Nyírbátori délelőtt

Az úgy volt, hogy hétfőn már tényleg rossz idő lesz, így azt terveztem, elkészítem a vasárnapi bejegyzéseket. Azonban délelőtt kisütött a nap…
Szeles, de verőfényes időben indultam el Nyírbátorba (hogy ma is időjárással kezdjek. 😉 ).
Nagykállónál tűnt el a nap az égről, de eszem ágában sem volt visszafordulni.
A református templom mögött parkoltam le, és kiszállva előszedtem a tartalék pulóvereket is az autóból. Szükség volt rá a jókora szélben.
Aztán sétáltam egyet. Hazafelé pedig igyekeztem átmelegedni. 🙂
Az albumot most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Tavaszias kirándulás

Szerda délben kisütött a nap, elszakadtam tehát a lakástól.
Mikor legutóbb Tiszalökön játram, a fahíd felújítása zajlott, nem volt még használható. Ez lett tehát a cél.
A híd valóban elkészült, használható, de vannak még befejezetlen dolgok. Kiépítettek egy kamerarendszert. Nem vagyok megfigyelés párti, de a korábbi ottani tapasztalatok alapján sajnos szükség van rá. Felújították a faházakat, napelemek kerültek a tetejére, ahogyan az út megvilágítását is napelemes lámpákkal oldották meg.
A horgászok is kinn fagyoskodtak a tóparton.
A komphoz nem jutottam le, mert az út két szélét takarították, és érthető módon nem próbálkoztam a járművek padkán kerülésével, a sétát pedig még kihívásnak éreztem ezen a távon.
Jó volt látni, hogy a korábbihoz hasonlóan láthatóan van gazdája a területnek, és jólesett mászkálni is kicsit a csendben.
Elkészítettem az év első fotóalbumát is, klikkelj a képre!
KLIKK


Debrecen fényei

Debrecen ünnepi fényeivel úgy kerültem kapcsolatba pár éve, hogy munkából a vasútállomásra sétálva láthattam őket. Akkoriban a hazaérés fontosabb volt, mint a rácsodálkozás. Születtek mobilos képek, felkerültek jórészt a közösségi oldalra, hévégén meg az itthoni fények vártak.
Ha jól emlékszem, a múlt évben készítettem el az első “tematikus” képsort. Ekkor sem ez volt a fő csapásirány, hanem a céges vacsora, de ha már ott voltam…
Nos, ez az élmény – meg hogy már csak akkor megyek Debrecenbe, ha akarok – hozta elő a gondolatot, hogy célirányosan ezért látogassak el a szomszéd várba.
Nem bántam meg. Úgy gondoltam itthoni tapasztalatok alapján, hogy hétfőn csak a fények lesznek, hipp-hopp elkészülnek a képek, és irány haza! Nos, a hétfő sem adásszünet Debrecenben. Jókora vidám emberseregben kellett manővereznem, és – amit Nyíregyházán egész évben, és ilyenkor is hiányolok – több helyszínen is utcazenészek emelték a hangulatot. Szóval jól elidőztem, néhányukkal még pár szót is váltottam. Ha egyszer ez a szabadság városunkba is beköltözhetne…
Szóval nem pár perces kattintgatás lett a dologból, sőt, olykor a kattintgatást felülírta a hangulat, a beszélgetések. Azért van néhány kép ebben az albumban is, nézd meg az ittenire kattintva!
KLIKK


Csipetnyi Bűdszentmihály

Tegnap, a Korona Hotelben a Petőfi est után arról beszélgettünk, hogy mennyire uralkodó lett városunkban a populáris igénytelenség. Persze ez pont annak kapcsán került elő, hogy az OPI, azaz az Orémusz Maja által szervezett programok pont ebből lépnek ki hétről hétre igényes, mégis sokakat vonzó produkcióikkal. Ugyanakkor – ahogy nálam is látod az utóbbi időben – a “magán” kezdeményezéseken kívül elvétve van igényes program városunkban. Az egyetlen szempont a közönségszámlálás önámítása.

E friss élményen alapuló pár mondat annyiban kapcsolódik mai témámhoz, hogy hétvégén szombaton is egy szomszéd város élő zenés produkcióit választottam immár sokadszor, és nem bántam meg most sem.
Tiszavasváriba látogattam szombat délután, mert két olyan koncert is volt, amely indokolttá tette a kirándulásomat.
A Maszkura és a Tücsökraj – hú, most visszakerestem – koncertjén majdnem tíz éve voltam Hajdúböszörményben. Ott is de jó programok voltak régen… Igaz, Bíró Szabolccsal egy másik formációban, a nekem nagyon tetsző zenét játszó Nana Vortex-ben is találkoztam úgy öt éve a LeszFeszt-en. Az elmúlt években sokat változott a Maszkura zenéje, ezért is voltam kíváncsi rájuk. Valóban, most jobban tetszett.
Persze minden egésznapos színpadi programba bekerül némi playback, így ide is érkezett Judy és még valaki CD zenekarával. Ez jó alkalom volt, hogy kicsit távolabb vonulva keressek egy kajáldát. Mire visszatértem, a Garagulya Gólyalábasok szórakoztatták a közönséget. Velük is sokszor találkozom itt-ott, ők is mindig szórakoztatóak.
Az este nagy koncertje pedig a Takáts Tamás Blues Band előadása volt. Velük pár hete Révfülöpön is találkozhattam, de jó zenéből és hangulatból sosem elég. Ők pedig most is odatették magukat. Néhány élőzést láthatsz a közösségi oldalamon, de most is azt mondom, ott kell lenni, hogy igazán érezd, élvezd az élő zenét.

Lassan hagyománnyá válik, hogy Tiszavasváriban az eget kémleljük. Pár hónapja az Anna and the Barbies halasztódott későbbi időpontra a felhőszakadás miatt, majd az esőnapon addig tartották a felhők az esőt, míg az autóig értünk a koncert után. Most is megjelentek az esőcseppek a szélvédőn, mikor haza indultam.
Jó délutáni, koraesti program volt ez is, érdemes figyelni az EKIK kiválóan szervezett programjait.
Ja, míg el nem felejtem. Fényképeztem, így ha klikkelsz a képre, megnézheted az albumot.
KLIKK


Tóparti Chill

Újfehértó ismét ránk rúgta az ajtót megmutatva, hogyan kell élőzenés koncerteket szervezni, megvalósítani, ráadásul a környékbeli formációkkal.
Péntek kora este indultunk a szomszéd városba, ahol egy új koncert helyszínt is megismertünk. Évekkel ezelőtt valahogy így képzeltem el Nyíregyházán a Bujtosi tó melletti városligetet.
Újfehértón is egy kisebb tó partján van az a játszótérrel is felszerelt füves, parkos terület, amelyre ezen az estén egy jókora színpadot is építettek. Már első ránézésre is úgy tűnt, kiváló technika áll majd a négy fellépő zenekar rendelkezésére, és hamarosan meg is szólaltak a hangfalak, felgyulladtak a színpad fényei, elkezdődött az első beállás.

