Szép estét! Újra itt egy félhosszú délutánt és estét magam mögött hagyva.
Ma folyamatosan írom a történteket, nem jelenítek meg részleteket, csak egyben a végén. Nem látom esélyét ugyanis, hogy esetleg közben nézelődjön valaki, meg egyébként is fennmarad… ha nem is örökre 🙂
Tehát ma is délután kezdtem, leleményesen kis cédulát készítettem a megnézendőkről. Ugyanis a netes programajánló – mint tudjuk – sokkal részletesebb, mint a szép színes füzet.
Így értesültem arról is, hogy a Talamba Ütőegyüttes ma fellép nálunk.
Ezt semmiképpen nem szerettem volna kihagyni.
De nem megyek a dolgok elébe…
Elsőként mindjárt essünk túl azon, amit tegnap elfelejtettem (azt hiszem… de vissza nem olvasom most magam 🙂 ).
Megjelent ugyan kép az élő szobrokról, de talán nem mondtam, mennyire embert próbáló szegényeknek (fél?)órát mozdulatlanul állniuk mindenféle atrocitásokat elviselve.
Mert rengeteg a sötét ember…
Induljon hát a mai nap egy ilyen képpel. Mármint élő szoborral. 🙂

Aztán lássuk az eseményeket.
Jó kétméteres élő bábállatok szaladtak szét a téren érkezésemre. Mivel síró gyermeket nem láttam, elkönyveltem, hogy a műsornak lett vége.
Úgy tűnt, örök csend költözik a térre, de egyszer csak meghallottam a Dust zenéjét. Így hát fogtam egy pohár sört, és más földi halandókhoz hasonlóan letelepedtem zenét hallgatni.
Még véletlenül sem vettem elő a fényképezőgépemet, bár éreztem kísértést párszor 🙂
A mai koncert is remek volt. Ami nagyon tetszik, hogy nem láttam két egyforma, sőt, hasonló koncertet sem tőlük, pedig lassan törzsnézőjük leszek. 😉
Szóval jó kis pörgős koncert volt. A végén sikerült kis meglepetést szereznem a tegnapi képekkel.
Aztán mászkálásom során volt, és voltvolt kollégákkal futottam össze. Szemügyre vettem jó pár élő szobrot, láttam ugrálókötél bemutatót, némi bárzongorázást, Bütyöktől megtudtam, mikor játszik a Zenith, szóval hasznosan töltöttem az időt.
Aztán egyszer csak valóban játszani kezdett a Zenith. Akadt szimpatikus felfújható gitáros is 🙂

Én pedig vártam a kedvenc Zenith számomat.
(Rejtvény: Melyik az? 🙂 )
Helyette egy rendező érkezett, aki közölte, hogy szerinte hangosan játszanak. A körben álló jókora hallgatóság ezt nem így gondolta, de hatalma a rendezőnek van…
Ezek a fiúk talán már akkor játszottak, amikor Ön meg sem született. Tehát elhiheti, tudják, hogyan kell szórakoztatni. Vendéglátóként jó néhány ember szórakozását elrontani egy marhasággal… Nem illik…
De lépjünk tovább.
Kissé csalódottan hagytam ott a teret, de szerencsére kis idő múlva következett a Talamba.
Érkezésemkor mindenféle üthető dolgot hordtak éppen a színpadra. Mondanom sem kell, a mai nap a pálmát messze a Talamba viszi el, még ha a kisszínpadra rendezték is őket.
Fentebb linkeltem a lapjukat, nézd meg, vannak részletek a műsorukból. Eszméletlen.

Persze a kép semmit nem árul el a hangulatból, lesz majd album is egyszer, de inkább nézz ki egy fellépésüket a lapjukon, és nézd meg őket élőben. Nem normálisak 😀

Lassan elérkezett a 7 óra, és visszatértem a térre.
Itt már csak rám várt a Técsői Banda.

Széleskörű repertoárral rendelkező ukrán zenekar – írja róluk a műsorfüzet. Minden tiszteletem az övék, de én nem találtam meg a műsorukban a nekem tetszőt.
Azért a nézőtéren volt, aki igen 😉
Aztán eljött (végre) a váltás ideje, következett a lengyel Kroke.

