Március 15.

Réges-régen, mikor még munkanap volt a legszebb tavaszi ünnep, a mi “lázadásunk” az volt, hogy szabadságot vettünk ki március 15-ére. Ha szabadság, hát szabadság. 😉
Akik emlékeznek azokra az időkre, emlékeznek a Kossuth tér hatalmas gesztenyefáira, és a korlátra, amely a nagy zöld övezetet határolta. Maradt még valamennyi ebből a korlátból. Pont annyi, hogy a maradék zöldet határolja. Szóval ezen a korláton üldögéltünk a Bessenyei Könyvesbolttal szemben. Néztük az elhaladó autókat, embereket, süttettük magunkat a napon, beszélgettünk, és természetesen kokárdát is viseltünk.
Nekem ma is ezt az érzést jelenti ez a pár nap. Ma sem megyek a “központi ünnepségre”, de ma is ünneplek. Ha esik, ha fúj.
Nem ülök már a korláton, de látom az újakat, és kicsit szomorú vagyok azért, amit ebből az ünnepből csináltak.
Ebben az évben esett is, fújt is, de előző nap kitűnő idő volt. Ezt is, azt is megmutatom a fotóalbumomban.
Klikkelj a képre!