Gondolom, sokaknak mond valamit a cím.
Ez a nyílászáróról elnevezett operációs rendszernél az az állapot, amikor tehetünk még egy kísérletet szeretett rendszerünk életben tartására, esetleg pánikszerű mentésekbe kezdhetünk bízva abban, hogy nem másnap hajnalban, a teljes rendszer telepítés után vesszük észre azokat a dolgokat, amiről megfeledkeztünk.
Bizonyos helyzetekben maga a rendszer ajánlja fel az e módon történő indítást.
Maga a felajánlás általában az úgynevezett kékhalál nevű rémisztgetés formájában érkezik.
Mondanom sem kell, ezek, bár gyakran emlegetett kifejezések, mégsem szoktak mosolyt csalni az érintettek arcára.
Az én arcom sem sugárzott tegnap reggel.
Igaz, érlelődött már egy ideje az esemény, így – remélem – komoly mentésekkel is rendelkezem.
Például a minap a Múzeumfaluban készült fotókat pár óra alvás után, másnap reggel archiváltam.
Tehát most azt hiszem, megvannak 🙂
Talán kitaláltad, tegnap reggel kékhalállal indult a gépem.
A dologban az a szép, hogy a rendszer ugyan nem tud elindulni, de javasolja, hogy ő rendbe tenné a winchesteremet.
Szerencsére nem a rendszer vinyóra fáj a foga, de azért nem szívesen engedném.
Szerintem ez a tipikus kecskére káposztát esete.
Vagy higgyem el, hogy bár ő nem bír talpra állni, de biztos benne, hogy tudja, mit csinál a vinyómmal.
Hát nem!
Mondjuk nem először történt az elhalálozás, de most végleg megadta magát a toldozott-foldozott operációs rendszer.
Tervezgetem egy ideje, hogy egy hosszú csendes éjszakán alaposan átnézem a cuccot, de hosszú éjszakákat nem igazán töltök itthon, a csendben meg elalszom 🙂

Pillanatnyilag három-négy gyanúsítottam van.

Szemügyre veszem a kondikat az alaplapon (már a kínaiak sem olyanok mint régen 🙂 )

Megnézem, nem melegszik-e el valami (bár ez ellen szól, hogy hidegen is meghal)

Kerítek egy cserememóriát (egy modul van benne, nem tudom cserélgetni)

Elsőként pedig megnézem a vinyókat külön külön. Most egy tartalék gépen, magam is csökkentett módban naplózok, és más irányú elfoglaltságaim miatt pár napig biztosan így is marad.
Igyekszem, hogy ez ne legyen látható képeskönyvemben, de azért szólok 🙂

…hogyan tovább?
Legyen-e ilyen vízjel a képeimen, vagy sem?
Igazán ott a copyright a lapon, a képtárban is.
No, ez legyen a legnagyobb gondom 🙂

