Kereszttől a villamosig

A keddi fotósétám sem volt hosszú, bár megtoldottam egy fotókiállítás megtekintésével. Így aztán elég furcsán néztek rám, mikor végül kezemben fényképezőgéppel, pólóban kicsit fázósan, szinte sötétben sétáltam a villanygyújtás előtti belvárosban.
Induláskor jól elvoltam az árvácskák között egyedüliként a Hősök terén. A közelgő telet jelzi, hogy kevés virág maradt már a téren, így nem ezek a képek uralják majd a mai albumot.
Az I. Világháborús Hősök emlékműve mindig furcsa volt számomra. Nem akarok műelemzést írni, mert nem értek hozzá, és Horthyt sem citálnám ide. Ami nekem mindig is furcsa volt a szoborban, az a felső rész. Nekem kicsit képzavar a két szélső, tragikus részhez csatolva.
Alaposan közbefényképeztem azért, aztán következett a Nemzeti Összetartozás Emlékműve a tér másik sarkában okospadostól, aminek még utánanézek majd.
Ez az alkotás többször is képbe került, még a tér harmadik sarkából is.
Az alma sem esett messze a pálmától, bár utóbbi láthatóan annyira furcsán érzi magát ott, ahogy én éreztem, mikor megláttam. Gondolom, télre valahol megkímélik majd az életét.
A lemenő nap utolsó sugarainál elkanyarodtam még a főtérre, majd a fotókiállítás következett, és végül a villamos pislákoló fénye jelezte, lassan a közvilágítás is teszi majd a dolgát.
Ezt már nem vártam meg, bár eszembe jutott, hogy olyan séta is kellene majd, míg van.
Nézd meg a fotóalbumot, aztán majd jövök még képekkel, csak előbb el kell készíteni ezeket.
Most klikkelj az ittenire!