14544

Gondolom, furcsállod a címet. Ez az aktuális bejegyzés sorszám a blogomban. Nem beszélek keveset. 🙂
Amiért ezt választottam mára, az a kettősség, amit a szombat délelőttöm hozott.
A Sóstói Múzeumfalu adott ugyanis helyt a Hagyományok Háza által szervezett VI. Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozójának.
Ezen a napon nyitotta meg kapuit újra a hosszú ideje zárva lévő Múzeumfalu, így jó alkalom kínálkozott arra hogy a hivatalos protokoll események előtt szétnézzek. Mivel ez a rendezvény kevésbé volt hype-olva, mint a másnapi főző rendezvény, így nyugodtabb séta lehetőségére számítottam a Múzeumfalu szeretett, kedves környezetében, az udvarokban folyó programot pedig ráadásnak gondoltam.

A Múzeumfalu felújítási munkáiról terjedtek már hírek a városban, én viszont szerettem volna azután írni bármit, miután saját szememmel látom.
Bevallom, nem teljesen hittem a szóbeszédnek a lekövezésről, azt gondoltam, a falu képébe illő, mondjuk macskaköves utak fogadnak majd. Csalódtam.
A bejárat motoros vaskapuján belépve döbbenten álltam meg. Színes kockakő, amerre ellát az ember, a műhelysor előtt pedig vasvázas LED lámpák sorakoztak.
A kanyarban, az iskola mellett zúzottkőre vált az út, jobbra, a kerítés mögött pedig valami hatalmas monstrum épül.
A kanyar után az út kettéválik, és mindkét oldalon a színes kockakő folytatódik. Távolban, a harangtornyon pár részen zsindely tető felújítás látszik. Erre indultam.
A parókiánál “érdekes” járdaszerkezetre lettem figyelmes, balra nézve pedig földbe gyökerezett a lábam. Tudjuk egy ideje, hogy manapság minden tervezőnek zsigerből tudnia kell lelátót rajzolni, mégsem hittem, hogy ezzel a Múzeumfaluban is találkozni fogok. A feljárat melletti szürke bádog épület – ránézésre nyilvános illemhely – ajtajai a parókia ajtajára néznek, tőle kb. 10 méterre. Itt gondoltam úgy, hogy inkább a kellemes zenei programra koncentrálok.

A Hagyományok Háza szervezése igen jó hangulatot teremtett ebben a környezetben is. Több portán különféle stílusú táncház muzsika szólt, és mindenhol lelkes táncosok fogadták a nézőket, és akár a táncolni vágyókat is. Azt gondolom – és ezt az egyik portán a szervezőnek is elmondtam számos dicsérő mondat kíséretében -, hogy hasonló, ideillő rendezvényekre lenne szükség a Múzeumfaluban.
Legjobban a régi csűrnél lévő dolgok tetszettek. A zenén, tánc tanításon kívül a csűr külső és belső oldalán is fantasztikusan jó fotók sorakoztak. Kicsit itt is elbeszélgettünk.

Ez után már szinte végigrohantuk a hátra lévő félkört a kövezett úton, és kissé szomorúan hagytuk el a Múzeumfalut úgy másfél óra után. Csalódás volt számomra a végzett munka eredménye.
A most következő fotóalbumban előre tettem a “fekete levest”, innen kimaradtak a készített videók, a felüdülős második részben pedig a táncházas képek, és videók találhatók. Klikkelj, és nézegess!