Debreceni hangolódás

Úgy hozta a sors, hogy december első estéjén nem kellett vacsorát készítenem magamnak. Erre az estére ugyanis a munkahelyemtől kaptam az esti étket. Persze érte kellett menni Debrecenbe. 😉
Röviden céges vacsorára indultam december elseje estéjén. Adott volt az ötlet, hogy korábban megyek, és viszek fényképezőgépet. Ez mégsem gasztro bejegyzés lesz.
Úgy számoltam a pár nappal azelőtti hazai fényleképezésős fél órám után, hogy egy órát szánok erre. Ez azért volt fontos, mert időre mentünk az étterembe.
Hogy spoilerezzek, majdnem elkéstem. Szóval legalább még egy félóra elkelt volna. Nem véletlen, hogy Európa 20 legszebb adventi látványossága közé került a debreceni.
A Csapó utca sétáló részén érkeztem, így adva volt, hogy befordulok a Dósa nádor térre. Ez az egyik része a látványosságnak, meg hát így a tér túlsó végénél pont át tudok menni a Piac utcára, ami szép felvezetést ígért a Kossuth térre.
A Dósa nádor téren fénykarácsonyfák, és szelfi padok állnak, és körben árusok (megyénkből is), és egy színpad. Nem időztem sokat, így árakat nem tudok, de csodák nincsenek.
A Rózsa utcán át értem a sétáló végére. Tudtam, hogy itt többek közt fotókiállítás is vár, mégis elámultam, a megjelenésen. A Magyarország 365 fotópályázat képei sorakoznak az út két oldalán. Gyönyörű alkotások, este is kiváló megjelenésben. Sőt, talán este az igazán hangulatos.
Jelentős időt töltöttem a képek nézegetésével, de ekkor már tudtam, kicsit sietnem kell. Így jutottam a nagytemplomig, ahol szembesültem azzal, hogy kétoldalasak a képtartók. Így pillanatokat töltöttem a jégpályánál, a hütténél, és úgy általában a vendéglátó résznél.
Pár percet még beszélgettem nyíregyházi ismerősökkel, majd az órámra pillantottam.
Itt ért véget a debreceni nézelődésem. Nem tudom, megyek-e mégegyszer arra, de kedvem van egy kényelmes mászkáláshoz abban a hangulatban.
Nagyjából ezeket a dolgokat találod meg a fotóalbumomban is, klikkelj a képre!