A Queen Forever Tribute Band – ahogy az várható volt – igen magasra tette a mércét műsorával, és szép lassan a teret is megtöltötték a nézők.
Arról beszélgettünk a koncert előtt, hogy elég hálátlan feladat délután, első fellépőként színpadra lépni. A Queen Forever Tribute Band-nek azonban ez sem okozott gondot, parádés koncertet adtak.
Már itt meg kell említenek a kiváló megszólalást és fénytechnikát is. Igazán profi volt minden.

A Texas Tourist következett, és ha a beállás alatt nem is sikerült a közönséget a színpad elé csalogatni – nem is értem, miért kellett volna pont akkor ott lenni -, a koncert kezdetekor megindult a közönség a kordon elé. A “mocskos déli zenét” frissen megjelent lemezen is elhozta a zenekar, és sikeresen tartották fenn a jó hangulatot is.

A Blues From Hell – akik ugyancsak új lemezzel érkeztek – jókora átalakuláson ment keresztül az elmúlt időben. Bevallom, a korábbi megszólalásuk, különösen az ének, nekem jobban bejött, de kiváló zenészek érkeztek a csapatba. A gitáros “pozícióra” még keresik a megfelelőt, de a “beugrás” is igen eredményes volt.

Igazi bakancslistás volt számomra a Záróra műsora, hiszen – bár többször terveztem már -, nem sikerült eddig eljutnom koncertjükre. Persze a zenészek nem voltak ismeretlenek számomra, de nagyon jó volt így hallgatni őket. Nyilván nem rangsorolok az este előadói között, de igyekezni fogok, hogy több Záróra megszólalást hallhassak.

A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a koncertekről, és mindjárt mutatok egy szaladgálós gépes albumot is, de dolgozott profi fotós, és videós is az eseményen, amit gondolom rövidesen megosztanak majd csapatok.
Az én albumomat pedig most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Kerekdomb 2023

Tegnap délelőtt kezdtem el írni a beszámolómat, de érkezett a hír, hogy Szűcs Ferenc, a Szűcs Pincészet alapító tulajdonosa itt hagyott bennünket. Ez teljesen más irányba vitte a gondolataimat.
Közvetlenül, személyesen nem ismertük egymást, de a Kerekdomb Fesztiválokon eltöltött időnk legnagyobb részét pincészetének diófája környékén töltöttük. Mindig ott volt a vendégek között, a belépőket ismeretlenül is mosolyogva üdvözölte, és mikor távozáskor megköszöntük az estét, mosolyogva annyit mondott, ő köszöni, hogy ott voltunk, és visszavár.
Idén is hozzá vezetett első utunk, és meglepődtünk, hogy nincs ott az udvaron. Később kiderült, kórházban van. Sokszor eszünkbe jutott hétvégén, és reméltük, egészségesen visszatér majd közénk. Sajnos nem így lett. Emléke, mosolya velünk marad.

Pénteken kora este érkeztünk Tállyára. A terv Palya Bea és Lisztes Jenő műsorának megnézése volt a Szűcs Pincészet udvarán. Évek óta ez az a hely, ahol a legtöbb időt töltjük a fesztivál idején. Itt vannak azok a programok, amelyek leginkább érdekelnek, és amelyek már nem jutnak el szülővárosomba. És itt van egy olyan hangulat, amely akkor is ide húz, ha éppen a műsorok közötti kellemes szünetzene szól. Jó elbambulni, elüldögélni, álldogálni kicsit a diófa alatt akkor is – mint múlt évben -, mikor esik az eső.
Idén végig sütött a nap. Palya Bea is visszatérő előadó itt, most is. Az igényes beállás közben beszélgettünk arról, hogy sok populáris napi sztárnak a műsora nem üti meg a beállás szintjét sem.
Múlt évben ugyanitt, a diófa alatt áztunk bőrig műsora alatt sokad magunkkal. Most állva, széken, babzsákon ülve, vagy a fűre heveredve élveztük az előadást a csillagos ég alatt.

Szombaton korábban érkeztünk, leparkoltunk a Szűcs Pincészetnél, benéztünk kicsit, majd lesétáltunk a Nyerges Udvarhoz, ahol az egykori Kistehén Tánczenekar zenekar 😉 gitáros-énekese, Dorogi Péter zenélt egy szál gitárral. Sem kék tó, sem fák nem voltak az udvaron, de az ismert dal elhangzott a közönség borízű kórusának kíséretében.
Ezután kis sétaszünet következett, belenéztünk Géem műsorába a Szűcs Pincészetnél, de inkább visszatértünk a Nyergeshez.
Itt a Yewo akusztikus koncertjét néztük egy ideig. Múlt évben az Oroszlánosban hatalmas bulit csaptak a srácok, ez most visszafogottabbra sikerült, és amúgy is belelógott Apey koncert idejébe, így visszatértünk a diófa alá. Áron András ‘Apey’ szóló műsorához is volt már szerencsém, így nem csoda, ha ez az óra is bekerült a terveim közé.
Most sem csalódtam. Érdekes, hogy mennyire más ennek a zenének a hangulata, mint ahogy az Apey & The Pea – ma LAZARVS – frontembereként megismertem. Emlékszem első szóló találkozásunkra, mikor terv szerint csak megálltunk volna kicsit, de a koncert végéig ott ragadtunk a színpad előtt. Hatalmas élmény volt ez a műsor is, amihez a Szűcs pincészet hangulata, a fűben üldögélő nézők képe csak hozzátett.
Nem is mentünk sehova a koncert után, következett az esti chill a Dos Diavolos műsoráig.
A formáció Ganxsta Zolee és Takács Vilkó duója. Csöppet sem vagyok Ganxsta fan, de mikor az eseményre készülve belehallgattam zenéjükbe, tudtam, hogy ott a helyem.
Élmény volt a műsor, bár én – a néhány borgőzös hangemberrel ellentétben, akiket sikerült elég hamar eltakarítani – a produkciót szoktam nézni, így ehhez a zenéhez nem a “közismert” Ganxsta képet társítottam, és ez így volt jó.