Elvileg klezmer zenét játszanak, de nekem valahogy romantikus őszi slágereknek tűntek, némi improvizációval, és virtuóz hegedűszólamokkal. Igazából nem volt rossz a zene, csak másra számítottam.

Nagyjából ezek voltak az elmúlt pár óra történései.
Holnaptól dolgos hétköznapok jönnek, így csak az esti főprogramokról tudok majd beszámolni, remélem. De erről, és néhány egyébről majd hajnalban írok.
Addig szép álmokat!
Ja, a holnapi program, hogy tudd, nem írok ma már többet 🙂

Megérkeztem már egy ideje, csak gyártom a tudósítást.
Darabonként jelenik majd meg, ahogy haladok vele, tehát lehet, hogy érdemes még visszanézni később.
Na jó, elmondom, ha azt látod, hogy “holnapi műsor”, akkor vége a napnak 🙂
Kezdem hát.
A hétvége kicsit más lesz tudósításilag, mint a hétköznapok, ugyanis itt lehetőségem van a délutáni műsorokon is részt venni, ahogy ez ma is történt, és reményeim szerint holnap is fog.
Úgy három óra tájt keltem útra. Idén is megjelentek a járdán feliratok.

Talán kicsit kevesebb még, bár szorgosan írogatták éppen az egyik helyen.

Elsétáltam a művház mellett, amely idén is – mondhatni hagyományosan – kimarad a Vidor rendezvényeiből. Ezt már sok éve nem értem…
A Nagy Gödör Üzletház építésén szorgosan dolgoznak. Hiába no, nem mindenkinek happy a hétvége.
A volt Krúdy mozi (nem is tudom, igazán mi lett a helyén) melletti téren a Kaláka mozgatja a gyermekeket, meg a kis szökőkút próbálja felvenni a ritmust kevés eredménnyel.
A templomban bizonyára tűzoltó házasodik, mert két tűzoltóautó is pompázik a parkolóban. Néha felsikít a sziréna. Gondolom, akkor mondják ki az igent 🙂
A főtérre érve aztán van minden.
Éppen egy gólyalábas csoport fejezi be az előadást, de helyüket azonnal zsonglőrök foglalják el. A tér egyik szegletében Somos Petiék csomagolják hangszereiket. Ebből Shadows zene lesz.
Itt-ott élő szobrok sarkallják böködésre, grimaszolásra a járókelőket.

“Márvány bőrű karcsú leány
Régen ölelésre vár,
Előtte egy szép ifjú áll.” – jut eszembe a régi Metró sláger.

Van azonban más is a téren.

De haladjunk műsorirányban!
A városalapítók szobránál remek jazzt játszik egy trió, de már érkezik a Dust is. Átszerelés, égkémlelés, vágjunk bele! A csendesebb dalok hangzanak el. Amolyan esőcsinálók.

Meg is van az eredménye.
Esik.
Zenekar pakol, én el száradni, melegedni, tudósítani.
Az eső megunja. Mire visszatérek, éppen kezdődik a koncert második része. Mostmár keményebb zene következik, az esőnek helye nincs.

A verebek a fán nem nagyon értik a dolgot, ők inkább gyümölcskarnevált, és lovakat szeretnének, meg főleg, amit a lovak elhagynak. (hogy is énekelte annak idején Dinnyés József? 🙂 )
Ez nem az ő napjuk 🙂
A koncert viszont fergeteges, de sajnos egyszer csak lejár az idő. No, majd holnap ismét! 🙂
Sétáljunk át lassan a nagyszínpadhoz. Napra.
Kárpát medencei népzene elektronikus hangszerekkel. – olvasom a műsorfüzetben.

Békésen üldögélek egy padon. Úgy húsz másodperce játszhatnak, és már a színpadnál vagyok. Ez nagyon jóóóó! Ilyen nekem kell itthonra!

