Ha szeretsz, nem etetsz

Szombat volt, mint tegnap 🙂
Kb. egy hete történt.
Szinte nyitásra érkeztünk az Állatparkhoz.
Péntekre terveztük a látogatást, de gyávák voltunk, és elriasztott a reggeli eső, így kicsit nagyobb társaságban álltunk sorba.
Aztán végre bejutottunk.
Kb. egy éve, kedves barátainkkal jártunk itt.
Most gondolkodtam, hozzam-e a fényképezőt, merthát kellenek az akksik az esti koncertre, de aztán mégis a vállamon lógott.
Az Állatpark mindig tartogat meglepetéseket, idén is sok újjal találkoztunk.
Elkészült a múlt évben leégett zsiráfház, felépült az elefántház, és az oroszlánok is új környezetbe kerültek.
Meglátod majd a képeken 🙂
Ja, képek…
Lett az albumban egy rövid video a macik fürdőzéséről.
Kicsit túltömörítettem, hogy felférjen, bocs.
Dehát ki kell menni megnézni valóságban 😉
klikk a képre


A régi zene még mindig szól

Avagy Aréna, befejező rész. (Remélem, csak erre a koncertre 🙂 )
Ott hagytam abba, hogy Ifipark.
Szombat délelőtt a fókákat nézve az Állatparkban éppen arról beszélgettünk, hogy hol volt a színpad, és a fókák a zenekari árokban úszkálnak.
Imádom az Állatparkot, de nagy áldozat volt érte az Ifipark, főleg hogy azóta sem képesek megteremteni az utódát…
Aztán este jön a P. Mobil, és mivel kezdi a Lóri? Az Ifipark koncertek emlékével.
De foglalkozzunk a zenével.
Az bizony remek volt!
Remélem, senki nem sérült nagyon lelkileg az éneklésemtől 🙂
Vagy inkább mégis képezzünk:
klikk a képre

Összefoglalva az este eseményeit elmondhatom, hogy remek koncerteket láthattunk.
Szívesen gyűjtögetnék belépőkre, ha gyakrabban is lehetne ilyen.
Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.


Aréna, 2. rész

Hogy valamit mégis eláruljak a titkokból elmondom, hogy a következőkben fellépőnként lesznek albumok.
Így hát rövidesen megnézheted az Ossian önálló albumát 🙂
Előtte azért dumálok kicsit, mert hogy néz az ki, hogy csak a képek 😉
Szóval kiderült az Arénáról, hogy úgy működhet (vagy legalábbis ez a koncert lemehetett), ha 23.30-ig vége a bulinak.
Így hát eléggé szoros volt az időbeosztás.
Vissza is sírtuk a régi Ifiparkot… de erről később, most végre nézheted a képeket ;-D
klikk a képre


Koncertek az Arénában

Nos, az előző bejegyzésemre még párszor visszatérek majd.
A képen látható részhez később, a szövegbelihez pedig most először, de még többször is.
(ez szép mondat volt, nem ismétlem meg ;-D )
Úgy tűnik, mintha múlna az átok a művház alatti Aréna felől – vagy lejárt a büntetés?
Mindenesetre tegnap igen jó koncertek voltak a Pallai Produkció szervezésében.
Köszönet nekik az átok megtöréséért 🙂
…és akkor nézzük sorban.
Nem árulom el előre a fellépők nevét (még azt sem, hogy miért nem 😉 ), szemfülesebbek oldalt láthatták, szerencsésebbek pedig ott voltak.
A sort az Emeretta Rock Band nyitotta. Ismerősömmel a színpad előtt megvitattuk, a gitáros mennyire hasonlít Bencsik Samura… És jól is játszott! Sőt, az egész zenekar remek volt, velük szívesen találkoznék máskor is.
Nem így a második fellépővel. A Krízis … hogy fogalmazzak finoman? Nem tetszett. Nagyon nem…
Meglepve olvastam a honlapjukon, hogy milyen régi formáció. Talán csak rossz napot fogtak ki.
Kis változás volt a meghirdetetthez képest, hogy az Akela helyett az Aurora érkezett.
“Ez is A betűs” humorkodtunk a bejáratnál.
Mindenesetre fergeteges műsoruk szerencsére hamar feledtette a krízis-helyzetet.
Ennyit hát a műsor első részéhez.
Nézegesd a kis albumot addig, míg a többi fellépőjével elkészülök 😉
klikk a képre


