Zene Sóstón – No Dress Code Accoustic

Nem teljesen véletlenül került elő tegnap a Tankcsapda a közösségi oldalamon. Azt hiszem, az mutatja igazán, mennyire kedvelem őket, hogy talán ők az egyetlen formáció, akiktől meghallgatom a TCS dalokat. Igen ők a No Dress Code Accoustic. (Ja, még a Kelet Brass Band, ha nem tiltják le éppen őket a karácsonyi forgatagban miatta. 🙂 )
Persze nem csak ezért kedvelem őket, hiszen számos remek dalt dolgoznak fel saját szájízük szerint, ami olykor szórakoztatóbb, mint az eredeti.
A másik ok, amiért nagyon vártam a koncertet hogy a környéken ők az egyetlen zenekar, akik Cseh Tamás dalt is előadnak. Ja, és persze az örök beugratós Dinnyés József dal, amit ugyan csak vártam.
Az, hogy a közönség jó része korábbra teszi a dal végét, azt bizonyítja hogy ritkán koncerteznek. Mondhatnám, ha szent lennék, hogy magam felé hajlik a kezem, de látva a közönség érdeklődését, reakcióját, úgy gondolom, nem csak nekem okozott élményt az este.
Mutatom mindjárt a képeket, előtte azonban pár szó a szombat esti Zene Sóstón-ról.
Úgy alakult, hogy szombat este nem megyek Debrecenbe – ahol egyébként látványosnak ígérkező linedance buli is lesz -, így én is ott leszek a Texas Tourist koncertjén a Krúdy Vigadó melletti színpadnál. 18:30 kor kezdődik a Zene Sóstón ezen programja is.
Most pedig a képek, klikkelj az ittenire!

KLIKK


Zene Sóstón – Long Dusty Road

Igazi country ünnep helyszínévé varázsolta szombat este Sóstót a Long Dusty Road. A Zene Sóstón szervezői a pár hete Révfülöpön is megérdemelt sikert aratott formációt hívták a Krúdy Vigadó melletti színpadra.
Az évek óta visszatérő kavalkád megszokott kísérői a linedance tánccsoport tagjai, akik kifejezetten erre a zenére dolgozták ki koreográfiáikat.
Ezúttal a Colour Boots Country Club tagjai koptatták színes csizmáikat Sóstó kockakövén.
Igen látványos műsor volt, remek zenével, és nagyon sok nézővel. Pedig ismét sikerült rászervezni pár hasonló programot a városban. Ahogy valaki megállapította: hetekig semmi, aztán minden egy este.
Én mindenesetre ide készültem, itt is maradtam, és nem bántam meg.
Ha van időd képeket nézegetni, klikkelj az ittenire, de előbb még elmondom, mi várható Sóstón szerdán.

A zene Sóstón színpadán a Krúdy Vigadó mellett szerdán 18:30-tól a No Dress Code Accoustic műsorát láthatjuk. “Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?” Ugye lesz Cseh Tamás is? 😉
KLIKK


Zene Sóstón – Melounge

Szerdán is jóval kezdés előtt érkeztem Sóstóra, számítva rá, hogy többen is felteszik majd a kérdést: Milyen volt Révfülöpön? A mesélést pedig több okból sem akartam a koncert idejére tenni.
Egyrészt szeretem a Melounge zenéjét, és viszonylag ritkán jutok olyan csemegéhez, amilyen a szerdai koncert is volt később, másrészt a többiek figyelmét sem akartam elvonni ugyanerről.
Persze azért így is jutott beszélgetés a koncert közbeni körözésem idejére is.
A Melounge koncertjeiben nem csak a változatos zenéket szeretem, hanem hogy mindig meglepetés, kik zenélnek még az együttesben? Most is így volt, és most is tetszett, amit hallottam.
Idei személyes sikerem, hogy ha majd lesz kis időm, kikockázok a videóból egy hangszert.
A történet hogy Mesi minden koncerten előveszi ezt a ritmus hangszert, többször a nevét is elmondta már, de én megjelenése alapján csak kaptafának hívom, mert azt meg tudom jegyezni. Én pedig mindig megpróbálom lefényképezni, de sosem sikerül, mert bemozdul. Most a közösségi oldalam videója pont az a dal, amelyben használja ezt az instrumentumot.
Szóval komoly sikerélménnyel, és néhány fotóval távoztam a remek koncertről.
Az itteni képre klikkelve meg is nézheted ezeket.

