Tiszalök, második kísérlet. Akár ez is lehetne mai bejegyzésem címe.
Kényszerű szabadságom – “felét első félévben” – tervezésekor elég sok dolgot számba vettem, de nem eleget, és nem azokat, amelyek meghatározták a történéseket. 🙂
Az egyszerű világgá menés meghiúsult tehát, maradt az “Úgy elmennék messzire” – “Vissza a városba” páros, azaz a környék nevezetességeinek felkeresése.
A Nagy Nemzeti Kövezések országában ez azonban nem egyszerű. Volt, ahova el sem értem, volt, ahova be nem jutottam, és volt, ahova hiába mentem.
Ismételt tiszalöki kirándulásom amolyan ez is, az is.
Egy útzárral eljutottam, de az arborétum valamiért nem volt látogatható. Információ: Ha a székelykapu zárva van, akkor nem lehet bemenni.
Mai albumom sok hasonlóságot mutat az egy évvel korábbival, amiről az Európai vakáció klasszikus része jutott eszembe. Erőmű, Holt-Tisza.
Klikkelj a képre a fotókhoz, a linkre a vakációhoz!

Úgy két hete indultunk emberkerülő hétvégi kirándulásra.
Máriapócson találtunk egy kirakodóvásárt, ami nem éppen az emberkerülésről szólt, így már a lehajtónát új irányt vettünk.
Nyírbátor tűnt a következő célnak.
Vasárnap volt. Késő délelőtt. A Papok rétjénél álltunk meg, és nyomban el is kezdtük vonzani az embereket.
Hiába, az Álmos könyv szerint nem jó ómen vasárnap délelőtt ezt a helyszínt választani emberkerülésre. 🙂
Maradtak a kacsák, és a sárkány.
Így a mai album sem túl hosszú, de jó kis kiruccanás volt.
Klikkelj a képre!

Szinte napra pontosan egy hónappal korábbi látogatásunk után újra felmentünk a tarcali Szent Teréz Kápolnához bízva abban, hogy most sikerül megcsodálnunk a leánykökörcsin virágzását.
Rendszeres évi program ez egy ideje.
Sajnos a kápolna felújítása közbeni földmunkák jelentősen megritkították a virágokat, de két példányt most is sikerült lencsevégre kapni.
Gondos kezek védőbástyát építettek a virág köré. Remélem, újra megjelenik majd tömegesen ezen a helyen is.
Az ibolyák jobban viselték a munkálatokat, jókora ibolyamező látványa örvendeztetett meg.
A kápolna felújításának vége felé egyszer úgy érkeztünk, hogy pont bejáráson voltak az építők. Akkor volt szerencsém kicsit belül is fényképezni. Erről meséltem virág fényképezés közben, mosolyt csalva beszélgetőpartnereim arcára. Kiderült, ma már ez nem annyira különleges, hiszen a kápolna látogatható, fényképezhető belül is.
Azért az akkori gesztust most is nagyra értékelem.
Tehát az album végén belső képeket is láthatsz. Klikkelj az ittenire!

Cipő egyik népszerű dala jutott eszembe a cím leírásakor.
Lehetőségeim azonban a földön tartottak pont egy hónappal ezelőtt, mikor a sárospataki várat jártuk kicsit körbe.
A várudvar és a múzeum zárva volt ugyan, és a túlsó partra sem jutottunk át, de így is remek – jelen elvárásoknak megfelelően emberkerülő – kirándulást tettünk.
Szaladgálós fényképezőgépem azért adott némi lehetőséget, hogy ég és föld között lebegjünk.
Klikkelj, és nézd meg az albumot!

Ma reggel a következő szöveggel fogadott az autóm:

“Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
A vak tyúk nem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.”

Így aztán elhatároztam, megosztok egy fotóalbumot a hétvége egyik napjáról.
Lehet, visszatérek majd az “ünnepre”, mert mikor egyedül álldogáltam a Kossuth tér sarkán, feljött néhány emlék. Most azonban kis napsütésféle, és egy kirándulás képei.
Fontosnak tartom, hogy valamennyi időt friss levegőn töltsek, bármit is jelent ez most.
Nem is nagyon értem, miért a boltokban nyomorognak az emberek, ha egészségesebb helyen is lehetnek.
Persze ennek az előnye, hogy szombaton Szabolcsban, a Földvár környékén senkivel nem találkoztunk még két méternél távolabbról sem.
Igyekeztem hamar túltenni magam azon, hogy a hely láthatóan nem számított turisták érkezésére, és fényképeimmel most is csak a szépre emlékezni. Volt ugyanis számos rendezvény a korábbi években, ami valóban szép emlékeket hagyott.
Talán egyszer eljön majd az idő újra.
Most pedig a képek, mielőtt túl sötét lenne. 🙂
Klikkelj az ittenire!

A tavasz közeledtével rendszeresen előkerül az útiterv a Szent Teréz kápolnához. Február utolsó napján sem volt ez másként.
A többé-kevésbé napsütéses időben jó volt kis szabadság, kis friss levegő, és persze körbenézve a látvány is feledtette kicsit a bezártságot.
Pár évvel ezelőtt a még romos kápolnához is ellátogattunk olykor kökörcsin nézőbe. Ahhoz most még korán volt, de később visszatérve biztosan láthatunk majd az árokparton. A kápolna felújításakor sikerült megőrizni ugyanis ezt a gyönyörű virágot.
Most tehát a tájban gyönyörködhetsz az album néhány képével, de remélem, lesz majd kökörcsines album is idén.
Klikkelj a képre!