Kitaro

Ez már a valóság 🙂
Itt vagyok kicsit. Elég jól haladok az előkészületekkel, de sajnos úgy tűnik, húzósabb lesz a szabadságos szakasz, mint amire számítottam.
Kicsit figyelmetlenül rögzítették az adatokat…

Kitaro zenéje az, amely szinte minden hangulatomban hallgatható.
Ráadásul a fenti videó pont az elsőként megvásárolt Kitaro DVD-m részlete.
Szerintem mára abbahagytam a munkát, holnap is nap lesz, remélem, rövidebb.
Jó éjt 🙂


Melankólia

Ez is tegnap…
Hazafelé a Prognózis zenéje kísér.
A reggeli szétszórtsághoz – vagy ismerős szerinti meghatározás szerint elvarázsoltsághoz – már csak ez a melankolikus zene hiányzik.
Van, amikor nem esne jól, most azonban semmiképp sem léptetném túl.
Vannak furcsa napjaim.
A Dire Straits-et például hetek óta átléptem, ma viszont örültem neki, hogy rá került a sor.
Szóval ez egy elvarázsolt nap volt…
Később…
Az állomáson a vonatról leszállva az aluljáróban közlekedek.
Megállok.
Gép elő.
Katt.


Reggelek

Mostanában szinte minden hétköznap reggelre jut pár sor napindító.
Persze ezek nem a megjelenés napjának reggelén keletkeznek, hanem – mint például ez is – előző reggel, vonatozás közben.
Vannak mondások, hol születnek a nagy gondolatok, nálam úgy tűnik, a vonaton. 🙂
Kis kitérő.
Régóta zavar az mp3 játszómon a Brothers in Arms-ban a vartyogás.
Régen tervezem, hogy újra digizem.
Most végre fel is írom, ne felejtsem el.
Ennyi a kitérő…

…illetve még kicsi.
Fenti persze nem az én mp3-am 🙂
Az ablakon kinézve látom, a ködös képek kora jött el.
Egyszer, ha a 30 napnyi szabadságomban valamikor korán kelek majd, lemegyek a kedvenc kis parkomba.
De most nem is írok tovább, mert nagyon csapongok.

…most meg már a munkahelyen vagyok.
Közben az állomáson leszállás, közben úgy elmentem a volt kollégám mellett, hogy alig tudott utolérni.
Azt mondta, rendesen el vagyok varázsolva. 🙂
No, azt hiszem, ez tükrözi a valóságot.
Hozok sok KV-t.
Szép reggelt!


PUF

Véletlenül a Filmmúzeumra kapcsoltam.
Másolok PUF-ot az mp3játszómra.
Aztán alszom 🙂


Megyezene

Látod, új kategória indult. Persze tudom, nem vetted észre, dehát pont ezért szóltam 😛
Talán a 2005-ös sörfesztivál volt az, amikor – na jó, inkább utána 😉 – elgondolkodtam azon, hogy ha ennyi jó zenét játszó csapat van, és láthatóan szívvel is játszanak, mi lehet az oka, hogy mégis alig van normális koncert a városban?
Hazudnék, ha azt mondanám, most tudom a választ, viszont azóta sok dolog világos lett.
Először is kiderült, sokkal több jó csapat van, mint gondoltam.
Másodszor az is kiderült, hogy az amatőr zenekarok ritkán kapnak gázsit a fellépésekért, sőt, van, mikor ők fizetnek, hogy játszhassanak.
Nemrégen zajlott az egyik helyi média úgynevezett tehetségkutató versenye, ami elég botrányos véget ért, de arra jó volt, hogy kis időre felkavarja a … lápot. De ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval elkezdtem gyűjteni a megyebeli zenekarok netes elérhetőségét, gondoltam, belenézek, belehallgatok kicsit – már ahol lehet. Jó néhány címem már volt, mikor útjára indult a Music In Nyíregyháza Online, mindannyiunk MINYONja 🙂
Ők már jóval nagyobb link gyűjteménnyel rendelkeztek. (Kicsit a témától ismét eltérve elmondható, sokat köszönhetnek nekik a helyi zenekarok.)
Tehát gyűjtenem már nem kellett, csak nézelődni, hallgatni. Szerencsére rengeteg érdekeset lehet megtudni a helyi csapatokról, és mivel rajtam kívül mindenki lusta, 😛 Béres cseppet pedig még én sem szedek, gondoltam, összegyűjtögetem közvetlenül a hallgatási, nézési lehetőségeket.
És ha már hallgatom, nézem a lapokat, írok is olykor pár szót a zenéről, és esetleg a lapról is.
Megjelennek lassacskán a piros linkek, előtte azonban jöjjön egy fotóm mondjuk a Hopika már emlegetett sörfesztiválos koncertjéről.