Szombaton country muzsika szól majd a Zene Sóstón színpadán, és a színpad előtt idén is táncolnak majd a helyi linedance klub tagjai. 18:30-kor kezdődik mindez a Krúdy Vigadó mellett.
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 3/3

Szombat délután a színpadhoz készülve már eszünkbe jutott, hogy ez a 16. Révfülöp Blues Fest utolsó napja, de aztán inkább a várakozás lett úrrá, és hogy ne felejtsem el a hátizsákomba tenni a dzsekimet. A hűvös szél ugyanis eszembe juttatta az előző év zárását, ahol igen könnyedén öltöztem.
Most azonban annyira felkészültem, hogy a műsor kezdetére a szél is inkább feladta.
A Blues Bell igen lendületes műsort produkált. Hrabovszky Tamás énekelt és szájharmonikázott, Török Péter gitáron, Wilhelm Gábor basszusgitáron játszott, és Szabó Csaba dobolt. A remek blues zenét funk és olykor jazz motívumok is váltották, majd pedig Benkő Zsolt, és Premecz Mátyás játéka tette még különlegesebbé a hangzást.
Volt egy formáció a három nap alatt, akikkel Premecz Mátyás nem vendégként lépett színpadra. Ez a Premecz Mátyás Organ Trio, a saját zenekara volt.
A hagyományos Hammond felállásban Premecz Mátyás játszott Hammond orgonán, Badics Márk dobolt és Zádor Tamás játszott gitáron. Nem is akárhogy.
Bevallom, nagy érdeklődéssel vártam a koncertet, hiszen – bár minden zenekarnál megszólalt Matyi Hammondja – mégis csak más az, ha saját elképzeléseit, saját zenekarával adja elő. A fesztiválos improvizációi is fantasztikusak voltak, a trió azonban egészen mást hozott. Látod majd a képeken az örömöt, felszabadultságot az arcokon. Számomra nagyon emlékezetes koncert volt, és bakancslistás lett a trió. Természetesen néhány percre hozzájuk is csatlakozott Benkő Zsolt.
A Borsodi Blue Zsombok Réka énekessel érkezett. Borsodi László gitározott és énekelt is, Pfeff Márton basszuson játszott, Szabó Bence pedig billentyűkön, Mezőfi ‘Fifi’ István dobolt. A fúvós szekció – remélem, pontos vagyok – Belicza Károly tenor sax, Döge Csaba harsona, Resetár Attila trombita, Bíró Tamás trombita. Ez a koncert igazi zenevilági utazás volt, ráadásul rengeteg improvizásióval, melyhez Benkő Zsolt, Zádor Tamás, és Benkő Máté komoly gitárpárbajjal, míg Premecz Mátyás Hammondjával járult hozzá. Észre se vettük, hogy elrepült az idő.
Pedig hátra volt még Ripoff Raskolnikov színpadra lépése is. Mellé a zenekarból a gitár, basszus, dob, billentyű maradt kíséretnek.
Utolsó képem az albumban, mikor meghajlás után elindulnak a zenészek a színpadról.
Mi még maradtunk kicsit beszélgetni, és persze elbúcsúzni is.
Mielőtt megmutatom a képeket, meg kell köszönjem a három nap élményét mindazoknak, akik részt vettek a létrehozásában. Pepinek, és Zsuzsának pedig külön is.
Remélem, jövőre is találkozunk. A szállásadónkkal már beszéltünk róla. 🙂
Most pedig búcsúzz el velem a 16. Révfülöp Blues Fest-től a fotóra klikkelve!
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 2/3

