VIDOR hétfő

Elkezdődött a VIDOR szabadságom.
Mivel a délutáni sáv kedvenc időtöltésem általában a VIDORon, idén is ütemeztem szabadságot erre a hétre. Igaz, már kevésbé mozgalmas ez az időszak. A korábbi évek kisszínpad, helyi-, környékbeli formációk dobogói, VIDOR Kert felállás mostanra egy színpadra, a délutáni műsor terület pedig a városháza előtti részre és a VIDOR Kertre szűkült. Szerencsére az artisták, pantomimesek jó része vissza-vissza tér a két koncert közötti idősávban.
Így volt ez hétfőn is.
A Ret-Rock – korábban Kaland Old Rock – indította a délutáni sávot. Szerencsére idén fedést is kapott a dobogó, így míg a nézők esernyők, és a városháza átjáró védelmébe vonultak, a zenekar tovább játszott.
Az eső végzett hamarabb, így a koncert után már a tér sarkán várakoztam a pantomimesekre. Érkeztek is a Duo Trixx és Csocsó bohóc társaságában. Eközben a téren Varázs Tamás szórakoztatta a közönséget.
Kedvelem ezt az összeszokott társaságot. Még mindig ők hozzák az igazi VIDOR hangulatot, akár az egymás produkciójába “trollkodással”, amit imádok.
A Texas Tourist koncertje következett a kisszínpadon. Idén szerencsére nem mosta el az eső a fellépésüket, így szép számú közönséget gyűjthettek a térre.
Nagy örömömre a pantomimesek is visszatértek, alaposan megcsappantva Csocsó bohóc ragasztószalag készletét. 🙂
Eddig tart a napi fotóalbumom, nézd meg a képre klikkelve!
KLIKK

Maradtam még kicsit beszélgetni a téren, miközben mögöttünk elindult a nagyszínpad rádióbarát műsora. No, ezért is tartok én saját válogatás zenét az autóban.

Többször szóba került a napokban a kordonhoz való viszonyom is. Leírom hát.
Láthattad, be tudok menni a nagyszínpadhoz, tehát megteremtettem a feltételeket magamnak hozzá. Nem értek sem a vírushoz, sem az oltásokhoz. Egész egyszerűen ÉLNI szeretnék, amíg lehet. Vagy így, vagy úgy mind meghalunk, addig viszont élni érdemes. Aztán, hogy – elkalandozzak kicsit Annához, Kiss Tibihez és Mártihoz – lesz-e, és mennyi lehetőségem mesélni, majd kiderül. Ha lesz, lesz/van miről.
Az én döntésem és nyilván ebben van kényszer, megalkuvás is.
A kordon számomra megosztás. Mint ahogy a pártosság, a vallás is.
Mert ha egy baráti társaság oltástól, vallástól, párt szimpátiától függetlenül 5 méterre a kordon mellett üldögélhet, beszélgethet, sörözhet, zenét hallgathat, miért ne tehetné ezt egy színpad előtt, a kordon túloldalán?
Mert egy baráti társaság kívül fog maradni a kordonon akár az egy “oltatlan” barát miatt is, mert erről szól a barátság. Beszélgetünk a dolgokról, megbeszéljük a dolgokat, de nem erőltetjük egymásra az akaratunkat.
Ezért van az, hogy esténként olykor kívül többen vannak, mint belül. Mit is old meg a kordon?
(És akkor nem beszéltem egyes események “más” szabályairól, mert ezekhez nem tartoznak észérvek.)
Ennyi.