Vasárnapra egy eseményt jelöltem.
– Kimegyünk azért az egy óráért?
– Igen.
Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák vasárnap déltől játszott a Szűcs Pincészet udvarán.
Kicsit korábban érkeztünk, így még integethettünk egymásnak a beállás alatt, majd kis napozás, és következett az az óra, amiért bármikor “kimennék”.
Eszméletlen az a hangulat, amit ez a csapat teremt az első perctől. Délben is. Nagyon szeretem, bármit is játszanak, mert az mindig szívből jön.
Kicsit beszélgettünk még a koncert után, aztán haza indultunk. Számunkra ezzel az élménnyel ért véget az idei Kerekdomb.

Ez az a fesztivál, ahol legendásan kevés képet készítek, pedig a fényképezőgép ott van velem.
Most a szaladgálós gépemet vittem csak magammal, meg nem is voltam igazán szaladgálós állapotban, de azért sikerült ezekből a statikus helyzetekből is egy albumot összehozni.
Videókat a közösségi oldalamon találsz – keresem már az elfogadható gimbalt -, a képre klikkelve pedig az albumot nézegetheted.
Köszönök mindent, mindenkinek.
KLIKK


Emlékezős hétvége

Messziről kezdem, de nem tudom még, hosszú lesz-e?

Jó másfél évtizeddel ezelőtt jókora törést jelentett az életemben, hogy szülővárosomban megszűnt a munkalehetőségem. Nehéz döntés volt, de elkezdtem Debrecenbe munkába járni.

Jó egy évtizede ottani munkámban is jelentős változás történt, akkor még nem éreztem ennek jelentőségét. Ekkor ismerkedtem meg egy német kollégával.
Aztán a következő években volt még néhány kisebb fordulat, de ezekről külön most nem mesélek.

Úgy fél éve búcsúztam el a cégtől, ahol sosem voltam igazán társasági ember, amolyan jó munkatársi viszony volt a kollégákkal.
Meg is lepett, hogy búcsú bulit szerveztek számomra. És ez volt a legkisebb meglepetés azon az estén. Nem vagyok különösebben sírós, de mikor az említett német kolléga – aki Kielből utazott Debrecenbe ezért – megjelent az ajtóban, könnybe lábadt a szemem.
A következő meglepetés pedig, mikor az ajándékok közül előkerült a Kerekdomb Fesztivál bérlet.
Sokszor eszembe jut azóta is ez az este, és valószínűleg eszembe fog jutni hétvégén is.
Sosem gondoltam, hogy ilyen figyelmes csapat tagja voltam évekig.
Nem tudom, olvassa-e ezt valaki közületek, de köszönöm nektek!
Pénteken pedig indul a Kerekdomb.


Felvonulás helyett

A debreceni Virágkarneválról gyermekkori nézőként a tömeg “élménye” maradt meg. Így később, önálló döntésként sem erőltettem újabb részvételt, sőt később, az akkortájt népi szokásként működő céges majálisi felvonulásokat is igyekeztem a fotózási hobbimmal fedve elkerülni.
Azonban ezekhez az eseményekhez mindig is kapcsolódtak szabad formájú, kisebb létszámú dolgok.
Így van ez pár éve a Virágkarneválnál is, és ezeken az előkészületeken már szívesen nézelődöm. Volt, hogy a virágkocsik készítését, remek lengyel blues zenekar, vagy éppen a Napra koncertjét, vagy éppen a Roncs előtti táncos bulit sikerült érdeklődésem középpontjába hozni.
Idén a linedance-es esemény nálam kimaradt, így péntek délután vonatra szállva önálló eseménysort hoztam létre magamnak.
Nem kötődtem semmilyen tervhez, a véletlenre és a szerencsére bízva a szervezést.
Ez igen jó ötletnek bizonyult, mert a főtérre beesve – bár nem beöltözött szereplőkkel ugyan, de – sikerült megnéznem a másnapi fő zenés, táncos eseményt is.
Régi tétel a bakancslistámon a nagytemplom tetejéről szétnézni a városban. Olyan régi, hogy a nyíregyházi templomkilátó még ötletként sem volt meg akkor, sőt, talán a sóstói kilátó is élt még.
Maga a templom is megér egy sétát, és több állandó kiállítást is megnézhetsz, míg feljutsz a tetőre. Fotóalbumom egy része ezt az utat dokumentálja.
A tetőről valóban remek kilátás nyílik a városra, ott jártamkor pedig a zászlóforgatók vonulását is megörökíthettem. A közösségi oldalamon szinte percről percre követhettél. Így azt is láthattad, hogy visszatértem a térre követve a zászlóforgatókat.
Fotóalbumom itt be is fejeződik majd, de a napom még nem.
Ahogy korábban, a kilátó kapcsán utaltam rá, városunk igyekszik követni a Debrecenben megvalósított dolgokat, több-kevesebb sikerrel. (Remélem, az akkugyárakat is csak módjával.) Adott volt hát, hogy megnézem, milyen a sörfesztivál a Cívis városban?
Lokál-patriotizmusom annyit enged mondatni velem, hogy más. Maradjunk is ennyiben.
Mivel a két város közötti tömegközlekedés távolról sem ideális, így az esti koncertet már nem vártam meg a Békás tónál. Az állomás felé villamosozva azonban még leszálltam a főtéren, mert műsor volt. 🙂
Nem csak az, amit a közösségi oldalamon megmutattam. A fotóalbumhoz vezető képemen láthatsz majd egy tűzoltó autót, amely – mint később kiderült – nem gyerek mágnesként volt ott. Egyre több az őrült a világban, így erre az eseményre is jutott egy. Valaki ugyanis felgyújtotta a főtér egyik díszletét. Eközben én az állomáson terelgettem a szúnyogokat, várva a haza juttató vonatot.
Ideje azonban megmutattam a képeket is. Az ittenire klikkelve láthatod az albumot.
KLIKK