A Bisztró 71-ben elfogyasztott remek ebéd után békésen sziesztáztunk szállásunk udvarán. Ismerkedtünk a szobaszomszédokkal, akik igen kellemes blues zenével érkeztek az udvar hangulatos, fedett részére. El is telt az idő, és az időjárás is azt mondta, ne menjetek a strandra. (Nem mintha én terveztem volna ilyet.) Elrepült a délután, már csak egy gyors elkészülésre maradt idő, meg hogy kilépjünk kicsit, mert a felhők egyre komolyabban gondolták.
Épp beestünk a színpad előtti fedett részre, mikor utolért az eső. Persze a szervezők erre is gondoltak, a székek már a fedett részben sorakoztak.
Indult a második nap a 16. Révfülöp Blues Festen.
Pár hete áradoztam a Mojo koncertjéről Mikepércs után, és alig vártam, hogy újra találkozzunk. Így aztán nem sokat törődtem az esővel sem, de ezzel nem csak én voltam így. A fedett rész zsúfolásig megtelt, de a szabad ég alatt is igen sokan – az esőre nálam jobban felkészülve – élvezték az egyedülálló koncertet. A formáció hangszerei sem mindennaposak, a megszólalásról már nem is beszélve. Honfi Imre Olivér ének, elektromos gitár, diddley bow, cigar box, Horváth János ének, akusztikus gitár, elektromos gitár, Szabó Tamás ének, szájharmonika, basszus harmonika, harmonetta, Pengő Csaba basszusgitár, nagybőgő, Mezőfi “Fifi” István dobok. És természetesen a vendégek, akik a fokozhatatlant is fokozták, Benkő Zsolt gitár és Premecz Mátyás Hammond orgona. Azt hiszem, ilyen egyszer történik egy életben, és én ott voltam.
Az este második formációja a Bluestone & The Horn Section volt. Igen, fúvósok is. Vasicsek „Öcsi” János ének, Kőmíves „Stone” András gitár, Nemes Zoltán billentyűk, Tomor Barnabás basszusgitár, Molnár Dániel dobok, Weisz Gábor tenor szaxofon, fuvola, Almási Attila harsona.
Benkő Zsolt és Premecz Mátyás csatlakozása akár már természetes is lehetet a fesztivál második napján, de érkezett még Kézdy Luca, aki hegedű játékával tette felejthetetlenné a műsort, és kivívta az ugyancsak színpadra érkező Hobo elismerését is.
A közönség meg az esővel semmit sem törődve élvezte az előadást. Mondhatnám, hogy ritkán látni ilyen hálás közönséget, de érezheted a beszámolómból, hogy volt is miért. Ja, és nem említettem még a megszólalást, a fényeket. Bizony, abban sem találhatott senki kivetnivalót egyik este sem.
Mit mondhatnék még a napról? Sikerült esőszünetben hazaérni, aztán akkorát aludni, hogy másnap az éjszakai viharról szóló történeteket is kétkedve fogadtam.
Itt pedig a képek az albumban. Ez sem lesz kevés, érdemes megnézni, és sajnálkozni, ha nem voltál ott. 😉 De gonoszságot félretéve, klikkelj az itteni fotóra, holnap pedig a harmadik napról olvashatsz.
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 1/3

Ismét elérkezett az augusztus, amikor végre valóra válthattuk tavaszi álmunkat. Ekkor terveztük el ugyanis, hogy visszatérünk Révfülöpre blues-t hallgatni, és ekkor foglaltuk le a szállásunkat is.
Utazáshoz most is a vasút társaságot választottuk, de egy korábbitól eltérő struktúrát. Erről sokat nem mesélnék, jövőre egy következőt is kipróbálunk.
Délután azonban véget ért az utazós kaland, rövid séta után meg is érkeztünk a szállásunkra.

Kis kitérő, mert megérdemlik az ajánlást. A Liget Vendégház a főút mellett, de kis füves résszel attól elválasztva nyújt csendes nyugalmat. Hangulatos épület néhány szobával, és nagyon szíves vendéglátással.
Én mindenképpen itt szeretnék lakni legközelebb is.

Nos, a kedves fogadtatás, kis frissülés, élelmiszer beszerzés után már indultunk is a mólóhoz.
A 16. Révfülöp Blues Fest programja csütörtök délután a Tóparti Galéria előtt Little G Weevil koncertjével kezdődött, majd Kurucz Attila fotókiállításának megnyitójával folytatódott. Itt már találkozhattunk régi ismerősökkel.
A színpadi programok hét óra után indultak.
Idén is Benkő Zsolt volt a szóvivő és műsorvezető. Az ő hatalmas blues lexikonából kaphattunk néhány bekezdést a napok kezdetén, illetve a koncertek között. De ő volt az is, aki a zenekarokkal is színpadra lépett egy-egy dalban.
Kovács Pepi szívemet nagyon melengető idei különlegessége volt, hogy a fesztivál teljes idején állt egy Hammond orgona a színpad – nézők szemszögéből – jobb oldalán, amely mögé időről időre megérkezett Premecz Mátyás. Azt hiszem, ennyire még nem örültem Pepi ötletei közül egynek sem, pedig elég kifogyhatatlan a tárháza. Nyilván tudod, mennyire Hammond fan vagyok.
A fesztiválra az is jellemző volt, hogy a formációkhoz – Matyin kívül is – érkeztek vendég zenészek, amitől minden koncert fergeteges jameléssé alakult. Imádtam.
Elsőként a Harakyru Band lépett színpadra. Volt szerencsém már velük találkozni, nem csoda hát, ha most is vártam az előadást.
Minden formációnál leírom a felállást – remélem, nem tévesztek majd, és nem marad ki senki-, mert egyrészt olyan nevek szerepelnek majd, akikét leírni is megtiszteltetés, másrészt ezzel azért kedvet lehet csinálni a következő fesztiválhoz is.
Tehát Kyru ének, Benkő Zsolt gitár, Tomor Barnabás basszusgitár, Móré Attila dobok. A billentyűk mögött Németh Károly ült, így a műsor elején természetes volt, hogy megemlékeznek Török Ádámról is. Közösségi oldalamon visszaidézhetsz ebből pár pillanatot. Most, hogy írogatok, én is visszanézem a rövid videókat.
Természetesen már Kyruékhoz is érkeztek vendégek. Premecz Mátyás a Hammonddal, Benkő Máté és Little G Weevil pedig a gitárjával. Őrületes volt.