Jazz, mókuscickány, bor, ilyesmi

Legutóbb a Borfalu kapcsán emlegettem a Debreceni Borkarnevált, mint követendő példát.
Aztán elbontották a borfalut, majd eljött az ideje ismét a debreceninek>.
Nem kis várakozással néztem a programot. Már ekkor úgy tűnt, mintha ez idén kevesebb zene lenne, mint a múlt évben.
Persze tudom, ez mégiscsak a borról szól, és az volt bőven, mégis jobban esik úgy üldögélni, sétálgatni a Békás tó partján, ha közben olyan jó zenék szólnak, mint egy éve.
Most sajnos úgy éreztem, elég “light-osra” sikeredett az összeállítás.
Nem az előadók, hanem az összekötés.
Jókora szünetek, lapos, olykor unottnak tűnő felkonferálás.
Tehát az a pörgés, ritmus hiányzott, aminek bármilyen zenéhez hozzá kell tartoznia… szerintem.
A következő albumban az Agostones formáció műsorába nézhetsz bele.
klikk a képre

Beszéltem jazzről, borról, az ilyesmibe a sósperecet sorolom, remek volt, és mókuscickányt is lehetett kapni 😀


Esőnap

“…Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?…”
Valami ilyesmi jutott eszembe az esőnapról, ami ugye az a nap, amikor nem esik az eső…
Hiába, nehéz nyelv a magyar 🙂
A csütörtök amolyan esőre álló nap volt, így a bábok nem is jöttek a Kossuth térre délután.
Gondolkodtam, menjek-e Sóstóra, de szerencsére nem győzött a lustaság.
Így ismét kellemes kora estét töltöttünk jónéhányan a szökőkút körül.

klikk a képre


Bill a Király!

Mikor pár napja azt írtam: “igen kíváncsi leszek, ahogy Billt másfél órára korlátozzák, mert jön a Lagzi Lajcsi”, még nem gondoltam, hogy így is lesz.
Nem a koncert hossza számít, hanem hogy Blues Királyának a szokásos többszöri ráadás helyett a “legközelebb jobb lesz” mondattal kellett lemennie a színpadról.
És ez nem az ő hibája… szervezési baki…
De beszéljünk inkább arról, ami jó volt.
A zenéről, a szívről, a lélekről, ami ebben a koncertben is benne volt.
A fiatal gyerekekről, akik a kordon rácsán lógva hallgatták a ZENÉT.
A szólógitárosról, akinek virtuóz játéka mellett is volt ideje a gyerekekre mosolyogni.
A “beugró” basszusosról, aki nem tudott hibázni.
A billentyűsről, akiről a mellettem álló megkérdezte, hány éves ez a srác, hogy így játszik?
A dobosról, aki zenekar legfiatalabb tagjaként rengette a sátrat.
…és beszéljünk az előttem álló ifjú lányról, aki Hey Joe közben libabőrös karját mutatta társának.
De ne is beszéljünk!
Vegyünk elő egy Deák Bill Blues Band lemezt, hallgassuk, és idézzük vissza a koncert pillanatait.

klikk a képre
Azért még bemutatom a zenekart, érdemes megjegyezni a neveket!
Sárközy Szivori Pál gitár, Berkes Károly basszus, Szabó Csaba dob, Horváth Zsolt billentyűs hangszerek.
Ezzel az albummal véget is ért a hétvégi sörfesztivál koncertjeinek “ismertetése”.
Egy dolog miatt kedvelem a plazat… hogy néha ilyen koncerteket szervez.
Egyszer ha látnák a sok embert azok, akiknek a dolguk, hogy koncertet szervezzenek a városban, talán könnyebb lenne a döntésük.
Egye fene, lehetne fizetős is 🙂


Tanulni, tanulni, tanulni!

Úgy tűnik, hiába koptattam a billentyűzetemet, egyedül kellett énekelnem a Sör című dalt a Másnap zenekarral.
Szóval van mit behozni a következő koncertjükig. Tessék visszalapozni, és megtanulni! 😀
Ahogy korábban írtam, idejekorán érkeztem, így Delhusáznom kellett keveset.
Bevallom, kicsit aggódva néztem körül a sátorba lépve… nem egy rocker-közönség volt, akik a vasárnapi ebéd fáradalmait kipihenni korábban érkeztek a Lajcsi showra… a koncert végére mégis jónéhányan kapaszkodtak a kordonba a színpad előtt.

