőhöz, bentről a beállás Black Sabbath-ja szűrődött ki.
No, ma sem jöttünk hiába! 😉
Aztán elfoglaltuk lassan már szokásos helyünket a padon, betáraztam a vakut, és már indult is a Médium saját számokból álló műsora.
Saját zenék, saját szövegek – kivéve a már említett Rémkirályt -, és mindez igen jól szól. A közönség is vevő a zenére, joggal.
Én fényképezgetek, később jön majd a többi zenekar is, aztán úgy éjféltájt a P. Box nagy leszerelése közben beszélgetünk kicsit Ákossal, a szólógitárossal.
Szóba kerül többek között a kapott lehetőség, hogy a P. Box turnéján részt vehetnek, megegyezünk abban, hogy jó lenne, ha a fiúk meggondolnák magukat.
Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Ricsi, a zenekar billentyűse. Bár én nem vagyok “hangszerszakértő”, és ez hamar ki is derül, azért abban megegyezünk, hogy a Hammond-nak párja nincs.
No, de térjünk vissza a koncertjükhöz, legalábbis képekben:
klikk a képre

Tudom, néhány zenekarnál már írtam, hogy remélem, találkozunk még, de ha egyszer így gondolom… 😉
Szóval remélem, a Médium zenéjét is hallom még élőben is… meg persze forgatom a CD-jüket 🙂


Szép emlékeim olcsón adom

Elérkeztünk hát a P. Mobil koncert-beszámolóhoz.
Maradék sörömet felhörpintve igyekeztem feledni az Overload produkcióját.
Közben lázasan folyt a szerelés a színpadon, majd felcsendült a ZENE.
A kezdés kicsit döcögősre sikeredett, Rudán Joe-nak kellett pár perc, hogy a hangjára találjon, de utána már nem volt gond.
Nem lepődtem meg igazán azon, hogy kicsit nagyobb volt a politikai töltés, mint általában. Ebben a helyzetben természetes, sőt, várható, sőt talán elvárható is volt, hogy így legyen. A műsornak mindenesetre jót tett, mert megújult a szetlista. Előkerültek régebbi, ritkábban játszott számok is.
Az igazi meglepetés azonban az akusztikus rész volt.

A “régiek” koncertjein az szokott lenni a gond, hogy ugyanazt a műsort nyomják évekig. Persze ez még így is jobb a maiaknál, a Mobil azonban ezen az estén példát mutatott a megújulásra.

A másik meglepetés Maku fellépése a Miskolc című számban.
Ha valaki nem tudná, ő a Radar zenekar frontembere, és itt is remekül megállta a helyét.
Összességében remek két koncert volt ezen az estén (a középső harmadik pedig – mint írtam – említésre sem méltó), és ha még Bill is jöhetett volna, akár az év koncertje is lehetett volna. Persze ne legyek telhetetlen, meghát sok van még az évből 🙂
klikk a képre


A Lovarda és a péntek, 13.

Eredetileg Billről, és P. Mobilról szólt a plakát, aztán hét közepén kiderült, Bill fellépése betegség miatt elmarad. Jobbulást!
Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy a “csak” P. Mobilra is elmegyünk. Most időben érkeztünk, így tanúi lehettünk, amint a Kódex együttes az Iron Man-nel indul. Összenéztünk. Nagy fába vágták a fejszéjüket a fiúk.
Aztán hamar kiderült, a fejsze alaposan ki van élezve. Remek felvezető koncertet hallottunk, és zárásként “közkívánatra” ismét Black Sabbath, a Paranoid.
Jó, hogy idejében érkeztünk, erről kár lett volna lemaradni.
klikk a képre

Szórakozásunk azonban nem lehetett felhőtlen. Következett még egy csapat, akikről az egyik fórumban azt írtam, nagy kárt okoztak azoknak az együtteseknek, akiknek a számait játszották. Rettenetes volt, amit műveltek. Mazochistáknak azonban belinkelem az Overload lapját, de nem ér aztán panaszkodni 🙂
Kitartásunk azonban mégis elnyerte jutalmát, de erről majd később…


Szekerce és láncfűrész

Akár fenti szerszámok is illenek a favágókhoz, de ezek a Favágók nem azok a favágók.
Vasárnap késő délután a Club Arsenalban fergeteges koncertet adott Vágó István nevéhez kötődő Favágók zenekar.
A közel másfél órás koncert fotóit nézheted a képre klikkelve.


