Eljutottunk a záró harmadhoz a VIDOR beszámolók sorában, a végén még lesz kis hosszabbítás is.

A fesztivál hetedik és nyolcadik napját hosszúra terveztem. Na nem a nagyszínpad műsora miatt, hanem a napzáró kisszínpadi produkciók miatt. Ez a színpad hozta a régi VIDOR hangulatot esténként, már ha koncert volt ott, és nem filmvetítés, vagy szülinap.
A csütörtök délután kicsit szaladgálós lett, mert voltak átfedések két színpad olyan produkciói közt, amit mindenképpen látni szerettem volna. Így történt, hogy a klasszikus Országzászló téri kezdéssel, a No Dress Code Acoustic koncertjével indítottam a napot. Sajnos nem tudtam megvárni a koncert végét, pedig szívesen maradtam volna, de a Dózsa György utcai dobogón a Debreczeni Páros zenélt, és így az ő műsorukba is be tudtam kapcsolódni úgy a felénél szerintem.
Nagy örömömre most is előkerültek a pantomimesek, és az városszéli színpad felé igyekezve még belenéztem a Hudaki műsorába is a kisszínpadnál.
Az Országzászló téri dobogón ezen a napon három formáció zenélt, ami azt jelentette, hogy igyekeznem kellett vissza.
A Chill’Out koncert közepén szép piros mezes lányok jelentek meg – “vessetek a mókusok közé” (Woody Allen), de meg nem mondom, melyik sportág képviselői -, pár pillanatra kizökkentve a közönséget a chill-ből.
Az Országzászló tér programját az LK Beat zárta ezen a napon.
A késő este tartogatott még egy kihagyhatatlan koncertet, de a nagyszínpad e napi programja is érdektelen volt számomra, így a köztes időt a Móricz kertben töltöttem barátokkal beszélgetve.
A Dániel Balázs Trió feat Jumping Matt koncert beállására tértem vissza a főtérre. Sajnálhatja, aki nem, vagy csak a végére érkezett, remek, talán a VIDORon a legjobb koncert volt, beleértve a nagyszínpadiakat is, ahogy arra számítani lehetett.
Nézd meg a nap képeit, klikkelj az ittenire!

A pénteket a Dózsa György utcai dobogónál kezdtem, a carPEDIGnem műsorát néztem meg.
Ismét sikerült találkoznom a pantomimesekkel, és egy jót beszélgetni ismerősökkel, így Shaun Ferguson előadásának kezdésekor még a főtéren voltam. A Beat-lesz koncertjére értem vissza az Országzászló térre.
Más dolgom nem lévén a kisszínpados programok végén a főtéren maradtam, mert az este tízkor kezdődő koncertet látni akartam, és féltem, ha hazamegyek, lusta leszek visszajönni. 🙂
Így belenéztem, belefényképeztem a Mystery Gang, és a La Cumbia Chicharra produkciójába.
A kisszínpad napi záró koncertje Szirota Jennifer és Zenekarának műsora volt, amit vártam, mert mindig nagyon színvonalas szokott lenni. Most is az volt. Ezekkel a képekkel zárul a napi album, klikkelj az ittenire!

A VIDOR utolsó napjára csak dobogós előadásokat terveztem, zárásra is igyekezve megőrizni magamban a régi VIDOR hangulatot.
Két nagyon jó koncertet láthattunk az Országzászló téren, még ha a hangosítás nem is volt topon.
A The Moon zenéjét elég régen kedvelem, igyekszem rendszeres koncert látogató lenni. Ha szívesen (újra) találkoznál velük, jövő hét végén a debreceni Incognito-ban megteheted. Én úgy tervezem, hogy ott leszek.
A Jazzy 287 ugyancsak egy remek formáció, a Labor Café-ban volt szerencsén első koncertjükön is ott lenni. Ezért is kerültek fel a “must have” listámra. Ezzel a koncerttel én el is búcsúztam a VIDORtól, sajnálom, hogy ezen a napon nem találkoztam a pantomimesekkel.
A képre klikkelve megnézheted az albumot.

Hosszabbítás.
Így a végén kellene valami értékelésféle, de ezt a közösségi oldalon nagyrészt megtettem menet közben. Néhány dologról mégis.