Valóban igaz, jobb egy rocknapon fellépni arra a zenére fogékony közönség előtt, a zenekar lendülete mégis átragadt erre a közönségre is.
Sőt, a koncert után kimenve a sátorból néhányan a másnap hangulatát sugározták.
Ők nyilván az előző napot is sörKozelben töltötték ;-D
Szóval jó koncert volt, remélem, hamarosan ismét erre járnak a fiúk.
klikk a képre

Külön jó volt a koncert után kicsit beszélgetni a srácokkal, egy jó hangulatú baráti társaság benyomását keltették bennem, ami a mostanában tapasztalható acsarkodó világban külön jólesett, nomeg a színpadról sem mindegy, mi jön le.
Jó kis délután volt, de még egy beszámoló hátravan 😉


Ha megérte, jöhet egy pont…

Békés sörözgetésünk közben szöszi lány (és hasonló érdeklődésű társasága) ül mögénk.
Mi a Pokolgépet várjuk, ők nem tudni mit.
Szöszi meg is elégeli a bizonytalanságot, és megkérdezi a társaságtól: Kik lesznek itt?
Mivel senki nem tudja a választ, én meg rosszul viselem a tudatlanságot, odafordulok, és elsorolom.
Bizonyára rosszul artikulálok, de az utolsó fellépőnél Szöszi felragyog.
“Valami Orál!” ismétli a tudás birtokosának biztonságával.
Legalább eddig eljutott…
De mi ugorjunk két zenekart – őket már úgyis láthattad – és jöjjön a Zorall!
klikk a képre


Junkies

Ha már hiányoltam korábban az “I Love Lagzi Lajos” feliratú pólót… azért “I Love pörkölt” feliratúval találkozhattam 😀
Ennek persze semmi köze a Junkies-hez, de semmi értelmes bevezető nem jutott eszembe.
Nézzük is a képeket gyorsan!
klikk a képre


Gép Gép Pokolgép

Mintha egy pólóbutikba érkeztem volna, mikor a sátorba léptem a Pokolgép koncert kezdetén.
Persze szerencsére “I Love Lagzi Lajos” feliratot nem láttam 😀
klikk a képre

Persze nem sokáig kötött le a pólókavalkád, annál inkább a zene.
Jó volt a buli, és közben csak néha vigyorogtam el magam azon, hogy szegény Kalapács Józsi másnap a 3+2 és még néhány hasonló csapat között fog rockkatonáskodni 🙂
Apropó másnap…
A szombat nélkülümk telt a sörfesztiválon.
Úgy döntöttünk, egy bizonytalan Kalapács koncert nem ér annyit, hogy belefussunk a bizonyára számos Galaxy és 3+2 rajongótáborba.
…és Másnap ismét…
A tervek szerint ma Márió, Delhusa Gjon, Vida L.R.D, Deák Bill Blues Band és Lagzi Lajos lesz. Legalábbis Pino ezt mondta.
A sornak a közepét célzom meg ma, tehát Vida Feri és zenekara (akik helyett értesülésem szerint a Másnap játszik) és persze Bill a Király.
Elképzelhető, hogy a hiányzó albumok is megjelennek még ma, de ha nem… 😉


Grenma az első sörhöz

Kezdődjenek hát a beszámolók, jöjjenek a sörök az albumok…
Pino mester meglepetése a Grenma együttes volt a sörfesztivál indításaként.
A lelkes fiatal csapat 🙂 már az első számnál szétjátszott egy mikrofonkábelt, de ennek cseréje után hatalmas bulit csaptak.
klikk a képre

Az átszerelések idejét sörutalvány-nyerésre lehetett fordítani, meg hát ilyenkor sikerült kis társasági életet élni 😀
De nem dumálom el a lényeget.
Készül a többi album is, nemsokára megjelennek.
Ahogy a bannerből már láthatod, nem mentünk korán haza, úgyhogy lesz még sok kép.
Türelem 😉


Adj már végre egy korsó sört…

Az idézet a Másnap zenekar Sör című számából származik.
Ők játszanak vasárnap 16 órától a Plaza parkolójában a sörfesztiválon.
És hogy miért is írom ezt most?
Egyrészt mert szerintem jó zenét játszanak, és érdemes megnézni őket,
másrészt meg a múlt évi archívumomat nézegetve találtam egy kis videot a fellépésük utolsó perceiről.
A zene persze sokkal jobb, mint ez a fényképezőgéppel készített filmből kiderül.
A bátraknak írom, hogy úgy 18 mega az avi, érdemes leszedni, és úgy nézni.
Ja, és div-x 5.02 kell hozzá.
Egyébként pedig pont a címbeni szám refrénjét lehet megtanulni belőle.
Gondolom, a rendezvény jellegéből adódóan bizonyára elhangzik majd, érdemes felkészülni a karaoke-ra 🙂
Na jó, remélem nem haragszanak meg rám, ha a szöveget idemásolom a lapjukról.

