VIDOR – tizenegyedik nap

A fesztivál záró bejegyzése érdekes körülmények között készül. Mivel vasárnap hajnalban kicsit világgá megyek, de nem akartam csúszni az utolsó bejegyzéssel, így ez most a téren, a produkciók szünetében íródik.
Imádom a droid diktáló funkcióját, meg hogy hülyének néznek a téren, és különösen imádom a szavakat, amelyeket néha a számba ad. 🙂
Gondolkodtam, hogy úgy hagyom, de most mégis javítgatok, talán minden hibát.
Ma a Rockhajó kezdett a napfény színpadán, és most is kiváló koncertet láthattunk. Amit sajnálok, hogy ezt követően nem lehetek ott a 2. Pásztorock fesztiválon, ahová ők is igyekeznek a koncert után.
Tegnap este kiugrottunk pár órára a helyszínre, hogy találkozzunk. Majdnem egy év telt el, és most sem volt nálam pulóver. 🙂
Idén is biztosan fantasztikus hangulat, remek emberek, és kiváló koncertek lesznek. Jó bulit, srácok!

Az utolsó nap mindig szomorkás kicsit a VIDORon. Már kevesebb a koncerteken kívül szórakoztató produkció a szünetekben, a pantomimesek mennek egy integetős búcsúkört, én pedig várom a fél nyolcas !MINA? koncertet, mellyel a VIDOR Kerttől, és a fesztiváltól is elbúcsúzom.
Következő jelentkezésemig kicsi csend lesz itt. 🙂

Vége.
Hazaértem, cserélgetem a furcsa szavakat, miközben töltődnek a képek a számítógépre. Nem sok lesz ma, de találkozhatsz a Szombathelyi Kötélugrókkal. Most is parádésak voltak.
Nem volt türelmem kivárni a !MINA? koncert kezdetét, így kicsit korábban fogok majd aludni térni. 🙂 Jó lett volna, ha a napfény színpadának képe helyett ez a profi helyszín égett volna a retinámba, de az utolsó képem a fesztiválról most az, hogy a távolban eltűnnek a pantomimesek.
Jöjjenek hát a záró képek! Klikkelj az ittenire!
KLIKK

Maradt még kis értékelés, melyet be kell valljam, az ismert okok miatt előző nap írtam meg.

Furcsa fesztivál volt ez. Sokszor elgondolkodtam, nem lett volna jobb kihagyni idén? Mármint nem megrendezni. Aztán visszagondoltam a legutóbbi évekre, és rájöttem, az a rész, amelyet pár éve látogatok a fesztiválból, nem lett rosszabb. Nem lett más a helyi formációk megbecsülése, csak nagyobb lett a dobogó, pedig most ők vitték el a hátukon a belváros zenei részét.
Örvendetes volt viszont a VIDOR Kert fejlődése. Ott pazar technika várta az esték fellépőit.
Végére hagytam azokat, akik már hazajárnak a VIDORra, és tulajdonképpen ők teremtik meg a fesztivál hangulatot évről évre. Köszönet az artistáknak, pantomimeseknek a sok nevetésért, összekacsintásért, amivel idén is feldobták a hangulatot. Örülök, hogy újra itt voltatok.

Végül pedig egy kicsit szomorú személyes, amit már sokszor le akartam írni.
Pár éve, pár évig volt egy operatőr a fesztiválon, aki bármikor mentem is, ott volt már, és szinte bármikor ott volt akkor is, mikor eljöttem. Fáradhatatlanul rögzítette a fesztivál eseményeit, de mindig volt ideje kis beszélgetésre is. Sajnos már nem lehet közöttünk, de nagyon sokszor eszembe jut a téren.
A példaképem lettél, Dózsa Márk, köszönöm, hogy megismerhettelek!