Illetve utolsó előtti.
Mármint az, amikor a képeskönyvem láthatóságával kell foglalkoznom.
Tegnap reggel azt mondtam, este valahol láthatod majd írásaimat.
Délután megfogadtam, hogy nem jósolgatok hülyeségeget.
De nézzük a történéseket.
Amikor mindjárt januárban elszállt a blogom adatbázisa, azt hittem, valamit rosszul csináltam.
Készítettem másikat a Freeweben, és pár éjszaka alatt felvittem mindent újra.
Aztán jött az a hétvége, amikor minden megállt említett szolgáltatónál.
Ekkor már kezdtem mosni magam, csak nem rohasztottam le az egész Freewebet… 😉
Ekkor egy teljes hétig egyáltalán nem ment a levelezés, néha ment az ftp, és szinte alig a böngészés.
Ebben az időszakban a vészblogomon igyekeztem kommunikálni.
Elkezdtem új tárhely után nézni, de addig is pánikszerűen készítettem egy másolatot a blogomról az Extrán.
Mindezek az események úgy zajlottak, hogy a Freewebtől egy büdös szót nem kaptam nem hogy az okokról, hanem magáról a kiesésről sem.
E héten péntek éjszaka jutottam el addig, hogy létezik az év tükörmásolata az Extrán is.
Sot, hét közben kértem, hogy a domain-em is oda irányítódjék.
Az én pancserságom volt, hogy talán két napig 404-es üzenetet lehetett kapni rajta.
A DotReg figyelmessége pedig, hogy erre külön is felhívták a figyelmemet.
Köszönet érte.
Tegnap délután fél négy körül levél landolt a postaládámban.
Jellemző a viszonyokra, hogy fél egy az elküldés ideje.
Feladó a Freeweb.
“Tájékoztatjuk, hogy a Generál Média Kft. 2008 decemberében megvásárolta az Interware Internet Szolgáltató Zrt.-tol a freeweb.hu, altavizsla.hu, tar.hu oldalak alkotta portfoliót.
…Mint minden átalakítás és fejlesztés fennakadásokat is eredményezhet az oldal használatában az elkövetkező időszakban.”
Mindez egy hét állás után.
Ha rosszmájú akarnék lenni – ááá, dehogy akarok 🙂 – azt mondanám, annyira rossz volt a rendszerük, hogy nem tudtak üzenni.
Nos, megnéztem az új gazda portfólióját, és valóban költöznöm kell.
Ez évi naplómról van már tükör, most a tárhely szerzés a legfontosabb, párhuzamosan pedig mindennek a lementése, mert ki tudja, mik lesznek az új feltételek?
Most tehát viszonylag működnek a dolgok, a vészblogomon nemsokára elhelyezek néhány linket, melyek közül – reményeim szerint – mindig lesz elérhető.

Megvan tehát a világos útirány 😉 Egy darabig párhuzamosan fenntartom a helyeket, talán sikerül a domainnnal is követni a működőt. Most az Extrára mutat, remélem, itt nem lesz komoly fennakadás. Bocs a reklámcsíkért, ha meglesz a fizetős hely, eltűnik. Végezetül a Freewebhez annyit, hogy évekig semmi komoly gondom nem volt velük, az ingyenességhez képest elfogadható volt a stabilitásuk. Azt nem szeretném, hogy ez legyen a központi téma a képeskönyvemben, és nem szeretném csak ezzel tölteni az éjszakáimat sem. Most, hogy a nap is kisütött, itt abba is hagyom 😀 Megcsinálom még a vészblogos bejegyzést, aztán majd jövök valamikor 🙂

“A dolgok majd megváltoznak, ha Kaliforniába érünk.
Amint találunk Internetet, könnyebben élünk majd.
Hát persze, Szilikonvölgy.
Az egész Internet onnan származik.
Akkor már csak el kell jutnunk oda.
Ha megint lesz netem, minden
linkre ráklikkelek!
Még a felugró ablakra is, csak a hecc kedvéért.
Én leülök a net elé, és elkezdek e-mailezni.
Egészen addig mailezek amíg az ujjaimról csontig lejön a hús.
Nagyszerű lesz.”
Forrás

Amikor vasárnap írni kezdtem, egészen más véget szántam az írásnak.
Ezért lett a címe az, ami.
Aztán jött a 2009-es blog összeomlása, vészblog, és örültem annak is, hétfőre egyáltalán be tudtam kapcsolni az írás megjelenését.
Ez okozta, hogy kissé értelmetlen lett a cím.
Miről is volt/lett volna szó?
Egy ideje olykor furcsák a képek színei a naplómban.
Illetve néhol jó, néhol nem igazán.
Mivel sikerült több helyen megnéznem, és csak az otthoni monitoromon láttam elfogadhatónak, hétvégén egy másik monitort kerítettem a gépemhez.
Erről is szólt volna a tegnapi írás.
Innen a történet akár szépen is folytatódhatna, de a 2009-es blog most is eszméletlenül bizonytalan.
Keresem a megoldást, próbálom kitalálni, mi lehet a baj, és elhárítani is.
Múlt évben hasonló helyzetekre készítettem egy vészblogot, melynek linkje ott szerénykedett a sidebar-omon már a múlt évben is.
Mivel azt a tartalmat még uralom, ott egy látványosabb linket is elhelyezek, illetve ezt az írást is ott párhuzamosan.
Valahol majd leszek, remélem itt, stabilan, mielőbb.
Köszi a türelmedet!

Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, ezt a bejegyzést mégsem az év első napjára teszem.
Nem azért, mert annyira bonyolult lenne, de mégis gáz leltárt emlegetni a szilveszteri buli másnapján Így került mára, azaz az első általános munkanapra.
Ezzel a számvetéssel kis mankót nyújtok azoknak, akik ezután tévednek hozzám, és kíváncsian a banner sarkában lévő kis kérdőjelre klikkelnek.
Kezdjük kis történelemmel.
Némi imitt-amott történő próbálkozás után 2005 nyarán indítottam képeskönyvemet.
Az első hetek kisebb-nagyobb zökkenői után mondhatom, folyamatosan csinálom.
Igyekszem naponta friss írást, vagy képet feltenni.
Van úgy, hogy többet is sikerül.
Nézzünk néhány számot!
2005-ben közel 200 bejegyzés született nagyjából fél év alatt.
Persze itt volt sok visszatekintés, és sok-sok korábban készült fotó.
A 2006-os évet a 761. bejegyzéssel zártam, és december körül már eléggé prüszkölt az adatbáziskezelő.
Nagyjából látszott, hogy a sok kép használata miatt úgy 500-600 bejegyzéssel megy stabilan a dolog.
Szerencsére az nagyjából az a szám, amit valóban összeszerencsétlenkedek egy évben.
A 2007-es évben úgy 580 körül volt a bejegyzéseim száma.
Jó ötletnek látszott, hogy minden évben újabb kötetet nyitok képeskönyvemből.
Ebből lett némi kavarodás, mivel az első két naptári év volt az első kötet, a harmadik a második, és így tovább.
Az így keletkezett csomót egy új dizájn bevezetésével vágtam el.
(Nem mondhatod, hogy sokat kellett várnod az első képzavarra 🙂
Ezután kicsit fellendült a heeeelp!!! rovat, de remélem, régi látogatóimnak azóta sikerült alkalmazkodni a logikámhoz, {kínos vigyor szmájli} az újonnan betévedőknek meg mindjárt rálinkelem a sarki kérdőjelre ezt az írást.
A statisztikát folytatva 2008-ban 550 körül volt a bejegyzések száma, a látogatószámláló pedig tegnap elért 28000-hez.
Köszi ismét 😀
Nagyjából ennyit a számokról, most gyártok kis arculatmagyarázatot.
Múlt évben sikerült saját domain-t regisztrálni, így naplóm a https://perme.hu/ címen érhető el legegyszerűbben.
Képeskönyvemet WordPress motor hajtja.
Ez egy viszonylag egyszerűen karbantartható dolog, nagyjából az új kötet nyitás az időigényes, a napi munka során már nagyon barátságos.
Lássuk az általános kezelőfelületet, a lapképet.
Felül egy bannert találsz, amit alkalmanként cserélek, próbálva követni vele az aktuális témát.
A kép alján mindenféle füleket találsz, ez elég egyértelmű szerintem, így csak pár szóban, jobbról balra haladva:
A ? ide hoz, illetve az aktuális évben az aktuális helphez.
A mail, vagy máshol levél felirat a kapcsolattartás eszköze.
A képtárnál kicsit elidőzök, mert a statisztikák azt mutatják, ez a fül kicsit berozsdásodott.

A napi képek mellett létezik egy tematikus képtáram is – de szépen hangzik 🙂
Szóval létezik, meglepő módon a képtár nevet viseli, és két módon juthatsz el oda.
Egyrészt az említett képtár fület inzultálva, vagy oldalt, a képvetítésnél a fotóra klikkelve.
Itt 220 körüli albumba szervezve pár ezer darab képet nézegethetsz különféle – természetesen abszolút szubjektív – kategóriába rendezve.
Kis segítségként: a jobb alsó – a beszédes Minden nevet viselő – kategóriában egyben láthatod az összes albumot.