Sör
Egész nap csak hajtom a munkát,
Este meg Te zuhansz rám.
Vedd már észre kérlek szépen,
Nem bírom tovább.
Adj már végre egy korsó sört,
Nem vízzel működöm.
Akkor a legjobb ha teli a tank
A motor felpörög.
Látod mennyivel jobb ez így,
ha bennem van egy sör.
Akkor sokkal jobb lehetne,
Ha nem egy hanem több.
Adj már végre egy korsó sört,
Nem vízzel működöm.
Akkor a legjobb ha teli a tank
A motor felpörög.
Minden reggel ha felkelek,
ugyanazt kérdezed.
Milyen volt az éjaszaka?
Mit adjak most Neked?
Adj már végre egy korsó sört,
Nem vízzel működöm.
Akkor a legjobb ha teli a tank
A motor felpörög.

klikk a képre

Hangszín Tanoda

Kicsit húzós a hétvégém, így nem beszélek sokat, csak felteszek egy albumot.
Pár szóban azért mégis elmondom, hogy a csütörtök este Sóstón változatlanul színvonalas szórakozást nyújt.
Hihetetlen, hogy ennyi tehetséges előadónk van.
A Hangszín Tanoda, és a köré épülő különféle formációk hétről hétre megújulnak.

Fantasztikus közösség, összeszokott társas, és fergeteges egyedi produkciók.

klikk a képre


No Playback

Persze a szlogen nem ez volt szombaton a Sláger Rádió Megaparty-ján, a lényeg mégis ez.
Csak élő zene.
Sokaknak meglepő lehet, hogy az énekel, aki a mikrofonnál áll.
Ismerősöm gyermekeit hozta el a koncertekre mondván: Inkább ezen nőjön fel, mint a mostani pillanatsztárokon.
Egyetértek.
…és akkor lássuk a fellépőket:
Bon Bon
klikk a képre

R-Go
klikk a képre

Bikini
klikk a képre

Republic
klikk a képre

Ha belegondolok, ez egy jó 5 órás reklám volt.
Nem bánnám, ha az összes reklám ilyen lenne 😉


2. randevú

Úgy tűnik, bármikor is indulok a nyolcas buszhoz, mindig ugyanakkor érek Sóstóra 🙂
Miközben a busz a forró aszfaltpokolból lassan az erdős részre ért, és az ablakon bezúdult a friss erdei levegő, azon gondolkodtam, vajon ha nem lennének ezek a csütörtök délutánok, elindulnék-e 35 fokban Sóstóra?
A meglehetősen light-osra sikeredett Kossuth téri műsor után Sóstón, a szökőkútnál szervezett program igencsak színvonalas volt.
Lassan ismerős arcok gyülekeztek a szökőkút körül, és a csak arra tévedőket is megállásra késztették a Nine for song énekesei.
klikk a képre

Műsoruk utolsó részénél a Krúdy Vigadó teraszán is felhangzott egy – meglehetősen másfajta – zene.
Úgy gondolom, a Vigadó tulajdonosának is érdeke, hogy a város, és így az ő vendégei is jól érezzék magukat, talán össze lehetne egyeztetni a két rendezvényt…
Rövid átszerelés után a Dimenzió együttes perdített táncra néhány bátor nézelődőt.
klikk a képre

Ismét érdemes volt Sóstóra látogatni, és gondolom, így lesz ez jövő csütörtökön is.


V4

Á, dehogy!
Szó sincs autókról, bár lehetne, hiszen ezen a hétvégén volt városunkban a Bogarasok találkozója.
Én most mégis a szomszéd város központjában szombaton koraeste történtekre hívnám fel a figyelmed.
Július 8. szombat, délután 5 óra, Debrecen, Kossuth tér, Cívis Korzó.
A már múlt hétvégéről ismert sátrak, emberek közt lépésben cikázó
villamos, üres nagyszínpad a templom előtt. Valahonnan mégis beállás
zaja hallatszik.
Felidézve az elmúlt hétvége eseményeit az akkor Kocsmárosné Arany Virág nicken említett hölgy intézménye felé vesszük az irányt.
…és valóban, a kisszínpadon néhány srác próbál úrrá lenni a hangszereken, és az ezek hangzását távolba sugárzó technikán.
Úgy fél 6 után meg is van az eredmény kezdődik a Gonzo koncertje.
Jó kis zene, a technika is remekül működik, gyűlnek az emberek, fogy a sör, a perec.
A koncert végefelé, mikor már jónéhány kép pihen a memóriakártyámon, mi is keresünk kis helyet a söröspoharunknak.
klikk a képre