Az este második előadója a Takáts Tamás Blues Band volt. Itt is hatalmas volt a közönség érdeklődés, teljesen megtelt a nézőtér.
Kezdetben a színpadon Takáts Tamás énekelt, Gál Gábor gitározott, Patyi Sándor basszusozott és Tóth Károly dobolt. Az idei fesztivál hagyományainak megfelelően itt is voltak vendégek. Benkő Zsolt gitár- és Premecz Mátyás Hammond orgona játéka tette még felejthetetlenebbé az estét. A Hammond láthatóan Takáts Tamásnak is újdonság volt a zenekara mellett, de őt is elsodorta a hörgő orgonahang, Benkő Zsolt és Gál Gábor gitárpárbajától pedig a nézőtér is felrobbant. Persze majd láthatod a képeken, a két gitáros is igen élvezte.
Ha már a képeket emlegettem, meg is osztom az első nap képeit, és már a címből is sejthetted, a három napot is külön szedtem. Tehát jön majd még két írás, két album.
Most azonban klikkelj az itteni fotóra az első nap hangulatának felidézéséhez, és nézegetheted a videókat is a közösségi oldalamon!
KLIKK


Bátori Korzó

Hamar elröppent a három hétvége, a hat este, amelyen tizenkét formáció lépett színpadra Nyírbátor főterén.
Idén a több éve különleges szórakozást nyújtó, kiválóan szervezett Bátori Korzó első, és utolsó estéjére sikerült csak eljutnom, de pénteken Debrecenben, az ugyancsak jól szervezett utcazene napokon sikerült találkoznom két – korábban a Bátori Korzón is műsort adó – előadóval.

Kis kitérő, mert a debreceni rendezvényről nem lesz külön bejegyzésem. Két mozgalmasabb esemény, a Campus és a Virágkarnevál közé iktatott be pár csendes estét a Demki. Négy helyszín, négy-négy fellépővel mindenféle zenei irányzatból. Nagyon jó ötlet volt, ez is megért 50+50 kilométer utazást.

A Bátori Korzó utolsó estéje nálam minden mást felülírt, mert néhány korábbi találkozás után nem volt kétséges, hogy ott kell lennem az Acoustic Flow előadásán. Ők egyébként a koraőszi Tokaji Utcazene Fesztivál mindhárom napján a város utcáin lesznek majd. Nagy öröm volt azonban számomra itt is találkozni velük.
A szombat esti első fellépő pedig a Folk on 45 volt. A duó műsora kellemes meglepetés volt, ügyesen ötvözték a rock remek megszólalásait népzenei motívumokkal. Igen szórakoztató volt.
Az Acoustic Flow-ra visszatérve pedig már nem tudom fokozni a múlt évi dicséreteket. Várom az újabb találkozás szeptemberben, Tokajban.
A képeim kevésbé jók, mint a műsor volt, de azért klikkelj az ittenire, és lapozd végig az albumot!
A Nyírbátori Kulturális Központ munkatársainak pedig köszönet ismét a kiváló szervezésért, a figyelmességért.
KLIKK


Egri bóklászás

Múlt csütörtökön ismét Egerben jártam. Az előző szombati várjátékok után nem sok időt hagytam ki, hogy visszatérjek, de például Eger is az a város, ahol mindig történik valami, ahol nem csak beszélnek a turistákról, hanem tesznek is érte, hogy ott legyenek, ráadásul nem csak kipipált rendezvényekkel, hanem úgy tényleg.
Szerdától vasárnapig egyszerre három, különböző érdeklődési körű társaságot is lefedő rendezvényt gyúrtak össze igen profi módon. A Bazilika előtti területet a Képzőművészeti Utcafesztivál kapta. A parkban, a fák árnyékában nézelődhettél, vásárolhattál, beszélgethettél, a lépcső előtti színpadon pedig zenészek jelezték, hogy zajlik az Utcazenészek Versenye is a városban. Egerben pedig mi lenne kevésbé természetes, mint a VINO Kóstoló Ünnep, ami ugyancsak ebben az időben várta a vendégeket.
Igazán ez egy több napos ottléttel lett volna tökéletes, de későn ébredtem, így csak egy vasúthoz kötött nappalos kirándulás lett belőle. Persze így is sétáltam vagy tizenöt kilométert, és ezen a napon a vasút is jól vizsgázott. A reggeli és délutáni, 5 perc körüli késéssel még városunk helyi közlekedésével is versenyben volt.
Nem sokat fényképeztem most sem, de egy néhány képes albumot azért most is lapozgathatsz.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Szüret Utcza