Hőlégballon, traktorhúzás

Évek óta nézegetem a hajdúböszörményi traktorhúzó verseny képeit, de valahogy sosem éreztem késztetést, hogy el is induljak megnézni.
Péntek délután hőlégballon nézőbe indultunk ide. A városhatár táblánál egy rendőr terelte el a forgalmat a párhuzamos útra. Követtük az irányt, és egyre több rendőrt, polgárőrt, és sok-sok embert láttunk az út szélén, de simán bejutottunk a városközpontba. Leparkoltunk, és megnéztük, mi lehet ez?
Kiderült, a traktorhúzó verseny előtti felvonulásba csöppentünk pár perccel az indulás előtt, és azon az úton haladtunk végig a belvárosba, ahol a vonulás volt később. Hihetetlen volt a forgalomszervezés.
Miután kinézelődtük magunkat, elindultunk hőlégballon nézőbe. Simán közlekedhető volt a város. Mindenhol forgalom irányítók, az emberek székeket hoztak a ház elé, és ott várták a felvonulást a mellékutakon is.
Minden olyan szervezetten ment, hogy miután a hőlégballon nézelődés elmaradt – az eseményt végleg elengedtem -, lassan haza indultunk.
Természetesen szembe találtuk magunkat a felvonulással.
Ekkor jött a következő meglepetés. Úgy ötven méterrel a felvezető előtt olyan profi módon, mosolyogva, kedvesen tereltek egy mellékutcába, miközben elmagyarázták, hogy jutunk ki a városból, hogy nem hittünk a szemünknek.
Emlegettük a nyíregyházi Kossuth tér – Sóstó kerékpárversenyek szervezését, amikor szinte egész délelőtt nem lehet átjutni a város keleti részéről a nyugatira. El kellene menni Hajdúböszörménybe tanulni a szervezőknek. Meg egyéb eseményszervezőknek sem ártana, látva az ottani rendezvényeket.
Ami még meglepett, a lakosság érdeklődése. Mondjuk ott vannak füves-fás mellékutcák, ahova simán kiültnek az emberek beszélgetni.


16. Révfülöp Blues Fest 3/3

Szombat délután a színpadhoz készülve már eszünkbe jutott, hogy ez a 16. Révfülöp Blues Fest utolsó napja, de aztán inkább a várakozás lett úrrá, és hogy ne felejtsem el a hátizsákomba tenni a dzsekimet. A hűvös szél ugyanis eszembe juttatta az előző év zárását, ahol igen könnyedén öltöztem.
Most azonban annyira felkészültem, hogy a műsor kezdetére a szél is inkább feladta.
A Blues Bell igen lendületes műsort produkált. Hrabovszky Tamás énekelt és szájharmonikázott, Török Péter gitáron, Wilhelm Gábor basszusgitáron játszott, és Szabó Csaba dobolt. A remek blues zenét funk és olykor jazz motívumok is váltották, majd pedig Benkő Zsolt, és Premecz Mátyás játéka tette még különlegesebbé a hangzást.
Volt egy formáció a három nap alatt, akikkel Premecz Mátyás nem vendégként lépett színpadra. Ez a Premecz Mátyás Organ Trio, a saját zenekara volt.
A hagyományos Hammond felállásban Premecz Mátyás játszott Hammond orgonán, Badics Márk dobolt és Zádor Tamás játszott gitáron. Nem is akárhogy.
Bevallom, nagy érdeklődéssel vártam a koncertet, hiszen – bár minden zenekarnál megszólalt Matyi Hammondja – mégis csak más az, ha saját elképzeléseit, saját zenekarával adja elő. A fesztiválos improvizációi is fantasztikusak voltak, a trió azonban egészen mást hozott. Látod majd a képeken az örömöt, felszabadultságot az arcokon. Számomra nagyon emlékezetes koncert volt, és bakancslistás lett a trió. Természetesen néhány percre hozzájuk is csatlakozott Benkő Zsolt.
A Borsodi Blue Zsombok Réka énekessel érkezett. Borsodi László gitározott és énekelt is, Pfeff Márton basszuson játszott, Szabó Bence pedig billentyűkön, Mezőfi ‘Fifi’ István dobolt. A fúvós szekció – remélem, pontos vagyok – Belicza Károly tenor sax, Döge Csaba harsona, Resetár Attila trombita, Bíró Tamás trombita. Ez a koncert igazi zenevilági utazás volt, ráadásul rengeteg improvizásióval, melyhez Benkő Zsolt, Zádor Tamás, és Benkő Máté komoly gitárpárbajjal, míg Premecz Mátyás Hammondjával járult hozzá. Észre se vettük, hogy elrepült az idő.
Pedig hátra volt még Ripoff Raskolnikov színpadra lépése is. Mellé a zenekarból a gitár, basszus, dob, billentyű maradt kíséretnek.
Utolsó képem az albumban, mikor meghajlás után elindulnak a zenészek a színpadról.
Mi még maradtunk kicsit beszélgetni, és persze elbúcsúzni is.
Mielőtt megmutatom a képeket, meg kell köszönjem a három nap élményét mindazoknak, akik részt vettek a létrehozásában. Pepinek, és Zsuzsának pedig külön is.
Remélem, jövőre is találkozunk. A szállásadónkkal már beszéltünk róla. 🙂
Most pedig búcsúzz el velem a 16. Révfülöp Blues Fest-től a fotóra klikkelve!
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 2/3

