Kimaradás

Mi mindent is jelent a szó? Sokaknak még jelenti azt a néhány órát, amikor a helyben lakók hazaszaladhattak, a távolabbról sorozottak pedig kocsmázhattak, mielőtt éjfélre visszaértek a laktanyába. Azóta persze változott a világ, kedvenc keresőm egészen mást mond erről. Persze én maradok a saját gondolatomnál, vagy legalábbis visszatérek hozzá időről időre 😉
Az én gondolataim a körül forognak pár napja, mikből is maradtam ki, illetve inkább mik maradtak ki. No nem gondolok itt egész életes visszatekintésre, csak mondjuk amolyan elő-évértékelésre. Induljunk el időben visszafelé. Idén is azt terveztem, hogy hatalmas erdei fotósétát teszek 23-án, mint három éve. Ez az időjárás miatt akkor
nem jött össze. Pedig emlékszem, már akkor is arról folyt a vita az
országban, hol, hogyan ünnepelnek az igaz magyarok, hol a nemannyira igaz magyarok, és hol az egyáltalán nem magyarok. Akkor is kezdtek már kialakulni ezek a kategóriák, és akkor is úgy gondoltam, nem érdekelnek. Jó volt egyedül mászkálni az erdőben. Szépség, nyugalom, csend, béke. Talán ma pótolhatom, ahogy kinézek az ablakon.
De kimaradt – mostmár szinte biztosan – az idén az Állatpark meglátogatása is. Bár ebbe elég nehezen nyugszom bele, úgyhogy talán mégis sikerül kifognom egy jó napot. 😉
Korábbi években mindig vásároltam Hungary Card-ot, mert sok utazásomhoz remek anyagi segítséget nyújtott. Ezek az utazások, kirándulások nagyon hiányoznak. A kártya, és füzet ma is létezik, csak az én utazásaim lettek más jellegűek. Az év közbeni szabadságom pedig értelmetlen célok miatt most év végefelé forgácsolódik el.
Blogom indításával az volt a célom – többek között-, hogy szeretett városomat bemutassam, kedvet csináljak ahhoz, hogy egyre többen jöjjenek el, vigyék jó hírét. Sosem szerettem azonban az elvakult eszméket, sosem gondoltam úgy, hogy csak a szépet, jót kell megmutatnom. Így aztán lett ez is, az is, mint a való életben. Örülök, hogy vannak, akik rendszeresen visszalátogatnak, olykor-olykor jó-rossz visszajelzéseket is kapok. Örömmel töltöttek el azok a felkérések is, amelyek arra ösztökéltek, más fórumokon (és ezt ne konkrét fórumnak értsd) is jelenjek meg írásaimmal. A körülményeim nyári megváltozásai – sajnos úgy látom most – ezt a lehetőséget elvették tőlem. Mindenesetre hálás vagyok azoknak, akik lehetőséget adtak nekem, és mélyen elszomorít, hogy nem tudok élni vele. Azt hiszem, egy ideje a legnagyobb gondom, hogy nem érzem úgy, én irányíthatom az életemet. Inkább csak manőverezek a lehetőségek közt több-kevesebb sikerrel.

Úgy tűnik, idén nem leszek ott a fenyőállításon sem, már ha a jelen Kossuth téri állapotok mellett lesz hová állítani. Remélem, lesz… Mint ahogy remélem, lesz lehetőségem kijutni Sóstóra a Krúdy Karácsonyra. Illetve remélem, lesz idén is Krúdy Karácsony Sóstón.

Ezzel be is fejeztem az év “ember tervez” részét. Tudom, semmi tervet nem látsz benne, de nagyjából ennyire látom tervezhetőnek. Ebben benne van az is, hogy tudom – inkább sejtem – mik várnak még rám a munkahelyemen ez évben. Mert szerencsére még van munkahelyem, ha nem is így képzeltem pár hónapja. Mindenesetre ezért is hálával tartozom annak, aki nem hiszem, hogy valaha is olvassa a blogomat… aki pedig viszonylag rendszeresen olvas, tudhatja, kiről beszélek 😉
Én tehát igyekszem lelkiismeretem szerint megfelelni az új helyemen, te pedig klikkelgess a képekre, és nézelődj 😀