Nézegettem én az eget szerda délelőtt, de nem igazán jól értettem a jeleket, így nagyon nyáriasan érkeztem Sóstóra, a közeledő őszbe. A Szüret Utcza koncertjét azonban akkor sem hagyom ott, ha hóembert építenek a gyerekek a háttérben. Bár lássuk be, igen hatásos fotók születtek volna.
Így azonban maradt az esernyős közönség, és a remek koncert. A Szüret Utcza is az a formáció, akiket kisebb távolságokra még követni is szoktam, szóval mondhatni, kedvelem a zenéjüket.
Ezen az estén Harold Todd is beszállt hozzájuk néhány dalban. Róla a linken olvashatsz.
A fentebbi “esernyős közönség” szavakból sejtheted, hogy nem csak nekem tetszett a produkció, hiszen a nézők esernyők védelmében is kitartottak. Nálam persze nem volt esernyő, de a buszozós kalandomat már elmeséltem a közösségi oldalamon.

A Zene Sóstón szombaton a Mentha Project műsorával folytatódik a Krúdy Vigadó melletti színpadon. Kezdés most is 18:30.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Anna and the Barbies Tiszavasváriban

Talán emlékszel, úgy egy hónapja egy szombaton a Harley Davidson 120. szülinapi buliján töltöttem a napot. A koncertek előtt azonban haza indultunk, és én úgy döntöttem, nem alszom el koncert nélkül. Így hazaérve autóba pattantam, és irány Tiszavasvári.
A városban számos remek esemény van, így elég sokszor megjelenünk a Találkozások Háza környékén. Évről évre a Gyere a térre! szlogennel és invitálással szerveznek itt nagy sikerű programokat.
Nos, azon a szombaton nem sokkal utánam az eső is megérkezett, így már a Sonivius Vappae koncert sem a tervezett módon ért véget, az Anna and the Barbies pedig el is maradt. Ez utóbbit pótolták péntek este, és nem csak a felhőszakadásban befogadó büfésnek tett visszatérési ígéretem sarkalt arra, hogy ott legyek.
Természetesen már a beállásnál ott voltunk. Írtam a közösségi oldalon, melyik dal volt, amivel megfogtak anno, és talán számos Anna koncert beszámolóm közül valamelyikben azt is említettem már, miért kedvelem ma is őket. Nos, Anna közvetlensége egyre ritkább manapság a napisztár központú rendezvényeken. Anna az például, aki a beállás előtt, alatt is beszélget a nézőkkel, aki megszólalás előtt figyelmezteti a kisgyerekes anyukát, hogy hangos lesz, és még sorolhatnám. És a műsor még el sem kezdődött.
Amikor pedig igen, felrobbant a tér. Láthattál néhány élőzést – kiderült, hogy a T sem annyira penge már mobil sávszélben, a 4iG-ről meg már panaszkodtam -, ami eléggé mutatta az érdeklődést és a hangulatot is. (Ej, ha ilyen péntek délutánok lennének Nyíregyházán!)
Szóval szívvel, lélekkel, és kiváló zenékkel, megszólalással telt az esőnap Tiszavasváriban, és még haza is értünk, mielőtt leszakadt az ég.
Mindjárt nézheted a képeket is, de előtte had linkeljem be a Találkozások Háza program oldalát, mert érdemes odafigyelni rá. Pénteken például Cseke Katinka és Zsiga László kabaré jelenetei után Máté Péter est következik Csernák Tibor és Szalay Szabolcs előadásában, Orémusz Maja közreműködésével. Ez a műsor is ingyenes.
Most pedig a képek. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Végvári kirándulás