klikk a képre a koncertalbumhoz
Hogy miért pont velük kezdek? Mert legalább felidézek egy sörfesztivált, ha már elmaradt.
Mert éppen ők szóltak a MagyaROCK Rádióban, mikor eszembe jutott ez a project. 😀
Meg hát éppen most újul meg a lapjuk, mikor írni akartam, remek zenét hallgathatsz ott, csak a lapot kellene gyakrabban frissíteni. Tehát most zene éppen nincs, de frissül a lap. Szerk.: Időközben csak a FB oldal maradt.
Lassan írok, úgy tűnik
Azért hogy mégse maradt zene nélkül, míg készül a lap… Meg cifrázom még kicsit 😉


Nagy BAT

“Úgy kezdődött, hogy a királylány hajat mosott a fürdőszobában.
A királyfi furcsát álmodott, és indulni készült toronyirányba.
Körülnézett, hogy miért ne menne, nehéz batyuja hátára rakva.
Hamubasült pogácsa benne, magában meg azt dúdolgatta:
Annyira szeretek menni egyedül valahová.
Valahonnan el és onnan meg máshová.
Az út feléig még néha visszanézni
De onnan már az van, hogy végre odaérni. …”

Úgy kezdődött, hogy olvasgattam a MINYON fórumát. Meg olvasgatom a helyi (és nem helyi 🙂 ) zenekarok lapját
is. Így akadtam többek között a fenti szövegű zenére.
Első hallásra kedvencem lett. El is határoztam, felveszem őket a koncerten meglátogatandók hosszú listájára.
Holnap ugyan lesz egy fellépésük Debrecenben, a Békás tónál úgy délután valamikor, de ez most kimarad. De június 8.-án a Rock Jamboree-ben meg kellene nézni őket… (oké, mindjárt kirakom az ajánlóba 🙂 )
Nem csigázlak tovább, a Big Happy Woman Church a fenti szöveg, és a hozzátartozó zene tulajdonosa. Ahol én (többször) meghallgattam a zenéjüket (valahogy le kellett írni a szöveget 😉 ), te is meghallgathatod.
Ja, hogy írjak linket? Itt van.
A Királyfis-t hagyd a végére! 😀


Nyálzene ellenes forradalom

Ha már a silány dolgoknál tartunk…
Kedvenc – Nyíregyházán sajnos csak neten hallgatható – rádióm mégkedvencebb műsorvezetői “komoly” harcot indítottak a nyálzene ellen.
Maga a rádió is igyekszik kihagyni műsorából az ilyen zenét – több-kevesebb sikerrel – a harc azonban most más téren is komolyra
fordult 😀
A kiáltványuk igen remek, és hűen tükrözi a magyar helyzetet.
Ha választani kellene a 12+1 pont közül, nehéz helyzetbe kerülnék. Mégis kiemelek egy pontot, a többit pedig nézd meg magad! 🙂
“11 Amelyik video klipben pálmafa, indokolatlan tengerpart vagy cabrio-ban állva énekelés látható, csak 21 óra után lehessen vetíteni!”


