Megint tulipánok

Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, most van szezonja.
Furcsa kettősség jellemzi kedves szülővárosomat. Míg a fákat – kis túlzással – ott vágják, ahol érik, a füvet gyökérig nyírják, mellettük azonban színes tulipán és árvácska terek pompáznak. Nem értem. Talán a sok szín, ami élteti ezeket a helyeket, hiszen a sóstói szökőkutat sem a vizéért szeretik, hanem a színes LED fényei miatt. Bár abban is van zöld olykor. Azt hiszem, az igazi választ sosem fogom megtudni.
A lényeg, hogy péntek délután a Kossuth térre sétálva elővettem a fényképezőgépet.
Nyíregyházán komoly kultusza van az életfáknak. Igaz, a főtéri szökőkút már csak rossz emlék, de az Október 23. téren is van egy alkotás, ami ezt a nevet viseli. Meg is előzte pár évtizeddel csobogós névrokonát, és jócskán túl is élte.
Nem ragozgatnám tovább az életfa témát, bár van a közelben egy valóban fa alakú alkotás is.
Szóval a közel negyven éves Életfa körül a kockakő tenger ölelésében egy tíz méter körüli átmérőjű terület szinte mindig zöldellik valamilyen növénytől, ha a zöldellést nem is értem szó szerint. Most például tulipánok, és árvácskák színezik körbe a szobrot. Itt kezdtem a fényképezést.
Tovább haladva a Hősök terén már kevesebb virágot találtam. Igaz, erről a részről korábban közre adtam néhány mobilos képet a közösségi oldalamon.
Itt a sárkányos Szent György szobor, és a villamos környékén találtam virágot.

Kis kitérő. Tudom, hogy nem így hívják a szobrot, és ha már kitérő… nagymamám így hívta a Tölgyes csárdánál lévő részt is. Sokszor villamosoztam vele, és sétáltunk át a kitérőtől a Korányira az erdőn át. És hogy miért van Bessenyei tér tábla a villamoson? Nos, a Hősök tere a villamosközlekedés idején a Bessenyei tér nevet viselte.

Most pedig még kicsit sétálunk a Kossuth tér felé.
A fotóalbumhoz vezető képre vagy 10 percet vártam. Kinéztem a látószöget, leültem a virágágyás szélére, felemeltem a fényképezőgépet, amikor ketten érkeztek a látótérbe, és a kompozíció közepén megálltak beszélgetni olykor rosszalló pillantásokat vetve fényképezőgépes kezem felé. Közben egy elhaladó kisgyermek kérdezte rám nézve anyukáját: A bácsi hajléktalan? Nem, csak szakálla van. – mentett fel a kedves asszony.
Szóval kalandos fotózás volt, mostmár meg is nézheted a képeket. Klikkelj az ittenire!