Tömegközlekedés tesztelésemet hét végén tovább bővítettem. Többen máig emlegetik a kb. 15 évvel ezelőtt igazán aktív Vasutazás kategóriámat. Nos, a legendás korszak szerencsére régen elmúlt, a koromhoz kapcsolódó kedvező lehetőség azonban új kihívások felé sodor.
Röviden ismét vonatra szálltam. Ahogy az ember repülés előtt nem igazán nézi a National Geographic népszerű sorozatát, így én is kerültem a vasúti fórumokat. Persze az élet szembe jön olykor.
Azonban szombaton valószínüleg igen nagy szerencsénk volt. A maximális késés mind oda- mind visszaúton belefért 10 percbe. Remélem, ez jövő héten is így lesz.
Ennyit az utazásról, aminek azért megvan az a mellékhatása, hogy figyelni kell az utolsó hazatérési lehetőségre. Így történt, hogy bár a napi első lövéseket a várkapuban hallottuk, az utolsókat nem várhattuk meg.
A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a napról, és vittem szaladgálós fényképezőt is, de elég ritkán használtam, így a fotóalbumom mindössze néhány koncert képből áll. Viszont nagyon jó találkozásaink voltak, és remek nap volt egy profi módon szervezett eseményen.
Ennyi, klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Sorbán Fanni Luna és a Ciki Rock Band

Igencsak korán kezdődött az élet szerdán a Zene Sóstón színpadán. Ugyanis 17 órakor már Sorbán Fanni Luna csodálatos énekhangját hallgathattuk. A fél órás előadásban ismert slágerek csendültek fel, nagyjából a teljes család kedvencei. 🙂
A szokott kezdési időre pedig Ciki és bandája érkezett. Emlékeim szerint két éve voltak legutóbb a Zene Sóstón színpadán, nem csoda, ha hatalmas érdeklődés övezte az előadást. Ők a hazai rockzene legjobbjai mellett saját dalokat is játszanak. Legközelebb augusztus közepén Fehérgyarmaton, az Oldalvágányon találkozhatsz velük.

Szombaton a True Band koncertjét láthatod a Zene Sóstón színpadán. Róluk keveset tudok, és – mivel szombatra várfoglalást terveztem – most sem fogok többet megtudni róluk. Te nézd meg a 18:30-kor kezdődő előadást a Krúdy Vigadó melletti színpad előtt, és majd mesélj róla! 🙂
Előtte azonban lássuk a szerdai képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – RockHaJó

Nagyon kellenek a saját zenét saját szöveggel előadó formációk, de nem csodálom, hogy egyre kevesebb ilyen van Nyíregyházán. Senki nem akar a próbateremnek játszani, egyéb pedig nagyjából kettő van. A Zene Sóstón és esetleg a VIDOR napozós dobogója.
Szombaton mégis egy ilyen zenekar, a RockHaJó lépett Sóstón a Krúdy Vigadó melletti világot jelentő deszkákra.
Személy szerint örültem a műsorváltozásnak, mert így a teljes egy órát ez a csapat zenélhette végig. Sajnos nagyon ritkán láthatom őket, de néhány dalszöveg még így is megvan a fejemben. Ezért is jó, hogy nem videózok, és a fényképezőgéppel is mozgásban vagyok. Mármint a közönségnek jó. 🙂
Szóval most is igen jól éreztem magam, a koncert után üldögéltem még kicsit a színpad előtt megüresedő padon.

Írtam a műsor változásról. Nos, az eredetileg erre a napra hirdetett Sorbán Fanni Luna eléadás szerda 17 órára került át, utána Szirota Cikiék beállása, majd koncertje következik. Érdemes tehát korábban padot foglalni. 🙂

Most, hogy ilyen szépen letudtam az ajánlót is, következzenek a szombati képek! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – LK Beat

A szerda délután újra bizonyította, hogy nem szabad tovább szűkíteni Sóstó zöld övezetét, sőt!
Már nem csak a parkoló autókra nincs megoldás (még az árkokat, és az erdőt is belakják), hanem a Zene Sóstón közönsége is nehezen fér el a maradék zöld területen. Igaz, a természet utat tör magának, hiszen a szebb napokat látott Krúdy Vigadó emeleti erkélyén is kihajtott egy fa…
De hogy miért is voltam Sóstón szerdán?
Az LK Beat zenekar játszott a Zene Sóstón színpadán, ami azért előre vetítette a szép számú nézősereg megjelenését.
A formáció most is az ismert dallamok sokféleségével érkezett, legyen az hazai, vagy külföldi sláger. A harmadik ráadást pedig a koncert végére éppen megérkező táncoslábúaknak köszönhetjük.
Az albumban láthatsz majd képet ezekről a pillanatokról is.

Szombaton kis változás lesz a programban. Az előre meghirdetett, és a kinti plakáton is szereplő Sorbán Fanni Luna előadás 19-én, szerdán, 17:00 órára tevődött át, Cikiék előtt lép színpadra Fanni. Így a szombat teljes egészében a RockHaJó produkciójáé. 18:30-kor kezdenek a Krúdy Vigadó melletti színpadon.