Selyemút

Szép is lenne egy kis kirándulás, meg rám is férne, de most nem erről írok.
Volt egy időszak, mikor állandóan a kis parkról írkáltam, mely útba esik munkába menet.
Örömmel tudatom, hogy még mindig járok munkába, és remélem, ez így is marad…
Most az utam további részével foglakozom kicsit.
Ez a Selyen utca, melyet pár hete felújítanak.
Illetve ahogy az ott lakókkal beszélgetek, egyre inkább az az érzésem, hogy felújítás áldozatává vált…
De menjünk kicsit vissza az időben.
Június vége felé örökítettem meg az egyik ház végében egy jókora parlagfüvet.
Aztán nem sokkal ezután egy reggel nagy sürgés-forgás fogadott ugyanitt, és ez így ment pár napig.
Szorgos kezek, és – amennyire én meg tudom ítélni – jó szakemberek szép kapubejárót készítettek.
Nekem ugyan kicsit sok volt a kő, de mivel a fákat gondosan, elég nagy életteret hagyva rakták körbe, örültem, hogy végre rendezett lett a terület.
Aztán pár hete más emberek jöttek.
Kiderült, felújítják az utat.
Ennek is örültem, dolgozgattak, dolgozgattak, és egyre furcsább dolgokat láttam.
Ekkor kezdtem el fényképezgetni.
Igaz, azt mondtam, nem fogok bele nagyobb dolgokba, míg nincs kész a fényképezőm, ezt mégsem akartam kihagyni.
Így mostanra összeállt egy kis album a munka menetéről.
Közben beszélgettem néhány utcában lakó emberrel, akik hozzám hasonlóan nem nagyon értettek néhány dolgot.
Nem értették, hogyan fogja elérni a szegélyt az aszfalt a kapubejáróban?
Nem értették, hová tűnnek a vízelvezető rácsok?
Nem értették, mi a szerepük a szegély mögé kerülő, mélyen fekvő vízelvezetőknek?
Nem értették, hová fog folyni az esővíz a csatornájukból?
Nem értették, a magas szegélyt elérni akaró kapubejárójukért miért kell fizetni?
Nem értették, hogyan lehet reggel betonozni az este otthagyott betonnal?
Nem értették, miért kell úgy összeszűkíteni néhol az utat, hogy ne férjen el két autó biztonságban egymás mellett?
Én nem tudtam megválaszolni a kérdéseket, nem is értek ezekhez a dolgokhoz, az ottani emberek pedig a Polgármesteri Hivatalba küldték őket reklamálni.
Nem az ő dolguk válaszolni, de néhány kérdés az ő tevékenységük miatt lett kérdés.
Úgy gondoltam, mégis készítek néhány képet ha másért nem, a dokumentálásért.
klikk a képre

Tegnap délután hazafelé tartva úgy láttam, lassan az utolsó réteg kerül fel az útra.
Ahogy nézelődtem, egy arra járó szólalt meg mellettem: “Hát szebb lesz, mint volt, de elég felületes munka, és miért kellett így beszűkíteni az utat?”
Hmmm… akkor mégsem csak én látom így…


A pusztító forró csoki

Nem ma történt ez sem, épp ezért ideje feltennem az albumot.
Ahogy az Egészséges erotikában elhangzik: “Itten van gusztushuszadika, Estván király, Alkotmány, miazmás” … szóval időszak behatárolva, mesélek.
Az előzményre talán még emlékszel, pár napja eljutottunk a kora délutánig.
Aztán lázas munka kezdődött a nagyszínpadon. Technikusok hada próbált úrrá lenni a színpad hangkeltő eszközein, és az eredményességet mi sem minősíti jobban, minthogy a Madarak nevű formáció énekese a még akkor is alig szóló mikrofonon keresztül egy játék nyereményeként az egyik technikust ajánlotta fel.
Egyébként az említett bulizenekar rangjához méltó bulit csapott, előkészítve a terepet, és a közönséget az est nagyfellépőjének, a Hot Chocolate együttesnek.