Nagyjából látod a hangszereket, meg még van egy cimbalom is. Olyan kezdeti Kormorán-os, csak nem annyira balkáni, viszont keményebb.
Mostmár biztosan tudod, milyen 😉
Nem is tudom elmondani, mennyire tetszett, ezért is mutatom meg. 🙂
Találtam egy koncertet. No, valami ilyesmi volt egy jó órán át…

Persze ennek a koncertnek is vége lett sajnos. 🙁
És ezután azt hiszem, mindegy, mi jött volna. Azért megvártam 🙂
Múlt évben a Zöld-foki Köztársaságból Lura volt a Vidor vendége. Idén a Rabasa.

Ahogy írtam, szinte mindegy volt, ki jön a Napra után. Ez a zene azonban bizonyára akkor sem jött volna be nekem, ha csak ők vannak egész nap.

Úgy a tizedik perc után éreztem, hogy elalszom. Szóval nem is töltöttem már sok időt a társaságukban.
Viszont ezen a napon rengeteg kép készült. Egyszer biztosan lesz egy, vagy több album a Vidorról. Nem tudom mikor, meg még azt sem, később mennyit sikerül fotóznom.
szerk. 09.02.: Dust külön albumban jelenik meg nemsokára. (A nemsokára nem ma! 🙂 )
Most viszont, hogy látom, jó két órája reszelem ezt a post-ot, úgy döntöttem, alszom.
Itt van hát a holnapi program link zárásként.
Jó éjt, jó reggelt, kinek mit 🙂

Esőszünet van éppen, meg fázásszünet.
Az eső a Dust koncertjét szakította félbe, a fázás az én terezésemet.
Azért egy képet felteszek, és megnézem, újra nyár lett-e 🙂

Elérkeztünk a fesztivál utolsó napjához.
Ez több szempontból is szomorkás nap.
Egyrészt hatalmas eső zúdult a városra napközben.
Másrészt valami nagyon primitív pozdorjagyümölcsökkel lett tele a belváros.
Harmadrészt az utolsó nap programjai is alulmúlták várakozásomat.
Negyedrészt ismét egy évet kell várni a Vidorra.
De menjünk szépen sorba.
Az utolsó nap nem teljesen igaz, mert az eredményhirdetések szombaton vannak.
A közönség számára azonban pénteken éjféltájt vége a műsorok sorának.
Az esőről nagyon nincs mit beszélni, esett, és kész 🙂
A pozdorjagyümölcsök. Nyilván Gyümölcskarnevál következik a Vidor után, és ezt valahogy jelezni kell.
Erre negyon jó a plakát, már ha sikerül olyat készíteni, amin a karneváli menet indulási ideje is rajta van.
Ezeket el kell helyezni valahol. Mivel a szokványos nyáldiszkós plakátok eleve belepik a várost, a maradék helyen vezető, vagy annak készülő politikusaink lógnak, marad a remek dizájn, a méteres faalma, fakörte. Gondolom, a favilla, fakanál, fatányér mára marad…
És elérkeztünk az estéhez.
Elsőként a Ladánybene 27 koncertje próbálta felmelegíteni az egybegyűlteket.
Meglepő módon Bob Marley műsorral készültek, ami persze nem nagy baj, de
jó lett volna néhány saját számot is becsempészni a műsorba.
A másik meglepetés az vokalista lány volt. A harmadik, mikor előreküldték énekelni.
A vokálban jobb volt, és szerintem onnan sem hiányzott volna…
Nem nagyon értem a szervezőket mi vezérelte, hogy a zárónapon a két koncert közé egy vitatható érdekességű filmet tettek – bár ez minden évben így volt -, mi mindenesetre hősiesen végigvártuk.
Ezután következett a ki tudja, hanyadik meglepetés, a kolumbiai salsa királya, Yuri Buenaventura.
Ebből úgy bő húsz percet bírtunk, és itt ismét hangsúlyozom hősiességünket.
A Vidor alatt ez volt az egyetlen koncert, amit otthagytunk.
Szóval volt már jobb fesztiválzárás is – mondjuk Boban Markovic – bár ez ismét ízlés dolga.
Maga a fesztivál azonban remek volt ismét.
Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van.
Ha a tucat-nyálzenét nyomató diszkók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.
…és itt a helyi médiának is nagy szerepe van (lenne), talán a nézettségük, hallgatottságuk is változna.
Példaként had említsem meg a környéken egyedülálló Friss Rádiót amely hadat üzent a nyálzenének, de sajnos környékünkön csak neten hallgatható.
…és hogy azért ne ilyen szomorúan legyen vége, meg hogy ismét előhúzzam kedvenc cimbalmomat, íme egy kép: 😀