Úthengeres

Nemrég egy beszélgetés kapcsán szóbakerült az Osibisa együttes, és ezzel az ifjú éveink. Annak idején szerencsésebbek Jugoszláviából juthattak remek zenékhez bakelit lemezeken.
Hányszor jöttünk össze csak azért, hogy ezeket hallgassuk Tesla lemezjátszónkon, vagy készítettünk MK23-asunkkal bólogatózsiráfmentes Polimer kazettára felvételt, hogy otthon is “bömböltethessük”.
Aztán jöttek a szebb idők, és itt jutunk el az Osibisához.
A Nyírfa áruházban a másodikon, a büfé mellett volt a hanglemezosztály, ahol néha-néha felbukkantak kincsek is.
A magyar zenék 99 forintba kerültek, míg a külföldiek 199-be, az Osibisa pedig talán kétszázvalamennyibe… úgy 2-3 napi fizetés…
Persze ekkor még keveset gondoltunk a munkára, hiszen a mi munkánk a tanulás volt 🙂
Aztán a középiskola végeztével a haverral világgá mentünk pár napra. Mintha csak erről írta volna Cseh Tamás a Krakkói vonat című dalát…
“Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat, robog velünk
Osztrák öngyújtóm lángja fellobban, Krakkó felé megyünk
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi
Sörfoltos abroszunkon hatvanöt zlotyi
Ablak üvegében látom régi arcomat
Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.”
… és ha már a 65 zlotyinál tartunk, ennyibe került Gdanskban egy SBB lemez. Hoztunk is néhányat.

Ja, a Phoenix pedig egy román banda volt akkortájt, rongyosra hallgattuk 🙂
Hazafelé pedig a kötelező megállás Kassán “Rákóczi városában”, csak úgy, álmagyarkodás nélkül, meg persze itt is beszerezve a bakelitadagot.

Collegium Musicum.
És jól látod, Marian Varga. Ő a piros ?inges? az úthenger kerekénél.
A Live albumuk volt az, amit csak “úthengeresnek” neveztünk. Belehallgatsz?
Mostmár tudod, mitől lettem Hammond-mániás…
No, ő is többet forgott, mint Törőcsik Mari a körhintán 🙂
Mint látod, voltak zenék a KGST országokban is, sőt, olyan különlegességek, mint német blues-zene.

Ők pedig a Livin’ Blues.
Egyszer mesélek majd a magyarokról is. East, Solaris, Panta Rhei…


Mániáim

Ha nem most jársz itt először, tudhatod, hogy vissza-visszatérek bizonyos témákhoz, vagy ha nem ilyen szépen akarok fogalmazni (állatvédők most forduljanak el ;-)) több bőrt is lehúzok a rókáról. De fogalmazzunk szépen, mert ez egy szép blog 🙂
Mostani visszatérőm Zefi, illetve a Rock Band. Lassan ismét eltelt tíz nap, és nem érkezett új bejegyzés Zefi naplójába. A legutóbbi hírek biztatóak, és írtam már korábban arról, hogy tervezgeti a visszatérő koncertet.
Ha olvasod a blogját, nem mondok újat, de azért leírom. Készül a könyv az elmúlt időkről, tervek szerint hetek múlva megjelenik, és az ősz a koncertet is meghozza, remélem.
Ahogy írtam valamikor, rendszeresen nézegetem a híreket, meg persze a koncert DVD-jüket is.
Ez utóbbira régen volt időm, de a YouTube-on rábukkantam a koncert azon részére, ahová gyakran visszatekerek. Ez Lukács Peta szólója.
Ha ezután sem rohansz el megvenni a DVD-t… 😀


Lakatlan sziget

“Úgy elmennék messzire, ahol nem lát senki
ahol csak egyedül lehetnék.
Messze a várostól, messze a falvaktól,
az emberektől, mindentől távol.
Nem hallanám a város moraját, nem hallanám az emberek panaszát…”
Zenith együttes

