Szakítsuk meg kicsit az őszi hangulatot, persze csak egy – illetve kettő, mert a megfejtés is jön – kép erejéig.
Mi lehet ez?

…juteszembe 🙂

“…Égő Nap – Tőle tán most megtudom majd,
Mért kell még – Ez a fájó, édes, furcsa játék,
Próbáltam – De hisz’ nem lehet ezt félbehagyni,
Már nem tudom – Soha elfeledni, megtagadni én!…”
(Generál, szövegíró : Miklós Tibor)

A helyes megfejtők reggel visszatérhetnek megnézni, jól tippeltek-e? 🙂

“Minden évben szinte
ugyanabban az időben ülünk be az autóba,
és minden évben szinte
ugyanabban az időben érünk ki a temetőbe.

Több gyertyát is gyújtunk,
mások gyertyáit is,
amit a szél már eloltott,
ilyenkor nem számít, melyik kié volt.”
eletforma.hu

Itt az általános részben továbbra is őszi lesz a hangulat, míg a Fotóalbumban beköszöntött a tél. (hmmm.. a szerveren még nyár van 🙂 )

…néhány kép az erdőszélről, egérkímélően 🙂

Én már tudom, hogy a fotóalbumban egy kicsit beköszönt majd a tél. Ellenpontként egy ma készült erdőszéli képet teszek ide, amely még a szép ősz színeit is hordozza.

Egyszer régen egy blogban találtam az itt következő írást.
Nyelvezete nem annyira irodalmi, legalábbis az irodalom hagyományos értelmében.
Vessetek a mókusok közé (Woody Allen), de én napokig röhögtem rajta… sőt most, hogy előkotortam, ismét jól szórakoztam. Örök darabnak tűnik 🙂
Amiről pedig eszembe jutott, az egyik áruházunk hirdetése.

Kis szépséghiba, hogy a hirdetésben nem benzinmotoros szerepel, de ez mit sem von le az írás értékéből.
Apropó, kép… vajon miért van zsák a csuda végén, ha fúj? (az élet nagy kérdései 🙂

“Két szavam lenne a levélfújó kitalálójához: Anyád picsája!
Jééézus. Láttak már ilyen szerkezetet? Úgy néz ki, mint amit egy láncfűrész és egy hajszárító hozott össze egy átmulatott éjszaka után.
Akár egy nagy, kibaszott hajszárító. Benzinmotoros! Elképzelem azt a seggfejet, akinek a fejéből kipattant. „Ejha, Ed, mivel baszhatnánk ki intézményes keretek között a békés lakókkal?” De az is lehet, hogy egy elbaszott kockafej volt, aki elszívott egy jointot, amit egy buliban hagyott ott valaki, pont abban a sarokban, ahol ez a kis buzi gubbasztott. Az meg jól megszívta a spanglit, hazament, és azt mondta képzelt barátainak, akik mellette álltak és nyomták a ganját, szóval bement a fürdőszobába rókázni, és megpillantva a nagyanyjától elcsaklizott hajszárítót azt monda: „Hűűűű, ezzel ki lehet fújni a leveleket, amik beleestek a gatyámba.” Kibaszott lúzer.
Oké, a kertvárosi faszoknak még a hordozható kutyavécét is el lehet adni, úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy valaki ezen próbált meg kaszálni, de az ég szerelmére! Mégis mi a fasz baj volt a seprűvel, meg a gereblyével? Túl HALK volt?
Látták már, hogyan működik ez a szar? Először is, hadd mondjam el, kurva hangos. Reggel hétkor meg egyenesen kibaszott hangos. Áll vele a csávó, az ő fején persze zajvédő füles, a jó kurva életbe, és FÚJJA a leveleket. Ezt persze a szél is tudja, de a csupasz majom majd megmutatja, ki a májer. Egyik helyről a másikra fújja. A picsába.
Tehát másfélszer annyi idő alatt, kábé 80 decibelen ugyanolyan halomba hordja ez a szar a leveleket, amit egy kurva zaj nélkül, pikk-pakk össze lehet kaparni egy kibaszott seprűvel. Ráadásul az ember odabasz neki egyet-kettőt és máris tömörítette a leveleket.
Egyszer valakinek úgyis le kell hajolnia azért a szarért, amit összetolnak vele.
Komolyan nem értem, mi a fasz baj volt a seprűvel… Mi? Hogy porol? Tényleg? Nebassz! Ez meg különválogatja a porszemeket a levelektől, mi?
Egy kibaszott, mutáns, benzinhajtású hajszárítóról beszélünk, bazmeg!
Hogy hiányozhatott ez a szar a nyolcvanas években, mi? „Hé, Blondie, mit szólnál egy borzas séróhoz… egy perc alatt?!?! BÖEEEEEE!”
Reggel arra ébredek bazmeg, hogy BÖEEEEEEEEE, két köcsög ott fújja a leveleket az ablakom alatt. Nyomorult lúzerek, bazmeg, ez a munkájuk.
„Hé fatökű, te meg mit játszol ott azzal szarral? Ha ki akarod vágni a fát, legalább az élvédőt vett le arról a kibaszott láncfűrészről!” BÖEEEEEEE! „Na mi van, asszony lenyúlta a seprűt?” Köcsög.
Rendben, bazmeg, elbohóckodik a nyomoronc ezzel a mutáns szarral, összefújja a leveleket a járdáról, meg a gyepről, rendben.
Gyorsabban? Nem.
Halkabban? Nem.
Aha.
Akkor már csak egy kérdésem van, buzikám. Mi a faszt csinálsz, ha esett az eső?
Az ilyesmi, tudod, könnyen előfordul ám ősszel, amikor azok a kurva levelek lekúsznak a kibaszott fáról! Erre mit mond? „Há’ egy idő után meleg levegőt fúj, oszt’ felszárítsa, és úgy fújja odébb.”
Elmész te a picsába.
Tudod, mit fogok csinálni? Lemegyek egyszer, bazmeg, lefejelem a barmot, elveszem a kurva hajszárítóját, aztán bemegyek a főnökéhez, feldugom a seggébe, aztán addig takarítom a leveleket a valagából, míg megmondja, hogy honnan vette ezt a szart; aztán bemegyek a barkácsboltba, megkeresem az igazgatót, és az ő seggéből is kifújom az összes kibaszott őszi levelet, amíg el nem mondja, honnan szerezte ezt a szart; aztán megállok egy benzinkútnál, bazmeg, benzint tankolni a levélfújómba, és irány a gyártó, ahol lefújom a főmérnököt a kibaszott üzemcsarnokba, egy sarokba fújom az összes kibaszott kockafejű majmot a mutáns hajszárítómmal, és megfenyegetem őket, hogy a ő seggükből is kifújom bazmeg, még a tavalyelőtti leveleket is, ha nem mondják meg, ki volt az a köcsög, aki kitalálta ezt a szart, és ha kell, a szabadalmi hivatalba is elmegyek, és a teljes irattárat belefújom a seggükbe, ha
nem mondják meg annak a buzinak a nevét, és aztán tudod mit csinálok, bazmeg? Elmegyek ennek a gnómnak a lakására, azt csinálom, és kiviszem az erdőbe, szakadó esőben, bazmeg, és azt mondom neki, „Addig haza nem megyünk innen, az anyád picsáját, amíg az összes avart egy szép nagy halomba nem fújod, és utána az egészet lenyomom a torkodon te kis balfasz, te.”
És közben ott ülök a csomagtartón, igen, scotchot iszom, és Lucky Strike-ot szívok, és csak annyi időre hagyom abba, amíg benzint töltök a hajszárítójába, és I can’t get no Satisfaction szól a rádióból, igen, és élvezni fogom, ahogy szenvedsz, te szánalmas pöcs.”