A Bisztró 71-ben elfogyasztott remek ebéd után békésen sziesztáztunk szállásunk udvarán. Ismerkedtünk a szobaszomszédokkal, akik igen kellemes blues zenével érkeztek az udvar hangulatos, fedett részére. El is telt az idő, és az időjárás is azt mondta, ne menjetek a strandra. (Nem mintha én terveztem volna ilyet.) Elrepült a délután, már csak egy gyors elkészülésre maradt idő, meg hogy kilépjünk kicsit, mert a felhők egyre komolyabban gondolták.
Épp beestünk a színpad előtti fedett részre, mikor utolért az eső. Persze a szervezők erre is gondoltak, a székek már a fedett részben sorakoztak.
Indult a második nap a 16. Révfülöp Blues Festen.
Pár hete áradoztam a Mojo koncertjéről Mikepércs után, és alig vártam, hogy újra találkozzunk. Így aztán nem sokat törődtem az esővel sem, de ezzel nem csak én voltam így. A fedett rész zsúfolásig megtelt, de a szabad ég alatt is igen sokan – az esőre nálam jobban felkészülve – élvezték az egyedülálló koncertet. A formáció hangszerei sem mindennaposak, a megszólalásról már nem is beszélve. Honfi Imre Olivér ének, elektromos gitár, diddley bow, cigar box, Horváth János ének, akusztikus gitár, elektromos gitár, Szabó Tamás ének, szájharmonika, basszus harmonika, harmonetta, Pengő Csaba basszusgitár, nagybőgő, Mezőfi “Fifi” István dobok. És természetesen a vendégek, akik a fokozhatatlant is fokozták, Benkő Zsolt gitár és Premecz Mátyás Hammond orgona. Azt hiszem, ilyen egyszer történik egy életben, és én ott voltam.
Az este második formációja a Bluestone & The Horn Section volt. Igen, fúvósok is. Vasicsek „Öcsi” János ének, Kőmíves „Stone” András gitár, Nemes Zoltán billentyűk, Tomor Barnabás basszusgitár, Molnár Dániel dobok, Weisz Gábor tenor szaxofon, fuvola, Almási Attila harsona.
Benkő Zsolt és Premecz Mátyás csatlakozása akár már természetes is lehetet a fesztivál második napján, de érkezett még Kézdy Luca, aki hegedű játékával tette felejthetetlenné a műsort, és kivívta az ugyancsak színpadra érkező Hobo elismerését is.
A közönség meg az esővel semmit sem törődve élvezte az előadást. Mondhatnám, hogy ritkán látni ilyen hálás közönséget, de érezheted a beszámolómból, hogy volt is miért. Ja, és nem említettem még a megszólalást, a fényeket. Bizony, abban sem találhatott senki kivetnivalót egyik este sem.
Mit mondhatnék még a napról? Sikerült esőszünetben hazaérni, aztán akkorát aludni, hogy másnap az éjszakai viharról szóló történeteket is kétkedve fogadtam.
Itt pedig a képek az albumban. Ez sem lesz kevés, érdemes megnézni, és sajnálkozni, ha nem voltál ott. 😉 De gonoszságot félretéve, klikkelj az itteni fotóra, holnap pedig a harmadik napról olvashatsz.
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 1/3

Ismét elérkezett az augusztus, amikor végre valóra válthattuk tavaszi álmunkat. Ekkor terveztük el ugyanis, hogy visszatérünk Révfülöpre blues-t hallgatni, és ekkor foglaltuk le a szállásunkat is.
Utazáshoz most is a vasút társaságot választottuk, de egy korábbitól eltérő struktúrát. Erről sokat nem mesélnék, jövőre egy következőt is kipróbálunk.
Délután azonban véget ért az utazós kaland, rövid séta után meg is érkeztünk a szállásunkra.

Kis kitérő, mert megérdemlik az ajánlást. A Liget Vendégház a főút mellett, de kis füves résszel attól elválasztva nyújt csendes nyugalmat. Hangulatos épület néhány szobával, és nagyon szíves vendéglátással.
Én mindenképpen itt szeretnék lakni legközelebb is.

Nos, a kedves fogadtatás, kis frissülés, élelmiszer beszerzés után már indultunk is a mólóhoz.
A 16. Révfülöp Blues Fest programja csütörtök délután a Tóparti Galéria előtt Little G Weevil koncertjével kezdődött, majd Kurucz Attila fotókiállításának megnyitójával folytatódott. Itt már találkozhattunk régi ismerősökkel.
A színpadi programok hét óra után indultak.
Idén is Benkő Zsolt volt a szóvivő és műsorvezető. Az ő hatalmas blues lexikonából kaphattunk néhány bekezdést a napok kezdetén, illetve a koncertek között. De ő volt az is, aki a zenekarokkal is színpadra lépett egy-egy dalban.
Kovács Pepi szívemet nagyon melengető idei különlegessége volt, hogy a fesztivál teljes idején állt egy Hammond orgona a színpad – nézők szemszögéből – jobb oldalán, amely mögé időről időre megérkezett Premecz Mátyás. Azt hiszem, ennyire még nem örültem Pepi ötletei közül egynek sem, pedig elég kifogyhatatlan a tárháza. Nyilván tudod, mennyire Hammond fan vagyok.
A fesztiválra az is jellemző volt, hogy a formációkhoz – Matyin kívül is – érkeztek vendég zenészek, amitől minden koncert fergeteges jameléssé alakult. Imádtam.
Elsőként a Harakyru Band lépett színpadra. Volt szerencsém már velük találkozni, nem csoda hát, ha most is vártam az előadást.
Minden formációnál leírom a felállást – remélem, nem tévesztek majd, és nem marad ki senki-, mert egyrészt olyan nevek szerepelnek majd, akikét leírni is megtiszteltetés, másrészt ezzel azért kedvet lehet csinálni a következő fesztiválhoz is.
Tehát Kyru ének, Benkő Zsolt gitár, Tomor Barnabás basszusgitár, Móré Attila dobok. A billentyűk mögött Németh Károly ült, így a műsor elején természetes volt, hogy megemlékeznek Török Ádámról is. Közösségi oldalamon visszaidézhetsz ebből pár pillanatot. Most, hogy írogatok, én is visszanézem a rövid videókat.
Természetesen már Kyruékhoz is érkeztek vendégek. Premecz Mátyás a Hammonddal, Benkő Máté és Little G Weevil pedig a gitárjával. Őrületes volt.

Az este második előadója a Takáts Tamás Blues Band volt. Itt is hatalmas volt a közönség érdeklődés, teljesen megtelt a nézőtér.
Kezdetben a színpadon Takáts Tamás énekelt, Gál Gábor gitározott, Patyi Sándor basszusozott és Tóth Károly dobolt. Az idei fesztivál hagyományainak megfelelően itt is voltak vendégek. Benkő Zsolt gitár- és Premecz Mátyás Hammond orgona játéka tette még felejthetetlenebbé az estét. A Hammond láthatóan Takáts Tamásnak is újdonság volt a zenekara mellett, de őt is elsodorta a hörgő orgonahang, Benkő Zsolt és Gál Gábor gitárpárbajától pedig a nézőtér is felrobbant. Persze majd láthatod a képeken, a két gitáros is igen élvezte.
Ha már a képeket emlegettem, meg is osztom az első nap képeit, és már a címből is sejthetted, a három napot is külön szedtem. Tehát jön majd még két írás, két album.
Most azonban klikkelj az itteni fotóra az első nap hangulatának felidézéséhez, és nézegetheted a videókat is a közösségi oldalamon!
KLIKK


Bátori Korzó

Hamar elröppent a három hétvége, a hat este, amelyen tizenkét formáció lépett színpadra Nyírbátor főterén.
Idén a több éve különleges szórakozást nyújtó, kiválóan szervezett Bátori Korzó első, és utolsó estéjére sikerült csak eljutnom, de pénteken Debrecenben, az ugyancsak jól szervezett utcazene napokon sikerült találkoznom két – korábban a Bátori Korzón is műsort adó – előadóval.