Hol is kezdjem? Talán az együttessel. A hetvenes évek? igen népszerű csapata volt szűkebb lakóhelyemen.
Emlékeim róluk elég homályosak, de mint látod, a szám szövege ma is megvan csak így, fejből… meg persze a dallam is, de azt most nem dúdolom el
Egy “bál” a konzervgyár nagytermében, ifipark, terasz, egy felvétel a helyi rádióstúdióban, aztán sok évvel később egy lakodalom (azt már nem tudom, kié volt).
A felállásuk sincs már meg teljesen, lehet keverem is kicsit, bár sokan megfordultak náluk…
Egyre gyakrabban villan be ez a pár sor.
Szeretem az embereket, szívesen vagyok társaságban, imádok jókat dumálni, mostanában mégis gyakran eszembe jut, hogy “úgy elmennék messzire”.
Talán az elmúlt év eseménytelenül elröppent szabadsága, talán a szűkebb, és tágabb környezetemben jelenlévő feszültség, talán az életemben megjelenő sok bizonytalanság… nem tudom.
Úgy érzem, jobban pörgök, mint kellene.
Pedig hétvégén már szűrő van a telefonomon.
Pedig van egy hobbim, amit imádok.
Pedig van munkahelyem, ahol nagyrészt azt csinálom, amit szeretek.
Pedig – ahogy mondani szokták – mindenem megvan…
“vissza a városba, mert ott meleg van, nyugalom és fény”
…ezt pedig Török Ádám énekelte nagyjából ugyanabban az időben, mikor Bütyök a kezdő sorokat…
Nézd meg a videoját!
Hú, ha egyszer azt a Zenith nótát is meg tudnám keríteni… 😉


EAST

Nézem az East együttes koncertfelvételét az m2-n, közben olvasgatok fórumokat.
Az egyiken megakad a szemem Móczán Péter egy mondatán: “Ez a zenekar soha nem volt harcos, mindig a maga útját járta és nem való erre a világra.”
No igen. Erre a világra Győzike való. Úgy kell nekünk.

Azt kapja az ország amit érdemel…


A hétköznapok…

Legyen egy nap gyűlölet, buta, torz és mély
A harag üljön ünnepet vadul, őszintén
Ami gonosz bennünk van, szabaduljon el,
Aki máskor ártatlan, az is rossz legyen.
Kicsinyesség kapzsiság, önző butaság
Ereinket lassanként, mint a féreg járja át
A világ is vérezzen egy-egy ünnepen,
Csak az év többi része legyen másmilyen.
A hétköznapok, azokból több van, tudod.
Azok legyenek jók, egy kicsit legalább.
A hétköznapok, amiken még túljutok.
Azok legyenek jók, egy kicsit legalább.
Legyen egy rossz éjszaka, üres és hideg
Ha van barátod, adjon el, hogyha van kinek
Sehová ne érj haza, míg a gyertya ég
Legyen egy rossz éjszaka, csak a többi szép
A hétköznapok, azokból több van, tudod.
Azok legyenek jók, egy kicsit legalább.
A hétköznapok, amiken még túljutok.
Azok legyenek jók, egy kicsit legalább…

Zeffer András-Horváth Attila:
A hétköznapok legyenek jók

Jónéhány más dal társaságában ezt is meghallgathatod a Rock Band lapjáról.
Tudom, kicsit furcsa ez a szöveg pont most, pont ezekhez a képekhez, de az utóbbi időkben azt hiszem, ez az egyik legkisebb furcsaság… a szöveg pedig – SZVSZ – nagy igazságot tartalmaz.
…és mégegy dolog, ami Zefiről jutott eszembe. Néhány napja egy blogot indított, melyen kórházi mindennapjairól számol be.
A link megtalálható jobboldalt is.


Retro FM

“Neten egy ideje hallgatható a Retro FM, és ők is bekerülnek(tek?) az éterbe. Úgy tűnik, ők lesznek útitársaim munkába menet, főleg ha egyszer le is játszák azt a Fleetwood Mac számot (Everywhere), aminek néhány taktusát egyik spotjukba építették 🙂 “
…írtam a minap.
Nos, nincs menekvés, ők utaznak velem reggel (is), ugyanis most megy éppen az Everywhere… és ez még nem is a kívánságműsor.
köszi 😀