– Úgy gondolom, az a 20-25 helyi formáció, akik a két legkisebb színpad műsorát adták a VIDOR idején, megérdemelt volna legalább annyit, hogy koncertjeik kezdési időpontja felkerüljön a fesztivál hivatalos oldalára.
A korábbi időkben néhány szóval ajánlották is a fellépőket. Ez a minimum, amit megérdemelnének, megérdemeltek volna. Erre a mai napig nem került sor.

– a VIDOR kert, mint délutáni koncert helyszín kiesése sok helyi formációtól vette el a bemutatkozás lehetőségét. Egy helyi szervezésű rendezvénytől – és nem csak a VIDORtól – joggal vár el több lokálpatriótaságot a helyi közönség. Az “odatalálásra” pedig itt következik egy ötlet.

– Szerencsés lenne egy útba igazító tábla a fesztivál idejére, mit hol találnak azok, akik kevéssé ismerik a VIDOR korábbi életét. El tudnék képzelni olyat is, hogy elneveznék a dobogókat, így nem csak utca-, térnevekre lehetne hivatkozni, ami a Dózsa György út-Kossuth tér sarkánál biztosan könnyebb keresést eredményezne – lehetne ez mondjuk a “csendes színpad” -, nem beszélve a – fesztiválhoz képest – világvégén lévő Országzászló tériről, ahová sokan csak a koncerthang alapján találtak oda.
Felvetődhet esetleg egy fesztiváltérkép kihelyezése is amolyan “Ön itt áll” stílusban, de semmiképpen se a programfüzet mórickarajza legyen az.

– Szomorú voltam az artisták, pantomimesek, bohócok számának további csökkenése miatt. Ők adják a délután hangulatát, ők csalják az embereket a belvárosba ilyenkor.

– Több helyről hallottam a fesztivál idején azt az állásfoglalást, hogy a VIDOR mindig is egy színházi fesztivál volt, és a szabadtéri zenei programok csak megtűrtek. Az én személyes emlékeim szerint a szabadtéri színpadi programok mindig is zenei programok voltak korábban. Nehezen képzelem el Al Di Meolát térden csúszva könyörögve, hadd jusson be egy színházi fesztivál színpadára…
Nem is ragoznám tovább a nagyszínpad műsorszerkezetét, aki akarja, érti.

Ennyit szerettem volna elmondani, Tisztelt Bíróság. Meg hogy van még egy reményhalam, amit továbbra is gondozok. 🙂

Elég sokszor hallottam az elmúlt héten a beállások alatt, hogy 1,2,3, most jön a 4,5,6, vagyis a VIDOR második három napjának beszámolója.

A napi rutin mit sem változott a fesztivál második harmadában. Országzászló tér, mint bázis, és innen a szünetekben kirándulás, mert a másik kis színpad is tartogatott érdekességeket, és a pantomimeseket is jó volt látni néha.
A negyedik napot is az Országzászló téri dobogónál kezdtem egy jó kis jazz muzsikával induló koncerttel, melynek instrumentális részét a feldolgozásokból álló énekes rész követte. Ez volt a Jazzmed Band műsora.
Kis séta a belvárosba – a napi rutin része lett a hideg ásványvíz vásárlása az O Parkban, majd visszafelé a következő a Kossuth téri élelmiszer üzletben -, ahol megszemléltem a pantomimesek családi jelenetét, majd a Texas Tourist koncertjét hallgattam szinte végig. Újabb ásványvíz és újabb séta az Országzászló térre, ahol a MINA kihagyhatatlannak jelölt, remek koncertjét néztem meg.
Ezzel nem csak a mai fotóalbumom ért véget, hanem a VIDORnak ez a napja is. Klikkelj a képre!