Szóval úgy három órás beállás, egy bulizenekar, és már jött is (percre pontos kezdéssel!) a forró csoki. A már említett mikrofont egy szám után lecserélték, és ezután semmi gond nem volt… A színpadon….
Persze a nézőtéren is csak nekem a gépemmel, de ezt már megbeszéltük.
Jónéhány képet azonban még sikerült készítenem.
Nézegesd őket!
klikk a képre


Karnevál előtt

A cím kicsit megtévesztő, mert időben már túl vagyunk a karneválon, de a történések idején még előtte voltunk.
Közel egy hetes rendezvénysorozat Debrecenben az, amelyet régen csak Virágkarneválnak hívtunk, és most is abban csúcsosodik ki.
Jómagam kevésbé vagyok híve az effajta karneváloknak, és bottal ütve sem
lehetne rávenni, hogy esetleg egy tribünön aszalódva élvezzem a
felvonulást.
Inkább a kísérő rendezvények érdekelnek, mert az általában hoz különleges produkciókat is.
Most sem volt ez másként.
19.-én a késődélelőtti óráktól vadásztam az eseményekre.
A nagytemplom mögött a Kismalac és a farkas esetét dolgozták fel igen érdekesen, humorosan jókora nézősereg szeme láttára, előtte egy virágkocsit díszítgethettek a lelkes arra járók, de voltak különféle kiállítások, bemutatók, zenéltek indiánok, és lengyelek 🙂
Ez utóbbiak – lévén lengyel nap – több produkcióval is képviseltették magukat.
Tekintsünk most el a CD-kíséretes énekléstől, és nyomban felejtsük is el, de beszéljünk az élő zenéről.
Ezt ezen a napon a Naczynia együttes képviselte.
Kővé dermedtem, mikor az első taktusokat meghallottam.
Valamire nagyon emlékeztetett.
Ifjúságom nagy lengyel csapata volt az a társaság, akiket egyszer az Omega hozott előzenekarként, és majdnem ők maradtak a főelőadó is.
Ez volt az SBB.
Emlékszem, mikor Lengyelországból 3 lemezükkel hazatértünk, hónapokig jártuk a Lengyel Kultúra Házát, hogy a többit is megszerezzük.
…persze akkor még ifipark is létezett…
De térjünk vissza a homályos múltból a fényes mába.
Szóval a Naczynia zenéje igen megfogott, el is határoztam, megpróbálok zenét keríteni tőlük.
…de ez az én magánügyem, nem untatlak vele.
Nézegesd inkább e pár órában készült képeket, a nap hátralévő részére még visszatérek 😉
klikk a képre


Pár nap…

…és ismét KGST-party.
A múlt évhez hasonlóan idén is a BuSzaCsa parkolójába várják az érdeklődőket és a résztvevőket szombaton a Pócsi tesók.
Míg elérkezik a várva várt nap, szemezgessünk az előző év pillanataiból, vagy a fenti linken friss infókhoz is juthatsz!
Az sajnos már biztos, hogy fényképezni nem tudok majd, de nézőként ott leszek!

klikk a képre

Ha szeretsz, nem etetsz

Szombat volt, mint tegnap 🙂
Kb. egy hete történt.
Szinte nyitásra érkeztünk az Állatparkhoz.
Péntekre terveztük a látogatást, de gyávák voltunk, és elriasztott a reggeli eső, így kicsit nagyobb társaságban álltunk sorba.
Aztán végre bejutottunk.
Kb. egy éve, kedves barátainkkal jártunk itt.
Most gondolkodtam, hozzam-e a fényképezőt, merthát kellenek az akksik az esti koncertre, de aztán mégis a vállamon lógott.
Az Állatpark mindig tartogat meglepetéseket, idén is sok újjal találkoztunk.
Elkészült a múlt évben leégett zsiráfház, felépült az elefántház, és az oroszlánok is új környezetbe kerültek.
Meglátod majd a képeken 🙂
Ja, képek…
Lett az albumban egy rövid video a macik fürdőzéséről.
Kicsit túltömörítettem, hogy felférjen, bocs.
Dehát ki kell menni megnézni valóságban 😉
klikk a képre


A régi zene még mindig szól

Avagy Aréna, befejező rész. (Remélem, csak erre a koncertre 🙂 )
Ott hagytam abba, hogy Ifipark.
Szombat délelőtt a fókákat nézve az Állatparkban éppen arról beszélgettünk, hogy hol volt a színpad, és a fókák a zenekari árokban úszkálnak.
Imádom az Állatparkot, de nagy áldozat volt érte az Ifipark, főleg hogy azóta sem képesek megteremteni az utódát…
Aztán este jön a P. Mobil, és mivel kezdi a Lóri? Az Ifipark koncertek emlékével.
De foglalkozzunk a zenével.
Az bizony remek volt!
Remélem, senki nem sérült nagyon lelkileg az éneklésemtől 🙂
Vagy inkább mégis képezzünk:
klikk a képre

Összefoglalva az este eseményeit elmondhatom, hogy remek koncerteket láthattunk.
Szívesen gyűjtögetnék belépőkre, ha gyakrabban is lehetne ilyen.
Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.