Visszatérve a blog felületre a fejléc alatt két hasábra oszlik a felület.
A nagyobb rész a bejegyzéseké.
Keletkezés napja, cím (ha van), maga a bejegyzés, és kis lábléc az időpont pontosításával, kategóriabesorolással.
A kisebb sáv (sidebar) részben a manőverezést segíti, részben változó információs felület, részben általam fontosnak ítélt lapokra vezet.
Ezt nem ragozom tovább, próbálgasd! 🙂

Végezetül pedig pár szó amolyan about-ként.
A blogot magam készítem, saját írásaim, saját képeim alkotják a tartalmát.
Ahol valamilyen okból nem saját a dolog, megjelölöm a forrást, vagy linkelek az eredeti helyre, illetve adott esetben engedélyt kérek a közlésre.
Kéretik az én munkáimat is ekként kezelni! (Ez volt a copyright)
A napló célja a jó három év múlt után nehezen tagadható magamutogatáson kívül szeretett városom – Nyíregyháza – bemutatása, az itteni történések dokumentálása, jártamban-keltemben láttamban-olvastamban tapasztaltak megörökítése akár fotó, akár szöveg, olykor mindkettő által.
Sajnos az utóbbi idők városbéli történései komoly árnyat vetnek a vendégcsalogató helyi szépségek bemutatására, magam is úgy látom, túlsúlyba kerültek a Dörmögő kategória írásai.
Az 2007-es év magánéleti változásai pedig kicsit csökkentették a Nyíregyházával kapcsolatos írások arányát, de igyekszem így is követni az eseményeket.
Nem gondolom, hogy véleményemmel tévedhetetlen lennék.
Azt sem szeretném, ha bárki azt gondolná, (párt)politikai ambíciók vezetnek.
Hogy érthető legyek: a templom előtti szökőkút, vagy a szarkofág üzletház ott, ahol van, akkor sem tetszene, ha maga a Jóisten tette volna oda (bocsi, Uram!).
Nem gondolom, hogy azzal, amit itt csinálok, bármi is változna, mégsem tudok, és nem is akarok szó nélkül elmenni ezek mellett.
Ámen… vagy Uff kihez mi áll közelebb. 😉

A tegnapra tervezett munkálkodásom sajnos elmaradt.
Valamit majd kitalálok, mert hét végére mindenképpen meg kell csinálni.
Ma a látogatószámlálóm elérte a 28000-et.
Vannak fenntartásaim mindenféle statisztikával, azért ez akkor is egy szép szám.
Köszi.
Elrepültek az ünnepek, a pihenőnapok is.
Persze a veréb is elrepült 🙂

Éjszaka volt kis galiba.
Kicsit figyelmetlen voltam az évváltás előkészítésében.
Ellenben ismét csak dicséret illeti a DotRoll munkatársát, gyors, és precíz volt.
Köszönöm.
Ja, a DotRoll a domain regisztrátorom, akiket korábban PSGdomains-nek hívtak.

Nagy napra virradtunk.
Hetek óta erre készülök, és most, mikor valamit írni is kellene, fogalmam nincs hogyan kezdjem.
Meg arról sem, hogyan folytassam.
A kezdésen mindenesetre túl vagyunk, a folytatásban pedig egy kis helyzetjelentés, értékelés, köszönetnyilvánítás, terv ismertetés, és persze azt is elárulom, mire ez a nagy felhajtás 😉
Először is egy kép.
Lehet gondolkodni, miért is van itt? 😀

Addig helyzetjelentés.
Amint látod, “kicsit” változott a megjelenés.
Persze ahogy lenni szokott, nem sikerült mindent olyanra készíteni, amilyenre terveztem, de ha nem árulom el, hogyan szerettem volna, még tetszhet is.
Tehát változott a megjelenés itt, ami lehet, így marad, lehet, nem, ma igen.
Változott továbbá a Képtárban a teljes áttekintés.
Egyrészt időrendbe kerültek az albumok, másrészt ez az időrend csökkenő lett.
Tehát mindig a legújabbal kezdődik, így nem kell az oldal aljára görgetni az új albumokhoz.
Azért persze ér nézegetni a régieket is, még ha fárasztóbb is 😉
Az albumokhoz felkerült, hány fotót tartalmaznak.

