Valahogy idén mintha kevesebb koncert lett volna a Kocsonyafezstiválon, mint a korábbiakban. Persze nem számoltam utána, de már az előzetes tervezéseknél is szinte csak egy, korábban nem látott csapatot jelöltem be.
Persze az ő koncertjükre sem jutottam el, de csöppet sem bánom, mert egy olyan hangulatú buliba csöppentem bele, ami megérte.
Tegnap olyan 11 óra körül indultam el csak a fesztiválra, és kis környezetfotózás és békabeszerzés után meg is érkeztem a Színva teraszra, ahol a Crossroad zenekar adott felejthetetlen koncertet.
P. Mobil dalokat úgy hallgatni, hogy az énekes is jó, nem kis élmény. Jó lenne, ha Lórinak is sikerülne egy ilyen énekest találnia…
Egyébként – hogy kicsit előreszaladjak – a tervezett román blues banda, és a Balkan Fanatik koncertjét is azért hagytam ki, mert ott ragadtam este a blues kocsmában, ahol a fiúk úgy két-három koncertnyi időt játszottak a szép számú összegyűltnek.

A Centrum színpadot egyszer közelítettem meg tegnap, és pont jókor, mert a nyugdíjas tagozat távozásával besodródtam a kordonig, így első sorból élvezhettem az Anna and the Barbies koncertjét. Egy mami maradt mellettem, aki próbálta ecsetelni, mennyire ártalmas ez a megjelenés a fiataloknak. Két sikertelen vakus képem biztosan lesz, melynek folyományaként a mami engem is az ördögök közé sorolt minden bizonnyal, de eltávozott mellőlem.
A koncert egyébként most is fergeteges volt, Anna most is megdolgoztatta a biztonságiakat, és az egyébként is felejthetetlen koncertet egy lánynak életre szólóvá tette. A “vendégénekes” igen jól helytállt a Nyuszika refrénjében 🙂