Aréna, 2. rész

Hogy valamit mégis eláruljak a titkokból elmondom, hogy a következőkben fellépőnként lesznek albumok.
Így hát rövidesen megnézheted az Ossian önálló albumát 🙂
Előtte azért dumálok kicsit, mert hogy néz az ki, hogy csak a képek 😉
Szóval kiderült az Arénáról, hogy úgy működhet (vagy legalábbis ez a koncert lemehetett), ha 23.30-ig vége a bulinak.
Így hát eléggé szoros volt az időbeosztás.
Vissza is sírtuk a régi Ifiparkot… de erről később, most végre nézheted a képeket ;-D
klikk a képre


Koncertek az Arénában

Nos, az előző bejegyzésemre még párszor visszatérek majd.
A képen látható részhez később, a szövegbelihez pedig most először, de még többször is.
(ez szép mondat volt, nem ismétlem meg ;-D )
Úgy tűnik, mintha múlna az átok a művház alatti Aréna felől – vagy lejárt a büntetés?
Mindenesetre tegnap igen jó koncertek voltak a Pallai Produkció szervezésében.
Köszönet nekik az átok megtöréséért 🙂
…és akkor nézzük sorban.
Nem árulom el előre a fellépők nevét (még azt sem, hogy miért nem 😉 ), szemfülesebbek oldalt láthatták, szerencsésebbek pedig ott voltak.
A sort az Emeretta Rock Band nyitotta. Ismerősömmel a színpad előtt megvitattuk, a gitáros mennyire hasonlít Bencsik Samura… És jól is játszott! Sőt, az egész zenekar remek volt, velük szívesen találkoznék máskor is.
Nem így a második fellépővel. A Krízis … hogy fogalmazzak finoman? Nem tetszett. Nagyon nem…
Meglepve olvastam a honlapjukon, hogy milyen régi formáció. Talán csak rossz napot fogtak ki.
Kis változás volt a meghirdetetthez képest, hogy az Akela helyett az Aurora érkezett.
“Ez is A betűs” humorkodtunk a bejáratnál.
Mindenesetre fergeteges műsoruk szerencsére hamar feledtette a krízis-helyzetet.
Ennyit hát a műsor első részéhez.
Nézegesd a kis albumot addig, míg a többi fellépőjével elkészülök 😉
klikk a képre


Jazz, mókuscickány, bor, ilyesmi

Legutóbb a Borfalu kapcsán emlegettem a Debreceni Borkarnevált, mint követendő példát.
Aztán elbontották a borfalut, majd eljött az ideje ismét a debreceninek>.
Nem kis várakozással néztem a programot. Már ekkor úgy tűnt, mintha ez idén kevesebb zene lenne, mint a múlt évben.
Persze tudom, ez mégiscsak a borról szól, és az volt bőven, mégis jobban esik úgy üldögélni, sétálgatni a Békás tó partján, ha közben olyan jó zenék szólnak, mint egy éve.
Most sajnos úgy éreztem, elég “light-osra” sikeredett az összeállítás.
Nem az előadók, hanem az összekötés.
Jókora szünetek, lapos, olykor unottnak tűnő felkonferálás.
Tehát az a pörgés, ritmus hiányzott, aminek bármilyen zenéhez hozzá kell tartoznia… szerintem.
A következő albumban az Agostones formáció műsorába nézhetsz bele.
klikk a képre

Beszéltem jazzről, borról, az ilyesmibe a sósperecet sorolom, remek volt, és mókuscickányt is lehetett kapni 😀


Esőnap

“…Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?…”
Valami ilyesmi jutott eszembe az esőnapról, ami ugye az a nap, amikor nem esik az eső…
Hiába, nehéz nyelv a magyar 🙂
A csütörtök amolyan esőre álló nap volt, így a bábok nem is jöttek a Kossuth térre délután.
Gondolkodtam, menjek-e Sóstóra, de szerencsére nem győzött a lustaság.
Így ismét kellemes kora estét töltöttünk jónéhányan a szökőkút körül.

klikk a képre


Bill a Király!