Hogyan is érkeztél ide?
Gondolom, a https://perme.fw.hu vagy a https://perme.freeweb.hu begépelésével.
Nos, van egy jó hírem.
Jópár napja működik a https://perme.hu/ is.
Ezzel az esetleges tárhelykieséseket is megpróbálom majd kiküszöbölni, de ez még a jövő…
A domain regisztrációt a PSGdomains végezte, köszönet nekik a remek munkáért, és az “érdekes” ötleteim megvalósításában nyújtott segítségért.

A további tervek tehát:
Folytatom a képeskönyvet.
A tematikus fotóalbumokat is rendezem folyamatosan.
Valahogy megoldom a tárhelykiesés esetén a zökkenőmentes átállást az archív helyre.
(Erről még nagyon halvány terveim vannak.)
Reszelgetem még az arculatot, ilyesmik.

És akkor térjünk vissza a képhez.
Hány évesnek nézed a gyermeket?
(Mondd, hogy háááárom 😉 )
Bizony, ahogy mondod, három éves.
Akárcsak a képeskönyvem.
Pont ma.
Ja, és a héten túljutottunk a huszonötezres látogatószámon.
Köszi

Ahogy a banneren is láthatod, nagyjából kinn vagyok a vízből. 😀
Mesélek.
Hétvégén leállt a Freeweb.
Totál leállt, tehát semmi nem működött.
Hétfőn így – eső után köpönyeg project jegyében – nyitottam egy vészblogot.
Persze erről rajtam kívül senki nem tudhatott, mert a hivatkozást sem tudtam átírni rá.
Illetve késő délután ez sikerült, de ettől még nem lett elérhető.
Hétvégén ráadásul az otthoni gépemen is kezdett elszállni a FAT, így elég pánikszerűen kezdtem menteni róla.
Szerencsére már vagy egy hete elkezdtem a fotók archiválását, így elég kevés esett áldozatul.
Ezeket szerencsére össze tudom szedni a fotóalbumomból.
Elszálltak még az előkészített bannerek, ezeket majd újragyártom, meg lesznek újak is.
Illetve már vannak 😉
Mivel tegnap kora este a gépem az iránt kezdett érdeklődni, hol találja a command.com-ot, így nem sok választásom maradt.
Hajnal kettő körülre sikerült az alap funkciók reinkarnálása szép új környezetbe.
Ezt az éjszakát azért szívesen kihagytam volna…
Most a kárfelmérés zajlik, illetve a megmaradt dolgok archiválása.
Ja, és tegnap elindítottam egy domain regisztrációt.
Köszönet a kollégáknak, hogy tanúsították, elmúltam 18. 😀
Itt tartok most, lesz ma még kép is.

Éppen a gépem újraélesztése folyik, majd mesélek.
Pillanatnyilag ennyi,
mert a baj nem jár egyedül.

Tegnap csengettek.
A fiatalember bejött.
Jegyzetelt kicsit.
Megfogta a dobozt, és elvitte.

Előzmény:
Hétfő este.
Gondosan saját dobozába tettem.
Üres nagy dobozt vettem elő.
A kis dobozt a nagy dobozba tettem.
Aztán kicsomagoltam, és lefényképeztem.
Elküldtem a képeket.
Visszacsomagoltam.
Néhány dolog került még a nagy dobozba.
Leragasztottam.
Egy név került a tetejére.

Előzmény.

Összefoglalás:
Vasárnap némi egyezkedés után új gazdára talált a fényképezőgépem.
Kedden útra kelt, hogy ezentúl másnak szerezzen örömteli perceket.
Kicsit összeszorult a torkom.
M., jó fényeket a használatához!