A tegnapi archív kép után kicsit ismét Vidorozok.
Szombat volt az utolsó nap, amiről beszéltem. Az nem nagyon tetszett, persze attól még lehetett jó…
Most lépjünk tovább.
Vasárnap Ghalia Benali volt az első fellépő a Kossuth téren.
Nehezen megfogható stílus, olykor mintha indiai lenne, olykor török, olykor egészen hagyományos, ami viszont mindig egyforma, a színvonal.
Remek hang, kitűnő hangszerelés, tánc.
Aztán fellapozom a műsorfüzetet, és helyreteszem az előadót. Tunézia.
Egészen másfajta zene, amit Juan Carmona és csapata mutat be.
Flamenco. Hangulatos, olykor szenvedélyes zene, az egyik dobos néha előrejön táncolni, amitől a közönség jó része megőrül.
…és már el is érkeztünk a hétfőhöz.
Nagyon nem sietünk az első fellépőhöz, de jó részét így is halljuk a műsornak.
Szerencsére némi beszélbetés az ismerősökkel kicsit felpörgeti az időt, így hamar túljutunk Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band-jén.
Talán érzed már, nem fogott meg nagyon ez a műsor. 🙂
Nekem túl vegyes volt, ilyen-olyan irányzatba belekapás, olykor mintha a szél összekeverte volna a kottákat. Szóval egyéni villongások voltak, főleg a hegedűs alkotott, de valahogy nekem nem állt össze a dolog.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a csoda.
Nem hiába nevezte a műsorközlő a fesztivál fénypontjának.
Salif Keita
talán egymaga is el tudta volna varázsolni a közönséget, de ráadásul olyan profi csapattal érkezett, ami biztossá tette a sikert.
Annyi mozgás volt a színpadon, hogy nekem a nézésétől is izomlázam lett ;-D
Afrikai zenei alapok, akusztikus, és elektronikus hangszerek kavalkádja, egyedi, utánozhatatlan ének, mozgás, tánc, lendület jellemezte a műsort.
Ez is az a zene, amit otthon is hallgatni szeretnék 😉
Mára Lakatos Róbert, és a RÉV várható első fellépőnek este 7-kor, lehet, ez is bonyolult lesz az én egyszerű lelkemnek ;-D , de majd meglátjuk… utána pedig egy fölfelé tartó csillag a Zöld-foki szigetekről, Lura.
Érdeklődéssel várom.

…szép virágok vannak a réten!
Énekelték a Kistehén tánczenekar
tagjai nem sokkal azután, hogy elhangzott a megnyitó, és a vidorléggömbök is elrepültek a mellettünk álló kisgyermek szorgos integetései, és jóutat-kívánsága mellett.
Már hagyomány lassan a zenekar fellépése a Vidoron, így évről évre megtudhatjuk, hogy Feri elvitte a kabátom, és hogy kivel alszanak a plüssállatok 🙂
Szóval ez a Vidor is jól indult, jókat vigyorogtunk a dalszövegeken, és olykor már tudtuk is.
Aztán elköszöntünk Zolitól, Boritól, Geritől, felvettük a kabátunkat, és vártuk a kubai zenészeket, a Buena Vista Social Club-ot.
Idemásolhatnék most néhány dolgot az együttesről, de nem teszem, mert elolvashatod a Vidor lapján, többet meg én sem tudok 🙂
A hangulatról sokat elárul hogy volt, amikor tíznél is több pár táncolt a téren, pedig elég zsúfolt volt a tér.
Röviden hát remek este volt, és néhány hasonló még várható 😉
Ide jött volna a mai járdaműsor, de sajnos közbeszólt az eső, nem sikerült a közeli járdán megjelennie a krétás kiírásnak.
Azért nem maradsz kép nélkül 🙂 ezt néhány perce, boltból jövet készítettem.