Csak egy kék színű virág

“Soha semmire nincs időnk, olyan gyorsan jár a nap.
Én is nagyon ritkán látom a barátaimat.”
Olyan, mintha már nagyon régen történt volna. Többször is utánaszámoltam, de pontosan két hete kérdeztem meg, hogy hol járhattam délelőtt? Már akkor, ott eszembe jutott Tolcsvay László szövege.
Soha nem voltam Illés fan, a Fonográfot még kevésbé hallgattam, Tolcsvayék pedig viszonylag kevés dallal voltak jelen a köztudatban. Mindenesetre akkortájt kevéssé volt igaz a kezdő két sor…
De nem kezdek nosztalgiázni, mert már a rövid távú visszaemlékezések is hangulatrontóak.
Szóval két hete vasárnap tettem egy kört a belvárosban – mondom, hogy “már a rövid távú…” -, aztán gyorsan kiszaladtam a Tuzson János Botanikus Kertbe. Néhány nyílt napjukat már elszalasztottam, de most az idő, és az időm is megengedte, hogy pár órát ott töltsek.
Megérte. Nem csak egy, és nem csak kék színű virág várt rám, és még vagy háromezer látogatóra – ahogy a későbbi híradásokban olvastam. Biztos vagyok benne, hogy ha lesz lehetőségem, legközelebb is elbóklászok majd itt.
Készítettem pár fotót, melyek nagyjából érzékeltetik a hangulatot, de hidd el, érdemes személyesem is megnézni.
klikk a képre


Újabb kóstoló

Eljutottam hát annak a szombat délelőttnek az elmeséléséhez, amikor Sóstón, a Múzeumfaluban a Kóstolja meg Magyarországot! című rendezvényen vehettem részt.
Szeretek a Múzeumfaluban téblábolni csak úgy is, de ha valamilyen rendezvény van, annak méginkább örülök. Remek hangulatot teremt, keretet ad a környezet a különféle programoknak.
Ennek a rendezvénynek pedig már jó hagyománya van, nem csoda hát, ha fél tíz körül már ott voltam.
A nap még a felhőket próbálta áttörni, mikor én már a haltisztítást fényképezgettem.
Aztán sorra jártam a portákat. Mire az első körrel végeztem, már igen szép idő volt, és a nagy sütés-főzésben annak ellenére megéheztem, hogy én semmit nem főztem.
Elég volt látni a finomabbnál finomabb, különleges ételeket, kicsit füstölődni a kemencénél, belenézni a mézeskalácsszív tükrébe, beszélgetni a lapcsánkát sütő, a szilvalekvárt főző nénikkel, megkóstolni az észt sört, a tarpai pálinkát.
Csoda, hogy megéheztem? 🙂
Ahogy évek óta rendszeresen visszatérnek a vállaji asszonyok a rendezvényre, úgy térek én is vissza hozzájuk a remek strudlit megkóstolni.
Most is így történt, és gondoltam, leírom a készítését.
A leírás a Múzeumfalu gondozásában már negyedik alkalommal megjelenő receptkönyvből való, az illusztrációt én készítettem:

Strudli
Hozzávalók:
1 kg liszt, 4 tojás, só, tejföl, 1 e.k. zsír.
A töltelékhez túró, lekvár, krumpli.
Elkészítése:
A lisztet 2 egész tojással és 2 sárgával, kevés sóval, tejfellel, zsírral lágy tésztává dolgozzuk össze.
2 részre osztjuk. Az egyik részt kinyújtjuk – nem túl vékonyra. A kör alakú tészta egyik felére tölteléket teszünk.
A tészta másik felét ráhajtjuk, ujjainkkal a széleket jól benyomkodjuk.

Nyújtófával tenyérnyi kockákra osztva lenyomkodjuk, hogy összetapadjon a tészta, majd derelyemetszővel felvágjuk.
Bő, forró olajban kisütjük.

Krumplis töltelék: 1/2 kg krumplit meghámozunk, kis kockákra vágjuk és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, és 2 tojás fehérjével, 1-2 evőkanál tejfellel megtörjük, összekeverjük. (Ezt jó előre elkészítjük, hogy kihűlve kenhessük a tésztára.)
Ha lekvárral töltjük, jó sűrű szilvalekvárt használjunk, hogy ne folyjon ki.
Túró töltelék esetén kevés krumplit keverjünk a túróba, és úgy kenjük a tésztára.

Persze korántsem ez volt az egyetlen étel, amit megkóstoltam.
Hiba lett volna kihagyni a lapcsánkát, és ha már lépésről lépésre végigkövettem a pásztortarhonya készítését, azt is
megízleltem.
Persze a Múzeumfaluban az a jó, hogy mindig van valami más is, mint az aktuális esemény.
Sütöttek-főztek például a Veterán autósok-motorosok is, és persze elhozták járműveiket.
Lehetett lovagolni, és lovaskocsizni is, és ha netán a ló elhagyja a patkóját, volt egy kovács is, aki azonnal pótolta volna.
Szóval ha most kihagytad az eseményt, ne feledd, bizonyára jövő szeptemberben is lesz hasonló.
Addig pedig marad ez a képes beszámoló.
Jókora album, hozz kaját, és üdítőt, aztán klikk a képre!