Mikor pár napja azt írtam: “igen kíváncsi leszek, ahogy Billt másfél órára korlátozzák, mert jön a Lagzi Lajcsi”, még nem gondoltam, hogy így is lesz.
Nem a koncert hossza számít, hanem hogy Blues Királyának a szokásos többszöri ráadás helyett a “legközelebb jobb lesz” mondattal kellett lemennie a színpadról.
És ez nem az ő hibája… szervezési baki…
De beszéljünk inkább arról, ami jó volt.
A zenéről, a szívről, a lélekről, ami ebben a koncertben is benne volt.
A fiatal gyerekekről, akik a kordon rácsán lógva hallgatták a ZENÉT.
A szólógitárosról, akinek virtuóz játéka mellett is volt ideje a gyerekekre mosolyogni.
A “beugró” basszusosról, aki nem tudott hibázni.
A billentyűsről, akiről a mellettem álló megkérdezte, hány éves ez a srác, hogy így játszik?
A dobosról, aki zenekar legfiatalabb tagjaként rengette a sátrat.
…és beszéljünk az előttem álló ifjú lányról, aki Hey Joe közben libabőrös karját mutatta társának.
De ne is beszéljünk!
Vegyünk elő egy Deák Bill Blues Band lemezt, hallgassuk, és idézzük vissza a koncert pillanatait.

klikk a képre
Azért még bemutatom a zenekart, érdemes megjegyezni a neveket!
Sárközy Szivori Pál gitár, Berkes Károly basszus, Szabó Csaba dob, Horváth Zsolt billentyűs hangszerek.
Ezzel az albummal véget is ért a hétvégi sörfesztivál koncertjeinek “ismertetése”.
Egy dolog miatt kedvelem a plazat… hogy néha ilyen koncerteket szervez.
Egyszer ha látnák a sok embert azok, akiknek a dolguk, hogy koncertet szervezzenek a városban, talán könnyebb lenne a döntésük.
Egye fene, lehetne fizetős is 🙂


Tanulni, tanulni, tanulni!

Úgy tűnik, hiába koptattam a billentyűzetemet, egyedül kellett énekelnem a Sör című dalt a Másnap zenekarral.
Szóval van mit behozni a következő koncertjükig. Tessék visszalapozni, és megtanulni! 😀
Ahogy korábban írtam, idejekorán érkeztem, így Delhusáznom kellett keveset.
Bevallom, kicsit aggódva néztem körül a sátorba lépve… nem egy rocker-közönség volt, akik a vasárnapi ebéd fáradalmait kipihenni korábban érkeztek a Lajcsi showra… a koncert végére mégis jónéhányan kapaszkodtak a kordonba a színpad előtt.

Valóban igaz, jobb egy rocknapon fellépni arra a zenére fogékony közönség előtt, a zenekar lendülete mégis átragadt erre a közönségre is.
Sőt, a koncert után kimenve a sátorból néhányan a másnap hangulatát sugározták.
Ők nyilván az előző napot is sörKozelben töltötték ;-D
Szóval jó koncert volt, remélem, hamarosan ismét erre járnak a fiúk.
klikk a képre

Külön jó volt a koncert után kicsit beszélgetni a srácokkal, egy jó hangulatú baráti társaság benyomását keltették bennem, ami a mostanában tapasztalható acsarkodó világban külön jólesett, nomeg a színpadról sem mindegy, mi jön le.
Jó kis délután volt, de még egy beszámoló hátravan 😉


Ha megérte, jöhet egy pont…

Békés sörözgetésünk közben szöszi lány (és hasonló érdeklődésű társasága) ül mögénk.
Mi a Pokolgépet várjuk, ők nem tudni mit.
Szöszi meg is elégeli a bizonytalanságot, és megkérdezi a társaságtól: Kik lesznek itt?
Mivel senki nem tudja a választ, én meg rosszul viselem a tudatlanságot, odafordulok, és elsorolom.
Bizonyára rosszul artikulálok, de az utolsó fellépőnél Szöszi felragyog.
“Valami Orál!” ismétli a tudás birtokosának biztonságával.
Legalább eddig eljutott…
De mi ugorjunk két zenekart – őket már úgyis láthattad – és jöjjön a Zorall!
klikk a képre


Junkies

Ha már hiányoltam korábban az “I Love Lagzi Lajos” feliratú pólót… azért “I Love pörkölt” feliratúval találkozhattam 😀
Ennek persze semmi köze a Junkies-hez, de semmi értelmes bevezető nem jutott eszembe.
Nézzük is a képeket gyorsan!
klikk a képre