Ja, az album! Klikkelj a képre a szerda pillanataiért!
KLIKK


Zene Sóstón – AdHoc Team

Ismét Zene Sóstón, beszámoló a szombati műsorról, és a holnapi ajánlása.
Újra próbálkoztam a buszos kijutással, de bizonyítást nyert, hogy a tervezhető menetrend hétvégén éppúgy álom, mint hétköznap. Papíron van ugyan 5-12 perc a csatlakozásokhoz, de ezt még nem sikerült megvalósulni látnom. Így most is jó húsz percet töltöttem a kitérőnél, de ravaszul átmentem az árnyékos oldalra. Eszembe jutott, hogy ha az óriásplakátokat a váró tetejére tennék, lehetne akár árnyék is a buszváróban.
De inkább az eseménnyel foglalkozom. Az én bajom, hogy nem akarok autóval menni Sóstóra, meg az is baj, hogy az ígéretek, és a milliárdos költések ellenére sem sikerül megoldást találni Sóstó közlekedésére.

Az AdHoc Team műsorát láthattuk, amiben az a különleges, hogy vers megzenésítéseket játszanak. Van másik ilyen formáció a városban, de teljesen más stílusban zenélnek. Mondjuk nekem az is tetszik. 😉
Ismét időben érkeztem, ami nálam közel egy órával a kezdés előtt van. Így lehet hangolódni, figyelni a színpad építést, beállást, beszélgetni kicsit, esetleg inni egy sört, vagy enni egy rétest.
Szóval AdHoc Team. Egy korábbi koncertjük kapcsán már rajongtam az oboa hangjáért (amit én rendre tárogatónak hívok), és örömömre most több dalban is megszólalt. Szerencsémre pont egy ilyen videót élőztem a közösségi oldalamon, amit azóta is dúdolgatok, fütyörészek. (Szóval óvatosan közelíts hozzám! 🙂 )
Ugyancsak jó volt látni, hogy milyen sokakat kihozott ez a műsor is Sóstó fáinak árnyékába.

Mindjárt mutatom a képeket is, de elmondom előtte, hogy szerdán terv szerint az LK Beat csalogatja Sóstóra a közönséget. 18:30 a kezdés most is, a Krúdy Vigadó mellett keresd a színpadot!
Előtte azonban klikkelj a képre, hogy lásd a szombati albumot!
KLIKK


Zene Sóstón – Artézis

Kitűnő szórakozást hozott a szerda este. A Zene Sóstón színpadán az Artézis együttes különleges előadását élvezhettük.
Külön öröm számomra, hogy az eléggé rétegzenének számító jazz is ilyen nagyszámú közönséget vonzott Sóstó fáinak hűvösébe.
Elgondolkodtató, hogy ez miért nem indít el egy folyamatot a város zenei életéért “felelős” döntéshozóknál, hogy ne csak ez az alkalom lehessen a zene kedvelőié, hanem mondjuk a belvárosba is visszatérhetne a korábbi években ott is igen népszerű koncertsorozat. Bár én szívesen elmegyek a környező településekre is a nyíregyházi zenekarok után, ahol jóval több lehetőség nyílik számukra a szereplésre, ezt nem mindenki tudja megtenni.

Mielőtt klikkelnél az itteni képre, hogy végig lapozd a fotóalbumot elmondom, hogy szombat este fél héttől az AdHoc Team játszik majd a Zene Sóstón színpadán. Találkozzunk tehát a Krúdy Vigadó mellett szombaton is!
KLIKK


Zene Sóstón – No Cnt’Roll & Mr. Bluesman

Nem titok, hogy kedvelem a blues zenét, és így az sem csoda, ha a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman is kedvenc formációim közé tartozik.
Szombat koraeste ők zenéltek Sóstón, a Krúdy Vigadó melletti színpadon.
Saját szerzeményeket játszanak, ami szerencsére kezd “divat” lenni városunk zenekarainál is. Láthatóan a közönség is értékeli ezt a munkát, hiszen most is igen sokan álldogáltak, üldögéltek Sóstó megmaradt fáinak árnyékában.
Szerdán is egy általam igen kedvelt formáció zenél majd a Zene Sóstón színpadán.
Az Artézis népzenei alapokon nyugvó – bár a nyugvó nem biztos, hogy jó szó 😉 – jazzt játszik hol bluesos, hol rockos ritmusban. Érdekes lesz, gyere!

