Hajdúnánási Utcazene Fesztivál

Úgy egy éve – megnéztem, pont egy éve – jelent meg a Hajdúnánási Utcazene Fesztivál oldala, akkor még toborzással. Gondoltam, elkezdem követni. Nincs messze, és az utcazenét is szeretem, meglátjuk.
Aztán egyre érkeztek az információk, korrektnek látszott a kommunikáció, és akadtak már ismerősök is a fellépők között.
A napokban azonban meg kellett hoznom egy döntést: Zene Sóstón, vagy utcazene. Nem volt könnyű, hiszen Sóstón egy kiváló új formáció debütált, de végül az utóbbira szavaztam. Nem bántam meg, bár itthon lesz mit behozni. 😉
Az oldalon lehetőséget kaptak a fellépők a bemutatkozásra, és volt idő a nem ismertek meghallgatására is. Bevallom, komoly tervvel indultam, mikor, merre, kiket hallgatok meg. Pár tíz évvel ezelőtt jártam legutóbb Hajdúnánáson. Gondoltam, forgok majd a körforgalomban, mint a napraforgó Írországban. Nem így lett. Beérve a belvárosba a körforgalomból két kivezető utam lehetett, az elsőt választottam, és pár méter múlva már meg is láttam a kipakoló RockHaJó csapatát. Úgy 10-15 méterre sikerült hűvösben leparkolnom az autóval, és már indultam is vissza hozzájuk. A standjuk mellett korrekt kiírás volt valamennyi fellépővel és helyszínnel, és az ifiházban lévő büfében a hűvös ásványvíz mellett hasznos információkat is kaptam. Érdekes volt, hogy zajlottak a beállások, és nem hallottam nagy áthallást a helyszínek között. Ez talán annak köszönhető, hogy általában egy-egy épület legalább volt a fellépőhelyek között. Természetesen RockHaJónál maradtam induláskor és a koncertjük vége felé kezdtem el a köröket a terveket már régen feladva.
A belvárosban nagy örömömre megőrizték a régi parkot, fákat, virágok nyíltak mindenhol. Kellemes hűvös környezetben körbe lehetett sétálni szinte az egész rendezvényen. Persze volt, akinek napfény jutott, meg a kánikula azért a nyomomba szegődött, de a belváros igen barátságos arcát mutatta. Eldobva hát a terveimet elkezdtem körbejárni a helyszíneket. Olykor élőztem is a közösségi oldalamon, meg néha fényképeztem is, de leginkább élveztem a rendezvényt. A tervezettek közül talán egy fellépőt hagytam ki, de erre csak itthon derült fény. Viszont láttam, hallottam sok olyan formációt, akiket eredetileg nem terveztem.
Cs. Tóth Eszter (Esthee) csendesülős koncertjével zártam a napot, már nem hiányzott a nagyszínpados felpörgés.
Az is itthon derült ki, hogy – bár a koncert után a Debreceni Utcazene Napokat beszéltük – előtte 13-án a Bátori Korzón is találkozhatunk.
Csak dicsérni tudom a szervezőket és a fellépőket. Már el is határoztam, hogy jövőre is ott a helyem Hajdúnánáson.
Most pedig nézd meg a fotóalbumomat, ami valamit talán visszahoz a hangulatból. Gratulálok a szervezőknek, kiváló munkát végeztek. Sikerült alaposan megmozdítaniuk a várost.
Klikk a képre!
KLIKK