Közben a nagyszínpadon is elkezdődik a zajolás, de a Friss Rádió műsor vezetője megnyugtat, nem kell gyorsan letörölnöm a habot a bajuszomról, lesz az fél óra is, mire rend lesz a színpadon.
Aztán eljön a rend.
Színpadon a Gulo čar.
Mivel a honlapjuk nélkülözi a magyar nyelvet, írok néhány szót róluk.
Brnoból érkeztek, kilencen vannak, és ahogy a trombitás mondta a koncerten “gipsy-funky band”.
Tehát cigányzenét játszanak, de korántsem hagyományos módon. Egy darab hegedű nincs a zenekarban, van viszont funky ritmus, pörgős előadás.
klikk a képre

Aztán szünet, átszerelés, a téren elsuhan mellettünk Dorina hatalmas illatfelhőt vonva maga után.
Iszunk egy sört.
Délután arról beszélgettünk, a Kampec Dolores koncertje jobban érdekelt volna, de az sajnos pénteken volt. …de ha már itt vagyunk…
Aztán a műsorközlőtől 40 másodpercet kap a United All Stars.
Vaku a gépre, irány a kordon sarka.
A Pély Barnát nem kedvelem, pedig kevés Megasztárt néztem. :-D<br />
A zene mégis jó.<br />
Nem annyira az én stílusom, de olyan szombat esti közönségcsalogató, és legalább nem Lagzi Lajos 🙂<br />
Ja, és élő zene, nem három ember és egy CD-játékos.<br />
	<b>klikk a képre</b><br />
<a href=
U.i.: a V4 ennek a korzós hétvégének találó elnevezése. A fellépők a Visegrádi Négyek országából jöttek…
…ja, és bármelyik képre klikkelsz, ugyanahhoz az albumhoz visz 😉


Balkáni láz…

…söpört végig hétvégén Debrecenen.
Persze nem kell megijedni.
Mindössze annyi történt, hogy fergeteges zenei parádé részesei lehettek az arra járók.
Mint ahogy oldalt, az ajánlóban láthatod, június 30.és július 23. között négy hétvégén át tart a zenei csemegéket felvonultató Cívis Korzó Debrecenben, a Kossuth téren.
…és hogy honnan a cím?
Amolyan tematikus hétvégék lesznek, és az első a balkáni zene hétvégéje volt.
A szombati nap műsorán sikerült résztvenni, illetve ami abból maradt.
Az előzetes műsorthírtől eltérően a kisszínpadra tervezett műsor elmaradt (bár nem tudom, a téren zenélő duó nem az e helyre kiírt volt-e?).
Láthatod majd a képeken, hogy egyéni előadás zajlott ott mindössze.
És ahogy Kocsmárosné Arany Virág (na jó, nem biztos, hogy így hívják 🙂 ) sörcsapolás közben elmondta, pénteken is üresen maradt ez a színpad.
Persze panaszra semmi okunk nem lehetett.
Remek zenék, hideg sör, finom sósperec, és kevés eső.
Mielőtt a képeket néznénk, íme a fellépők sorrendben:
Kásgári – két dob, és egy fúvós hangszer, amit szunájnak hívnak.
Fanfara Complexa – sok-sok szaxofon, furulya, koboz és dob.
Ajde Braćo – szaxofon, furulya, tapan, riq, derbuka, trombita, derbuka, bongo, kanna, fuvola, gitár, harmonika (azért van néhány olyan hangszer, amiről tilos kérdezni 😉 )
klikk a képre


Monó Manó album

Kicsit belehúztam, így sikerült mára elkészítenem az albumot a Monó Manó együttes vendégszerepléséről.
A mai napra nem is tervezek mást, hétvégén a Kossuth téren sem tudok rendezvényről, de a Múzeumfaluban aratónapot terveznek, és az Állatparkba is megérkezett tegnap a páncélos orrszarvú.
De maradjunk most ennél az albumnál 🙂
klikk a képre


Bizonyítékaim vannak…

…hogy ez a nap nem a pulyka napja volt, hiába is nevezték 4. Pulykanapnak 😉
klikk a képre

Két napos rendezvény helyszíne volt a hétvégén Debrecen belvárosa.
Szombaton az időjárás nem igazán fogadta kegyeibe a vendégeket, és a szervezőket, mégis rengetegen töltötték itt az időt főzőverseny-drukkolással, kóstolással, a sátrak kínálta érdekességek nézegetésével, vásárlással, vagy a színpad előtt… nomeg néhányan a színpadon is 🙂
Képeim szombaton készültek, a vasárnapi napsütésben már csak rövid sétát tettünk a forgatagban.