Fesztivál az állatokért

A szombati 9:20-as ígéretem szerint jön sok-sok kutyus.
Macs nem. 🙂
Immár harmadik alkalom, hogy részt veszek a fesztiválon.
Évről évre szeptember vége felé előzi meg a felvonulás a bujtosi mozgalmas napot.
Most sem volt ez másként.
Tíz óra körül gyülekeztünk a művház előtt, majd kis szervezkedés után – melyet a már oly sokszor szidott építkezés okozott – mindenki a helyére került, és indult a hosszú menet.
Gyülekezés közben arra jött egy idősebb hölgy, és megkérdezte:
– Állatkerti állatok is lesznek? (mert mindig engem szúrnak ki a hülye kérdésekkel…)
– Milyen állatkertiek? – kérdeztem vissza.
– Olyan ketrecesek. – jött a természetes válasz.
– Nem, itt csak szabadon mászkáló állatok lesznek. – mondtam, és azt hittem, ezzel mindent elmondtam.
– Akkor nem megyek. – mondta ő csalódottan.
Talán nem is baj. – gondoltam, és eszembe jutott, amit egyszer egy producer mondott a bulvárról, meg a katasztrófa híradóról – hogy az nem hír, ha valami sikerül…
De szerencsére csak egy ilyen akadt, és az idő is remek volt, így a Bujtoson is sokan várták az érkezőket.
Rövid megnyitó után kezdetét vette a program.

Kutyák, és gazdik is jót dumáltak, meg sok egyéb érdekesség is történt.
Erről néhány mondatot már írtam múlt hétvégén.
Azt nem ismételném meg, jó lett volna végig ottmaradni, de más dolgom akadt.
Amíg azonban ott voltam, jócskán fényképeztem.
Nézegesd! klikk


Csalódós péntek

Talán örülsz neki, talán nem, a Vidor zárótudósítása következik:
Tulajdonképpen nem teljesen igaz a cím, mert az elsőként fellépő énekesnők – Herczku Ágnes, Szalóki Ági, és Bognár Szilvia – felejthetetlen hangulatú koncertet adtak, és ez akkor is kellemes élmény maradt, ha az őket követő Kocani Orkestar műsorát igyekszem mielőbb elfelejteni.
De nézzünk inkább képeket, és ne feledd, karácsony előtt megjelenik a “lányok” lemeze.

klikk
Tehát ezzel a bejegyzéssel a végére értem a vidoros beszámolóknak.
Megvoltak a napiak, és megvannak az albumok is.
Ezután más események jönnek a következő őszig.


Udvarvárós csütörtök

Ahogy korábban olvashattad, nem fogott meg a Romano Drom koncertje, sőt, kifejezetten kitolt a tornateremből.
Nagyon nem bánkódtam, mert sikerült jót beszélgetnem a dőltbetűsön kívül – melyről nem akarok többet mondani – a fesztivál operatőrével is. Rendkívül tetszett a dinamizmusa. Míg a helyi médiák képviselői rendre állványra épített kamerákkal birkózva érkeztek, megcsinálták a dolgukat, és huss, addig Márk kézben, vállon tartott kamerával, különleges nézőpontokból forgatott, közvetlen, és segítőkész volt.
Érdekes volt, ahogy egy fotóst magával hívva olyan látószöget mutatott neki, amivel a fényképezőgép kezelője hosszú percekig elvolt… De térjünk vissza a koncertekhez. Az elsőt túlbeszéltem, Johnny Clegg koncertje a kellemes hangzás mellett érdekes, bár visszafogott látványelemeket is mutatott.
Látványozzunk 🙂


klikk


Kerekes szerda

Persze, hogy nem a szerda a kerekes, hanem a band…
No, ez a gyenge vicc sem sokat javított a címen, de ma ez van. 🙂
Ki tud minden napra jó címet kitalálni? (nem ér válaszolni 😉 )
Tehát a Kerekes Band különleges koncertje, és a még különlegesebb
hangszereket felvonultató Toumani Diabeté’s Symmetric Orchestra.
Itt elég sok kép van, érdemes valami zenét alá tenni, mondjuk a Csángó boogie-t 😉

klikk


Esős kedd

Még mindig tudom, hogy szerda van, de valahogy el kell jutni oda 😉
Szóval a címből az eső stimmel…
Ez bizony egy szomorú nap volt számomra.
Jókora fellegek gyülekeztek egész nap, esett, mikor megérkeztem, majd jött a hír, költözik a Vidor.
Az első koncerten készült képeket kicsit nagyképűség albumnak nevezni, mindössze 15 került fel, nem is készült sokkal több. Ezek is a Budapest Klezmer Band koncertjén.
Mikor a technika megadta magát, én még áztam kicsit, így viszont nem jutottam már el Juan Carlos Cáceres koncertjére.
Később mesélték, jobban jártam volna, ha a szél zúgása helyett ezt a koncertet hallgatom, nézem meg.
Nézd meg tehát a néhány képet!
A következő napokról több lesz majd 🙂