Kis kitérő, mert a debreceni rendezvényről nem lesz külön bejegyzésem. Két mozgalmasabb esemény, a Campus és a Virágkarnevál közé iktatott be pár csendes estét a Demki. Négy helyszín, négy-négy fellépővel mindenféle zenei irányzatból. Nagyon jó ötlet volt, ez is megért 50+50 kilométer utazást.

A Bátori Korzó utolsó estéje nálam minden mást felülírt, mert néhány korábbi találkozás után nem volt kétséges, hogy ott kell lennem az Acoustic Flow előadásán. Ők egyébként a koraőszi Tokaji Utcazene Fesztivál mindhárom napján a város utcáin lesznek majd. Nagy öröm volt azonban számomra itt is találkozni velük.
A szombat esti első fellépő pedig a Folk on 45 volt. A duó műsora kellemes meglepetés volt, ügyesen ötvözték a rock remek megszólalásait népzenei motívumokkal. Igen szórakoztató volt.
Az Acoustic Flow-ra visszatérve pedig már nem tudom fokozni a múlt évi dicséreteket. Várom az újabb találkozás szeptemberben, Tokajban.
A képeim kevésbé jók, mint a műsor volt, de azért klikkelj az ittenire, és lapozd végig az albumot!
A Nyírbátori Kulturális Központ munkatársainak pedig köszönet ismét a kiváló szervezésért, a figyelmességért.
KLIKK


Egri bóklászás

Múlt csütörtökön ismét Egerben jártam. Az előző szombati várjátékok után nem sok időt hagytam ki, hogy visszatérjek, de például Eger is az a város, ahol mindig történik valami, ahol nem csak beszélnek a turistákról, hanem tesznek is érte, hogy ott legyenek, ráadásul nem csak kipipált rendezvényekkel, hanem úgy tényleg.
Szerdától vasárnapig egyszerre három, különböző érdeklődési körű társaságot is lefedő rendezvényt gyúrtak össze igen profi módon. A Bazilika előtti területet a Képzőművészeti Utcafesztivál kapta. A parkban, a fák árnyékában nézelődhettél, vásárolhattál, beszélgethettél, a lépcső előtti színpadon pedig zenészek jelezték, hogy zajlik az Utcazenészek Versenye is a városban. Egerben pedig mi lenne kevésbé természetes, mint a VINO Kóstoló Ünnep, ami ugyancsak ebben az időben várta a vendégeket.
Igazán ez egy több napos ottléttel lett volna tökéletes, de későn ébredtem, így csak egy vasúthoz kötött nappalos kirándulás lett belőle. Persze így is sétáltam vagy tizenöt kilométert, és ezen a napon a vasút is jól vizsgázott. A reggeli és délutáni, 5 perc körüli késéssel még városunk helyi közlekedésével is versenyben volt.
Nem sokat fényképeztem most sem, de egy néhány képes albumot azért most is lapozgathatsz.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Anna and the Barbies Tiszavasváriban

Talán emlékszel, úgy egy hónapja egy szombaton a Harley Davidson 120. szülinapi buliján töltöttem a napot. A koncertek előtt azonban haza indultunk, és én úgy döntöttem, nem alszom el koncert nélkül. Így hazaérve autóba pattantam, és irány Tiszavasvári.
A városban számos remek esemény van, így elég sokszor megjelenünk a Találkozások Háza környékén. Évről évre a Gyere a térre! szlogennel és invitálással szerveznek itt nagy sikerű programokat.
Nos, azon a szombaton nem sokkal utánam az eső is megérkezett, így már a Sonivius Vappae koncert sem a tervezett módon ért véget, az Anna and the Barbies pedig el is maradt. Ez utóbbit pótolták péntek este, és nem csak a felhőszakadásban befogadó büfésnek tett visszatérési ígéretem sarkalt arra, hogy ott legyek.
Természetesen már a beállásnál ott voltunk. Írtam a közösségi oldalon, melyik dal volt, amivel megfogtak anno, és talán számos Anna koncert beszámolóm közül valamelyikben azt is említettem már, miért kedvelem ma is őket. Nos, Anna közvetlensége egyre ritkább manapság a napisztár központú rendezvényeken. Anna az például, aki a beállás előtt, alatt is beszélget a nézőkkel, aki megszólalás előtt figyelmezteti a kisgyerekes anyukát, hogy hangos lesz, és még sorolhatnám. És a műsor még el sem kezdődött.
Amikor pedig igen, felrobbant a tér. Láthattál néhány élőzést – kiderült, hogy a T sem annyira penge már mobil sávszélben, a 4iG-ről meg már panaszkodtam -, ami eléggé mutatta az érdeklődést és a hangulatot is. (Ej, ha ilyen péntek délutánok lennének Nyíregyházán!)
Szóval szívvel, lélekkel, és kiváló zenékkel, megszólalással telt az esőnap Tiszavasváriban, és még haza is értünk, mielőtt leszakadt az ég.
Mindjárt nézheted a képeket is, de előtte had linkeljem be a Találkozások Háza program oldalát, mert érdemes odafigyelni rá. Pénteken például Cseke Katinka és Zsiga László kabaré jelenetei után Máté Péter est következik Csernák Tibor és Szalay Szabolcs előadásában, Orémusz Maja közreműködésével. Ez a műsor is ingyenes.
Most pedig a képek. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Végvári kirándulás