A fesztivál közepén kicsit változtattam a napi rutinon, nehogy unalmassá váljon a VIDOR. 🙂
A legkisebb dobogónál kezdtem, a csendes színpadnak is elkeresztelt helyen ugyanis a Melounge duó adott műsort, és ha tehetem, nem szoktam kihagyni az ő fellépéseiket sem. Most is így, jól döntöttem, és közben még a pantomimesek is arra jártak.
A Marmunsk koncertjére tértem vissza az Országzászló térre. Régen szerepeltek a bakancslistámon, és most kiderült, nem hiába vettem fel őket a megnézendők közé. Igen jó zene volt ez is.
Az átállás idejére lesétáltam a belvárosi színpadhoz, mert a Dalinda műsorába is bele akartam nézni. A fantasztikus énekhanggal megáldott trió műsoránál még akkor is jó volt elidőzni, ha igazán nem kedvencem az a műfaj, amivel ők érkeztek. Ezzel láthatóan nem csak én voltam így, kevés embert hagytam a téren.
Hova lettek hát a nézők? Ez elég hamar kiderült, csak le kellett sétálnom kedvenc dobogómhoz. Az Országzászló téren a Queen Forever Tribute Band játszott, és nem csak a járdát – ami a színpadnak is helyet adott -, de a parkot is megtöltötték a nézők. Ha esetleg járt arra a VIDOR életében döntési helyzetben lévő, annak ez lehetett némi jelzés. Ha pedig nem járt, most megnézheti a fotóalbumban. 🙂 Klikkelj/en a képre!

A második harmad utolsó napján ezt jegyeztem fel: szégyenlős nap. Itt szégyelltem magam értelemben. Ezt mindjárt megmagyarázom.

A Rock Planet koncertjén egy Hammond is előkerült, igaz, nem “nagydarab, hörgős”, de azért néha megvillant ennek a hangja is.
Sétára indultam a koncert vége felé, de nem sok érdekességet találtam, találtunk a belvárosban. A találtunk azt jelenti, hogy összefutottam kedves ismerősökkel a szomszéd városból, és együtt próbáltunk gyerek-, családbarát programot találni, kevés sikerrel. E miatt szégyelltem magam, hiszen valaha délután is élt a város VIDOR idején. A helyzetet valamelyest Naninski mentette meg a kajáldák melletti területen. Rá mindig lehet számítani. 🙂
Az ő vidám perceivel ért véget a napom, ér véget a mai albumom. Klikkelj a képre!

Holnap lezárjuk az idei VIDOR-t.

Első ránézésre furcsa lehet a cím, de meglátod, a számozás háromig lesz.
(Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. :))

Szóval három részre szedtem a VIDOR beszámolót, így a hét közepéig túl is leszünk rajta, aztán hátha történik majd valami más is. A harmadolás egyébként másról is eszembe jutott, bár nem csináltam pontos statisztikát a koncertekről. De erről majd a harmadik harmadban.

Eredetileg a VIDOR első napján csak az A Nyughatatlan műsorára készültem, de aztán csak elindultam korábban. A nyitó nagyszínpados koncert nem érdekelt igazán, így pár képet készítettem a most is viccesre sikeredett megnyitóról, majd vacsoráztam, bóklásztam kicsit, és már jött is a Geszti koncert. A színpadi látvány jónak tűnt, így kicsit kattintgattam a tömeg közepén. A műsor többi része alatt pedig kicsit távolabb a színpadtól ismerősökkel beszélgettünk.
Pontosan kezdődött a kisszínpad nyitó koncertje, az A Nyughatatlan csapott remek bulit, szóval végül jól indult a VIDOR.
Lett is pár képem a napról, melyet az ittenire klikkelve nézhetsz meg.

A fesztivál második napján aztán beállt a szinte mindennapos menetrend. Országzászló téri színpad, Kossuth tér pantomimesek, Dózsa György úti dobogó, majd ismét Országzászló tér. Sajnos a nagyszínpadi műsor annyira eltávolodott a szép emlékű világzenei fesztiváltól, ahová ismerősöket is szívesen hívtam, hogy én is csak az utolsó előtti napon jártam arra jobbára azért, hogy megvárjam a Kossuth téri kisszínpad műsorát.
A második napon az Artézis, a Texas Tourist és a Nelson koncertjeit láttam. Ezekről láthatsz te is képeket, ha klikkelsz az ittenire.

A harmadik napon annyiban változott a “rutin”, hogy tettem ugyan egy kört a belvárosban is, jobbára a pantomimesek vidámságát keresve, de színpadi képet csak az Országzászló téri műsorról láthatsz, ha klikkelsz erre a fotóra.
A Rockhajó, és a Mentha Project koncert képei következnek.

Holnap a következő három nap beszámolója jön.