Előbb azonban lássuk a szombati koncert képeit! Klikkelj!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats

Régen várt koncert volt a Zene Sóstón szombati előadása.
Nagyon kedvelem Pila játékát bármilyen formációban, itt pedig a fiával ketten léptek színpadra, ami egy igen erős formáció.
Bevallom, kilestem a műsorukból a Hendrix dalt, és szándékosan azt élőztem a közösségi oldalamon. A kiváló gitárjátékot kár lett volna kihagyni, és a műsor többi részét is figyelembe véve ismét csak azt tudom mondani, ott kell lenni ezeken az estéken, mert megismételhetetlenek.
Szóval kellemes egy órát töltöttünk Sóstó zöldövezetében a Greasy Hats zenéje mellett szombat kora este.

A Zene Sóstón programjának folytatása is méltán tart számot érdeklődésre.
Szerdán 18:30-tól a Queen Forever Tribute Band műsorának örülhetünk.
Tudod, ők azok, akik – többek között – pár éve a VIDOR távoli színpadán olyan műsort adtak, hogy a környező park is tele volt nézőkkel, és senki nem akart a nagyszínpadhoz menni. Azóta voltam néhány koncertjükön, és sohasem csalódtam.
Most azonban lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Ukulele trió

Szerdán elkezdődött Nyíregyháza egyik jelentős zenei eseménysorozata.
A hagyományoknak megfelelően a 7. évadot is az Ukulele Trió indította.
Szokásomhoz híven jóval kezdés előtt érkeztem, de nem én voltam az első. A “törzsközönség” jó része már a padokon ült, mert idén már az első koncertre megérkeztek az ülő alkalmatosságok.
Az előző nap csöppet sem nyári időjárása erre az estére teljesen megváltozott. Így nem csak Sóstó maradék zöld része, hanem az időjárás is segítette, hogy a zenei eseményekre éhes közönség jól érezze magát az ismert dallamok különleges megszólalása közben.

A Zene Sóstón augusztus 23-ig szerdán és szombaton 18:30-tól kínál kellemes szórakozást Sóstó zöldövezeti részében, a Krúdy Vigadónál. Szombaton a Greasy Hats kellemes blues zenéje vár.

Most pedig lássuk az indulás képeit! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Fest of Fifty 4. nap

Egy hete ilyentájt ébredeztem az első napi fesztivál elvarázsolásból, ma pedig elérkeztünk az utolsó beszámolóhoz. Legalábbis ennek az eseménysornak az utolsójához, mert bízom benne sok ilyen lesz még.
A Towerful Events Fest of Fifty utolsó napját kicsit lustán töltöttem, már ami a fesztivál terület bejárását illeti. Szinte csak a színpad előtt pihengettünk a szünetekben távolról hallgatva a parókia udvarának történéseit.
Jólesett a semmittevés, bár olykor rám tört a lelkiismeret furdalás, miközben talán Frankie Lato nevét is hallottam a távolból.
Persze a színpadnál sem telt eseménytelenül az idő. Elsőként a Ladányi Gábor Trio műsorát élvezhettük.
A saját szerzeményeket játszó formációban Ladányi Gábor gitározik, Federico Pecoraro játszik basszuson, és Umberto Odone dobol.
A zene nagy részénél ismét az volt az érzésem, hogy jó koncerten hallani, hiszen rengeteg improvizációval tarkították dalaikat, és közben olykor megismerhettük a dalok születésének történetét is. Természetesen most is csatlakozott Roby Lakatos, amitől igazán különleges, egyedi produkciók születtek.

Egészen más zenét, elcsendesedős, sanzonos kikapcsolódást hozott a Myrtill and the Swinguistique színpadra lépése. Igaz, egy ének nélküli dalt is sikerült videón is elcsípnem. Nem maradt el a közönség énekeltetése sem, és persze ezt a műsort is színesítette Roby Lakatos.

A fesztivál záró előadása igazi őrületet hozott. A Mojo zenéje, a vérprofi megszólalás, Szabó Tamás fergeteges játéka, ami ráadásul nagy kedvencem is, méltó zárása volt az eseménysornak. Külön fényt adott a produkciónak Wild Cow Sonny és természetesen Roby Lakatos játéka.

Nagy köszönet a szervezőknek azért, hogy ezt a hétvégét ennyire felejthetetlenné tudták tenni. Sokáig visszatekerem majd az idő kerekét, és hallgatom újra a megőrizni sikerült pillanatokat.
Had zárjam ezzel a képpel a fesztivál beszámolóit, a többi kétszázat pedig megnézheted erre klikkelve. 😉
Találkozzunk újra, mielőbb!
KLIKK