Elég sokat sikerült fényképeznem vasárnap a PCAS Állati fesztiválján, így két fotóalbumot készítettem, ne fáradj bele nagyon a klikkelgetésbe. 🙂
Míg tegnap a fesztiválon fellépők képezték a fotóalbum tartalmát, ma csak úgy a hangulatot igyekszem bemutatni.
Egy remek délutánt tölthettek a friss levegőn azok, akik ellátogattak a Bujtosra. Szerintem legalább egy évig emlegetni fogják 😉
Ja, és persze tegnap elfelejtettem mondani, hogy volt tombola is rengeteg értékes ajándékkal, de ezt a képekből talán ki is találtad. 🙂
A fesztiválról, és sok hasznos dologról olvashatsz a PCAS oldalán, itt pedig belenézhetsz a vasárnap délután hangulatába, ha klikkelsz a képre.

Ha jól számolom, két éve ismerkedtem meg a PCAS Állatvédő Segélyegyesülettel. Ők akkor voltak 10 évesek, én meg egyszer csak ott lettem a Bujtoson, mikor ezt ünnepelték. Egy hihetetlen lelkes, kitartó társaságot ismertem meg tele tenni akarással, és olyan pozitív kisugárzással, amilyet manapság ritkán tapasztalni.
Ezután aztán ha tehettem, ott voltam, ahol valami történik velük, körülöttük.
Csodáltam, és persze csodálom ma is azt a fáradhatatlanságot, amellyel igyekeznek minél több kidobott, megunt, gyepmesteri telepre, utcára került állatnak visszaadni az emberbe, gazdiba vetett hitet.
Az idén is nagyon készültem az Állati Fesztiváljukra, és aggódva figyeltem, milyen időjárás várható hétvégre.
Vasárnap reggel, mikor szakadó esőre ébredtem, belegondoltam, hogy ez most pont az a helyzet, amit állatvédőként nap mint nap átélhetnek.
Mindent megtesznek a sikerért, még ha lehetetlennek látszik is hisznek benne, hogy sikerül. És drukkoltam, hogy álljon el az eső, és ne legyen hiábavaló az a munka, amit a fesztivál szervezésébe fektettek.
Aztán elállt az eső, és tudtam, ma megint ők győznek.
Mikor jóval a fesztivál kezdete előtt megérkeztem a Bujtosra, a szél már szárította a földet, sepregették a vizet a színpadról, és előkerültek a sátorvasak is.
Hamarosan készen állt a helyszín, és lassan érkeztek az első érdeklődők, vendégek is. Elkezdődött a fesztivál.
Ma ennek a délutánnak a mondjuk úgy műsor részét mutatom meg képeimmel, és következik majd egy másik album is, ami a rendezvény hangulatát idézi vissza.
Ma láthatsz fotókat a Mediball bemutatóról, amely szélcsendben is lélegzetelállító, a szombati sátorborogató szélben pedig egyenesen hihetetlennek tűnt. Ha nem látom olykor eltávolodni a labdákat az ütőtől, fogadást mertem volna kötni rá, hogy oda vannak ragasztva 🙂
A csendes áhitat perceit a pörgés vette át Lesch Zsófia zumba csoportjának bemutatójával. A ritmus a nézőket is magával ragadta, és este otthon biztosan sokan felidézték a délutáni mozdulatokat.
A szárnyalást a keleti sasok, az Eastern Eagles Line Dance Club táncosai hozták el. A country zene a füleknek is jólesett, a színpadot szemlélve azonban biztosan többen kedvet kaptak hozzá, hogy erősítsék Jónás Tibi csapatát.
A műsorok közötti időben, és persze közben is állatorvosi, nevelési tanácsadás, gyermekfoglalkoztató, bolhapiac, tappancsnyomda és számos egyéb érdekesség csalogatta a látogatókat. Az E-Misszió egyesület pedig környezetbarát termékeket hozott a fesztiválra.
A mostani albumomban még a Rosszcsont Kutyakiképző Iskola látványos bemutatóját láthatod, de itt még nincs vége a beszámolómnak.
A mai képeket azonban sikerült – talán kicsit hosszan is – leírnom.
Klikkelj hát, és nézd meg az egyik fotóalbumomat.