Tömegközlekedés tesztelésemet hét végén tovább bővítettem. Többen máig emlegetik a kb. 15 évvel ezelőtt igazán aktív Vasutazás kategóriámat. Nos, a legendás korszak szerencsére régen elmúlt, a koromhoz kapcsolódó kedvező lehetőség azonban új kihívások felé sodor.
Röviden ismét vonatra szálltam. Ahogy az ember repülés előtt nem igazán nézi a National Geographic népszerű sorozatát, így én is kerültem a vasúti fórumokat. Persze az élet szembe jön olykor.
Azonban szombaton valószínüleg igen nagy szerencsénk volt. A maximális késés mind oda- mind visszaúton belefért 10 percbe. Remélem, ez jövő héten is így lesz.
Ennyit az utazásról, aminek azért megvan az a mellékhatása, hogy figyelni kell az utolsó hazatérési lehetőségre. Így történt, hogy bár a napi első lövéseket a várkapuban hallottuk, az utolsókat nem várhattuk meg.
A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a napról, és vittem szaladgálós fényképezőt is, de elég ritkán használtam, így a fotóalbumom mindössze néhány koncert képből áll. Viszont nagyon jó találkozásaink voltak, és remek nap volt egy profi módon szervezett eseményen.
Ennyi, klikkelj a képre!
KLIKK


Harley-Davidson 120

Kaptam egy lehetőséget, hogy szombaton ott lehessek a Harley Davidson 120. szülinapi buliján, amiért nagyon hálás vagyok.
Kiváló line-dance csapat útitársa voltam, akik közül sokan nemrég világrekordot írtak Ausztriában.
A HD-120-on közel 4 órán keresztül táncolhattak, melyről a közösségi oldalamon jónéhány videót is láthatsz.

A fotóalbumomban pár távolabbi kép szerepel mindössze, hiszen az ő privilégiumuk, hogy kiválogassák, mit osztanak meg a készült képekből.
Az album tehát a rendezvény főszereplőiről, a motorokról szólnak leginkább. Nem vagyok motoros, de fantasztikus élmény volt a közel hatezer szebbnél szebb jármű vonulását, vagy akárcsak a parkolóban állását látni, fotózni.

Készültem a találkozó koncertjeire is, de nem eléggé. Azt gondoltam, hogy ott helyben elérhető lesz a színpadi program is az alkalmazásban. Sajnos a pár nappal ezelőtti mobilnet átállás – ezen a részen mindenképp – egy újabb szeg a szolgáltatás koporsójába (had ne írjak szolgáltatót), a letöltött pdf-et pedig nem az én szememhez találták ki mobiltelefonon. De nem akarom másra kenni, az én felkészületlenségem volt, hogy elvétettem a koncertek kezdési időpontját.
Így csak a Heep Freedom utolsó dalára estem be a színpadhoz, és nézhettem önmagamba, hogy stílusos legyek. Ezért választottam az ő meghajlásos képüket a fotóalbumomhoz vezetőnek, klikkelj rá bátran, és nézd meg írásom linkjeit is!
KLIKK


Fest of Fifty 4. nap

Egy hete ilyentájt ébredeztem az első napi fesztivál elvarázsolásból, ma pedig elérkeztünk az utolsó beszámolóhoz. Legalábbis ennek az eseménysornak az utolsójához, mert bízom benne sok ilyen lesz még.
A Towerful Events Fest of Fifty utolsó napját kicsit lustán töltöttem, már ami a fesztivál terület bejárását illeti. Szinte csak a színpad előtt pihengettünk a szünetekben távolról hallgatva a parókia udvarának történéseit.
Jólesett a semmittevés, bár olykor rám tört a lelkiismeret furdalás, miközben talán Frankie Lato nevét is hallottam a távolból.
Persze a színpadnál sem telt eseménytelenül az idő. Elsőként a Ladányi Gábor Trio műsorát élvezhettük.
A saját szerzeményeket játszó formációban Ladányi Gábor gitározik, Federico Pecoraro játszik basszuson, és Umberto Odone dobol.
A zene nagy részénél ismét az volt az érzésem, hogy jó koncerten hallani, hiszen rengeteg improvizációval tarkították dalaikat, és közben olykor megismerhettük a dalok születésének történetét is. Természetesen most is csatlakozott Roby Lakatos, amitől igazán különleges, egyedi produkciók születtek.

Egészen más zenét, elcsendesedős, sanzonos kikapcsolódást hozott a Myrtill and the Swinguistique színpadra lépése. Igaz, egy ének nélküli dalt is sikerült videón is elcsípnem. Nem maradt el a közönség énekeltetése sem, és persze ezt a műsort is színesítette Roby Lakatos.

A fesztivál záró előadása igazi őrületet hozott. A Mojo zenéje, a vérprofi megszólalás, Szabó Tamás fergeteges játéka, ami ráadásul nagy kedvencem is, méltó zárása volt az eseménysornak. Külön fényt adott a produkciónak Wild Cow Sonny és természetesen Roby Lakatos játéka.

Nagy köszönet a szervezőknek azért, hogy ezt a hétvégét ennyire felejthetetlenné tudták tenni. Sokáig visszatekerem majd az idő kerekét, és hallgatom újra a megőrizni sikerült pillanatokat.
Had zárjam ezzel a képpel a fesztivál beszámolóit, a többi kétszázat pedig megnézheted erre klikkelve. 😉
Találkozzunk újra, mielőbb!
KLIKK