Ha már rádiózom

Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, a kedvenc rádióadóm a debreceni Friss Rádió. Különösen a reggeli Start, és a kedd délutáni Trisó a kedvenc. Nagy baj, hogy csak neten tudom hallgatni.
Így aztán maradt a néhány (ráadásul nem is kedvenc stílusú) zeneszámból építkező Gold FM.
Reggel munkába menet nem nagyon volt más választásom (a belvárosban, autóban mindent elnyom), de mióta a reggeli és délutáni műsorvezetőket megcserélték, inkább a motor hangját hallgattam.
Napközben meg maradt a Sláger, bár néha ott is kitalálom, mi lesz a következő szám…
Van ugye még a Campus, ami ugye a remek frekikiosztás miatt elnyomja itthon a konyhában a Slágert. Ennél többet nem is tudok róla mondani.
És akkor lássuk a gyönyörű jövőt! 😉
Elindult, illetve újraindult a Sunshine, ami azért közben neten működött, de az sem az én világom, mindenesetre pár napja legalább nem a motort hallgatom reggel munkábamenet. 🙂
Neten egy ideje hallgatható a Retro FM, és ők is bekerülnek(tek?) az éterbe. Úgy tűnik, ők lesznek útitársaim munkába menet, főleg ha egyszer le is játszák azt a Fleetwood Mac számot (Everywhere), aminek néhány taktusát egyik spotjukba építették 🙂
Itthon, neten pedig azt hiszem, továbbra is marad a Friss, meg a Mellesleg Rock, illetve elárulok egy titkot 🙂
23.-án újraindul neten a MagyaRock Rádió.
Meglátjuk 🙂


Top 100 Classic Rock

Néha a vh1-re tévedek, és sose bánom meg.
Most éppen a címbeni sorozat van, hát nem semmi zenék.
Who, Doors, Deep Purple, Rolling Stones, Black Sabbath, Van Halen, U2, Bon Jovi, Kiss, Hendrix, Pink Floyd, Metallica, Queen, Nirvana, AC/DC, Guns ‘n’ Roses (nekem a November Rain a kedvencem, persze meghallgattam – a szomszéd is 😀 – a Sweet Child O’Mine-t), és persze a Led Zeppelin a Starway To Heaven-nel… ‘71-ből.

Csoda, hogy otthagytam a Japán-Horvátország focimeccset?
Persze a sört azért behoztam 😉


Skorpió

… ha már eszembe jutott 🙂
Ahogy visszanézem a bejegyzéseket látszik, mikor cserélek zenét az empéháromjátszómon.
Hmm… a média hatalma 😉
Szóval Skorpió. Egy zenekar a magyar rockzene szép korszakából.
Ahogy akkoriban mondták supergroup, azaz valamennyi tag nevet szerzett már más formációban.
Ez nyilván nem a közelmúltban történt, és ha levonjuk, hogy az idő megszépíti az emlékeket, akkor is jó visszagondolni azokra az estékre – és akkor még nem is beszéltem a Zsiguliban (bizony!) Daciaban, Trabantban útközben rendezett karaoke-show-król 🙂 -, mikor barátommal próbáltuk “elénekelni” a Karesszal azt a dalt, ami neki (mármint Karesznak) is kihívás volt:
“Rég volt már, bizony elég rég
Útnak indultam az életért.
Sírva kezdtem hozzá,
Pedig akkor még mindenki csak nevetett felém.
Később éreztem, úgy sietnék
az úton a felnőttkor felé
és ez volt az első tévedés.
Emlékszem, igen emlékszem
Mikor jóanyám mesélt nekem:
Nagyra nőj gyermekem, nagyra nőj
Az utad könnyű lesz, ne félj, ne félj.
Tudta ő, nem így lesz, tudta ő
csak kedvemért mondta ezt a szép mesét.
Felnőttem, igen felnőttem, hosszú út áll már mögöttem
S játszom a munka dalát.
Mindig szól e dallam, de így van ez rendjén.
Minden nap kérem a fényt,
hogy jöjjön az úton velem,
és űzze a gondok sötétjét.
Emlékszem, igen emlékszem
Mikor jóanyám mesélt nekem:
Nagyra nőj, gyermekem, nagyra nőj
Az utad könnyű lesz, ne félj, ne félj.
Tudta ő, nem így lesz, tudta ő
csak kedvemért mondta ezt a szép mesét.”
Skorpió együttes, szöveg: Frenreisz Károly