klikk


Vidorhétköznap

Egészen pontosan hétfőköznap.
Itt már nincs délutáni bónuszkoncert, ez már a munkábólvidorramenős album, abból is az első. Emlékeztetőül – ha nem akarnál a fentebb pirosan ragyogó linkre klikkelni – Makám nagyon-nagyon jó koncerttel, és nagyon más stílusban, csendesen, profin René Aubry.
Nézd, miket sikerült fényképeznem:

klikk


Vasárnapi Vidor

Ahogy láthattad a Talamba képein, érdemes volt a vasárnapot is a városközpontban tölteni.
Ez volt az egyik nap, amikor a másodikként fellépő Kroke együttes produkcióját értékeltem lényegesen jobbra, mint az elsőként fellépő Técsői bandáét.
Igaz, mindkettőt felülmúlta a kisszínpadon a Talamba. 🙂
Hasonlóan a szombati albumhoz itt is szerepel majd néhány kép a Talamba albumból az események folyamatának követhetősége végett.
Lássuk hát mi történt jó egy hete délután háromtól este tízig?

klikk


Talamba a Vidoron

Miközben én a Múzeumfaluban, a Kóstolja meg Magyarországot című bizonyára idén is remek rendezvényén nézelődöm, kóstolgatok, fényképezgetek, itt még mindig a Vidor-visszatekintés folyik. 😉
Az időutazás a Vidorvasárnap idejére történik.
Erről is két album készül.
Emlékeztetőül ezen a napon volt a Talamba fellépése a kisszínpadon, a Técsői banda és a remek lengyel Kroke fellépése a nagyszínpadon, meg egykét egyéb esemény, amit az iménti linken eleveníthetsz fel.
Most a Talamba fergeteges előadásának képeit nézheted meg.

klikk


Első napom a Vidoron

…ami tulajdonképpen a Vidor második napja, de ezt már nem mondom el
többet.
Folytatódik tehát a Vidor-emlékezés, ami tulajdonképpen Happy Art, de
ezt sem mondom többet. 🙂
Így jó egy hét távlatából azt mondhatom, messze ez volt a legjobb nap.
Egyrészt a már említett Dust koncert, másrészt az egész fesztiválból számomra messze kiemelkedő Napra produkció.
Erről már áradoztam korábban, így most eltekintek tőle. Jöjjenek a képek, klikkelj!


Vidoros Dust

Lassan ismét visszatérünk az őszkezdethez. Annál is inkább, mert nem akarok úgy járni, mint a Néptáncfesztivál képeivel.
Szóval őszkezdet, tehát Vidor.
Az első két – illetve három, de péntekről nincs képem – nap képeit átnéztem, folyamatosan válogatom a többit is.
Ami biztos, a péntekről mindent megtudtál korábban.
Szombaton kicsit többet fesztiváloztam – ez nagyjából úgy délután háromtól este fél tizet jelent -, ennek megfelelően jóval több kép is készült.
Persze nem volt nehéz az előző napi 3 darabot túlszárnyalni 🙂 , főleg, hogy történtek is események.
A lényegre térve: erről a napról két album készül.
Most mindjárt a Dust koncertfelvételeit (illetve képeit 😉 ) láthatod, magáról a napról pedig külön album lesz.
Abban csak néhány képet találsz erről a koncertről, merthogy a nap eseményeihez is hozzátartozott.
Tehát Dust.
Ahány koncertjükön voltam, annyiféle volt, és ez nagyon tetszett.
Ráadásul mindegyiken jól is éreztem magam.
Nem is ragozom tovább, nézegesd a képeket, kapjál kedvet Dust koncertre járáshoz, és legyél ott a következőn! 🙂


Visszaemlékezés

Jó reggelt… nekem is, hogy eszembe jut lassan, mikkel vagyok lemaradva.
Indokolhatnám a költözéssel, még ha az enyém nem is igazi költözés, mert tulajdonképpen semmit nem vittem magammal, és esténként haza is jövök.
Tehát indokolhatnám ezzel, de jobbat találtam ki 😉
Szóval a nagy kavarodásban majdnem elfelejtettem megosztani azt a képsort, amelyet a VI. Nyírség Nemzetközi Néptáncfesztivál egyik napján készítettem.
Igaz, mutattam ízelítőt itt is, és a Premier Fotón is, de a teljes anyagot csak most láthatod.
Nézelődj! 🙂

klikkelj a képre a jó sok fotó nézegetéséhez