Olvasom az egyik internetes portálon, milyen kevéssé becsülik meg a tűzoltókat.
Voltam bemutatón, és szerencsém volt egy versenyen is jelen lenni.
Valójában megfizethetetlen az, amilyen lelkesen, odaadóan, magukat nem kímélve küzdöttek a helyezésekért.
Megfizethetetlen, írom… persze azért lehetne próbálkozni…
Elgondolkodtam… ez csak verseny… Minden tiszteletem az övék.
Ez a pár gondolat jutott eszembe a cikk bevezetőjét olvasva, ahol felvillan a párhuzam a New York-i merénylet mentőcsapata, és a mi tűzoltóink között. Kívánom, sose kerüljenek olyan helyzetbe, mint tengeren túli kollégáik!

Nagyban zajlik a Vidor Fesztivál, fantasztikus koncertek, filmvetítések, – már ami az ingyenes részt illeti – és persze ismét tele van idézetekkel a város összes járdája…
Én most mégis egy másik rendezvény képeit helyezem el rövidesen a fotóalbumban.

Néhány napja feltűnt, hogy az órának mindig közel azonos időszakában teszem fel a bejegyzéseket. (magyarul 27, 29, 30 perckor)
Akkor jót mosolyogtam magamon, hogy íme, milyen rendszeresen élek. 🙂
Aztán a ma reggeli fotóalbumos publikálásom megdöbbentett. 2005. augusztus 1. 10:1
Persze mire gondol a hetek óta szabadságon lévő, pihent agyú programozó?
Az augusztus hónapnév hosszabb, mint a többi, nem fért ki a perc.
Mert hát miért keressem magamban a hibát, mikor másban is kereshetem? 🙂
Persze, miután a hónap számmal történő kiírásánál is jelentkezett a hiba, be kellett látnom, hogy nem vagyok hibátlan …persze, hogy én írtam el valamit… a hónap napjának változója került a percek változója helyére…
Javítottam, és elégedetten állapítottam meg -végigfutva a bejegyzéseket-, hogy mégiscsak rendszertelenül élek 😀

cér 🙂