Esztergom 2/3

Röviden: Vár, Bazilika, de nem úszod meg ennyivel. 🙂
Első napi körmenetemen kiderült, hogy ugrott az a tervem, hogy a délelőtti hűvösben szabadtér, a délutáni melegben meg a hűvös múzeumok. A múzeumok ugyanis hétfőtől szerdáig zárva vannak. Így új tervet készítettem.
Ekkor még úgy gondoltam, ez lesz a kevés lépcső napja. Nem így lett, de nem szaladok előre.
Reggeli után – hú, igen jó büfé reggelik voltak – kicsit még pihengettem, mert egyrészt a macskakövön, hegyen-völgyön sétálások olyan ízületeket is átmozgattak, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek, másrészt 10 óráig volt időm lementeni az előző nap fotó termését.
Nyitáskor azonban már a hegyoldalban voltam pitypangot fotózva várva a várrohamra.
A külső faltól befelé haladva inkább újjáépítésnek, mint helyreállításnak tűnt a várépítés, az udvarra érve azonban újra feltűntek az eredeti falak.
Korábban hotelban, a boltban, és az utcán is tapasztaltam azt, amit itt is a pénztárban, a vendégszeretetet. Kedves, mosolygós fogadtatás, tájékoztatás, és jelképes belépő.
Bevallom, nem készültem részletesen a vár kiállításaiból, így teljesem meglepett, mennyi minden látható itt.
Nagyjából két órát bóklásztam a termekben, a kilátón, a kápolnában, míg újra az udvaron találtam magam.
Megpihentem kicsit egy padon a fák hűvösében, aztán indultam ebédelni.
Délutánra a Bazilikát terveztem, ahol komoly felújítás zajlik, de látogatható.
A pénztárnál ért a következő meglepetés. A Bazilika ingyenesen látogatható, fényképezhető. Az altemplom és a kincstár látogatásáért kell jelképes összeget fizetni. Mivel először kicsit félreértettük egymást – az altemplomban elég kevés a fény, a kincstárban pedig tilos fényképezni – ezt a belépő lehetőséget kihagytuk.
Fényképezgettem, de a Bakócz-kápolnában éppen egy csoport tartózkodott, így beszélgettünk kicsit a biztonsági őrrel. Ez a beszélgetés egy kb. fél órás tárlatvezetés lett. Fantasztikusan felkészült ember volt, és nagyon szívesen mesélt történelemről, a Bazilika történetéről, a felújításról, és mindenről. Nagyon hálás vagyok neki mindezért.
Búcsúzóul annyit mondott: Ne hagyd ki a kincstárat!
Visszatértem hát a pénztárba, és minden belépőt begyűjtöttem.
Az altemplomban igen gyors léptekkel haladtam, mert nem készültem fel az 5 (öt) fok körüli hőmérsékletre. Aztán jöttek a lépcsők, amikről azt hittem, kimaradnak ezen a napon.
A felújítás miatt a 400 körüli lépcsőfok helyett csak úgy 250 körülit kellett teljesítenem egy jó kávéért, amit a Panoráma kávézóban főztek. Jólesett megpihenni kicsit.
Innen már lefelé vezetett az út. A kincstárban eszméletlen dolgok vannak, még ha erre is számít az ember. Itt nem lehet fényképezni, de a végén úgyis rá akarlak beszélni, hogy feltétlenül nézd meg, ha arra jársz. 😉
Ismét csak jólesett megpihenni a park padján, és elnézni a távolba, ahol vagy 300 méterre látszott a szállásom tornya.
Ide tértem aztán vissza, és eszembe sem jutott este már kimozdulni innen.
A képre klikkelve követheted végig ezt a napomat kicsit több képen, mint azt élőben, a közösségi oldalon tehetted.