Sóstói évkezdés

Írtam korábban, hogy az év első sétáját – mondhatnám, természetesen – Sóstón kezdtem.
Szeretem Sóstó természetes részét. Remek napsütéses idő volt, nem csoda, ha szinte kerülgetnünk kellett egymást az egyre inkább beszűkülő térben.
Most kivételesen a zenélő szökőkút rideg, üres betonteknőjéhez is elsétáltam, de csak azért, hogy készítsek egy képet a Svájci lak megmaradt fák felőli oldaláról. Érdekes módon a LED lámpák giccse nélkül nem igazán választotta senki a szökőkút látványát, annál inkább a tó körüli napfényt. Ja, a tömegigény…
Szóval a napfényt követve igyekeztem feltöltődni, és elkészíteni az év első, fényképezőgépes fotóalbumát. Szerencsére hamar fel kellett adnom, hogy ne legyenek emberek a képen.
Van még remény.?
Ha belelepozol a fotóalbumba az itteni képre klikkelve, jóval pozitívabb élményben lesz részed, mint a szövegem olvastán, de kicsit elkeserítő Nyíregyháza tüdejének elbetonosítása.
Nézzük azonban Sóstó ragyogását!