Fest of Fifty 3. nap

Szombaton már mintha hazamentünk volna, érkeztünk a Towerful Events Fest of Fifty helyszínére Mikepércsre, a templomkertbe.
Kinéztünk egy kellemes helyet a színpad közeli fa tövében, szépen berendezkedtünk, és már érkezett is a hír, hogy a parókia udvarán rövidesen a BrassTime műsora látható.
Írtam a minap, hogy visszatérek majd ehhez a helyszínhez. Nos, hétvégén itt is voltak koncertek egyrészt a színpadi műsor bevezetéseként, illetve az átszerelések alatt, másrészt valamelyest a vendéglátó helyekhez is ide vonzották a közönséget.
Tehát vidám zenélés közepette készültünk az estére.
Természetesen fél füllel a nagyszínpad hangjait figyeltem, mert ide érkezett elsőként Ferenczi György és a Rackajam. Nagyon kedvelem őket, hiszen mindig meglepetést tudnak okozni műsoruk összeállításával. Most azonban nem csak a nézőknek okoztak meglepetést.
A nagyjából négyezer fős településen ugyanis egyszerre akár két program is van. Érti, aki érti. 😉
Úgy tűnik, többször jut nekik az egyszerreszólásból. Emlékszem, pár éve Kisvárdán a disco sátorral éltek együtt. Számomra ők győztek, ahogy most is. Nézőként igen szórakoztató volt, ahogy Gyuri hegedűn kísérte az utca másik oldalán playback-elő Szandit. Gondolom, zenészként annyira nem volt szórakoztató.
A műsor azonban ezzel együtt is rendkívül jó volt, és ismét megemlítem Roby Lakatos társulását az utolsó percekben. Csodáltam, ahogy bármilyen zenéhez tud kapcsolódni.
Az átállás idejére ismét a BrassTime érkezett, igaz, most a színpad elé.
The Lamb Lies Down on Broadway – ugrott be, a Genesis úgy ötven éves albumának címe, amikor a fiúk hangszereiken játszva heverésztek a színpad előtt, persze egészen más zenét játszva.
A nap második színpadi produkcióját a fesztivál fő védnökének formációja, a Roby Lakatos Ensemble hozta el. Olyan nevek voltak a színpadon – a teljesség igénye nélkül -, mint Lisztes Jenő, Csikós Vilmos, Szomora Pál, Bóni László, vagy éppen Szakcsi Lakatos Robert.

Ekkor már nem volt melegünk, és a szünetben szinte az összes autóban fellelhető göncöt magunkra aggattuk. Aztán megjelent a színpadon Palya Bea.
Nézd meg majd a képeken! Nem nagykabátban, és mezítláb. Szóval edzenünk kell még az esti koncertekhez. 🙂
Beával maradt a színpadon Lisztes Jenő, és érkezett Orbán György és Czirják Tamás. Szóval igen ütős volt a kíséret, ennek megfelelően a koncert is parádés lett.
Éjfél után – az autóban kicsit átmelegedve – már haza is értünk.

Jöjjenek a nap képei, klikkelj az ittenire! Ha pedig zenét is akarsz hozzá erről a fesztiválról, nézz szét a közösségi oldalalmon!
KLIKK


Fest of Fifty 2. nap

Péntek délután – figyelmen kívül hagyva Lotti előző napi tanácsait – már a főutcán jutottam el szinte pontosan az előző napi parkolóhelyemig. (Lotti a Waze általam kiválasztott hangja, ezen a napon nem beszéltünk. 🙂 )
Míg rendezgettem a fotós cuccaimat, érkezett néhány ismerős szülővárosomból. Örültem neki, mert így már többen voltunk Nyíregyházáról, mint olykor hazai koncerteken, meg jót is beszélgettünk az eseményfolyam előtt. Igen, szóba került az is, miért nem lehet legalább hasonló színvonalú esemény százhúszezres városunkban, mint a Towerful Events Fest of Fifty?

A bejáratnál mosolyogva, szinte ismerősként fogadtak, és mivel volt még időm kezdésig – ami tudjuk, nem volt kőbe vésve -, kicsit körbe néztem a parókia kertjében is. Írtam tegnap, itt volt a vendégfogadásért felelős egységek jó része, és még valami, amiről majd következő bejegyzésemben ejtek szót.
A színpad felől már hallatszott a Joscho Stephan Trio beállása, így visszatértem ide. A – már szokásos – harangszó után pedig kezdődött egy olyan koncert, amit soha nem felejtek el. Ez volt az első találkozásom a csapattal, de a fesztivált megelőző napokban eléggé felkeltettem az érdeklődést irántuk a közösségi oldalamon megosztott tartalmakkal. Ráadásul találkoztam Szegedről, az ő koncertjük miatt érkezőkkel is, így sok számomra újdonságot is hallhattam, és a tegnap emlegetett BOSE technikáról is megtudtam dolgokat.
Azt is kedveltem a fesztiválban, hogy szinte családias hangulat volt. Ismeretlenek kezdtek beszélgetni, sőt, én már a második napon ismerősként üdvözöltem helyieket, akikkel előző nap találkoztunk.
Szóval a zene. Hát azt látni, hallani kellett! Ezért szeretek koncertekre járni, mert hiába ámultam a videómegosztós tartalmakon, a valóságban minden sokkal jobb volt.
Tegnap sikerült megtalálnom a kiskapukat a közösségi oldal csöppet sem barátságos kezelőfelületén, így ott a videóim már tag-elve vannak. Telefonosak, úgyhogy inkább hallgasd, mint nézd! 😉
Láthatsz majd az albumban esernyős képeket. Bizony, koncert közben érkezett kis zápor, de ez nem riasztotta el a nézőket. Esernyők, esőkabátok kerültek elő, de a templomba is be lehetet húzódni, a zene pedig egy pillanatra sem maradt abba az erre is felkészített színpadon.

Miközben én oda-vissza sétálgattam az autó és a színpad között át-, vissza-, majd melegebben öltözni, elkezdődött a Tony Lakatos Brasil Project műsora. A doboknál már Borlai Gergő ült, aki másnap ünnepelte születésnapját. Happy Birthday!

A godfater koncertjére jelentősen át kellett rendezni a színpadot, így volt időm a templomban megnézni a Hanyu Zsolt festményeiből összeállított kiállítást.
Maga a templom is gyönyörűen felújított, ennek mikéntjéről linkelek egy bejegyzést. (Az én olvasatomban a második mondattól már erről a templomról szól az írás.)

Szóval jött a godfater. A vidómegosztós zenehallgatásaim után, a koncert előtti beszélgetésben azt találtam mondani, hogy sokkal inkább a saját szerzeményekre kellene koncentrálni. Nos, az élő műsor eléggé eltántorított ettől a “kinyilatkoztatásomtól”. Mondom én, hogy koncertekre kell járni! 😉
Eszméletlen zene volt, legszívesebben az egészet hazahoztam volna magammal, de az emlékek között, a közösségi oldalam “videói” között találsz néhány gyöngyszemet. Ja, és had emeljem ki itt is Hegedűs Bori és Szebényi Dániel vokál párbaját! Na ez! Remélem, valakinél meglesz, és eljut hozzám.
Talán feltűnt, hogy ennek a napnak a programja közelebb állt hozzám. Ez látszik majd, ha klikkelsz az itteni képre, és meglátod a “darabszámot”. Remélem, nem csak erre fogsz rácsodálkozni.
Holnap folytatom.
KLIKK