Harmadolás 3.

Eljutottunk a záró harmadhoz a VIDOR beszámolók sorában, a végén még lesz kis hosszabbítás is.

A fesztivál hetedik és nyolcadik napját hosszúra terveztem. Na nem a nagyszínpad műsora miatt, hanem a napzáró kisszínpadi produkciók miatt. Ez a színpad hozta a régi VIDOR hangulatot esténként, már ha koncert volt ott, és nem filmvetítés, vagy szülinap.
A csütörtök délután kicsit szaladgálós lett, mert voltak átfedések két színpad olyan produkciói közt, amit mindenképpen látni szerettem volna. Így történt, hogy a klasszikus Országzászló téri kezdéssel, a No Dress Code Acoustic koncertjével indítottam a napot. Sajnos nem tudtam megvárni a koncert végét, pedig szívesen maradtam volna, de a Dózsa György utcai dobogón a Debreczeni Páros zenélt, és így az ő műsorukba is be tudtam kapcsolódni úgy a felénél szerintem.
Nagy örömömre most is előkerültek a pantomimesek, és az városszéli színpad felé igyekezve még belenéztem a Hudaki műsorába is a kisszínpadnál.
Az Országzászló téri dobogón ezen a napon három formáció zenélt, ami azt jelentette, hogy igyekeznem kellett vissza.
A Chill’Out koncert közepén szép piros mezes lányok jelentek meg – “vessetek a mókusok közé” (Woody Allen), de meg nem mondom, melyik sportág képviselői -, pár pillanatra kizökkentve a közönséget a chill-ből.
Az Országzászló tér programját az LK Beat zárta ezen a napon.
A késő este tartogatott még egy kihagyhatatlan koncertet, de a nagyszínpad e napi programja is érdektelen volt számomra, így a köztes időt a Móricz kertben töltöttem barátokkal beszélgetve.
A Dániel Balázs Trió feat Jumping Matt koncert beállására tértem vissza a főtérre. Sajnálhatja, aki nem, vagy csak a végére érkezett, remek, talán a VIDORon a legjobb koncert volt, beleértve a nagyszínpadiakat is, ahogy arra számítani lehetett.
Nézd meg a nap képeit, klikkelj az ittenire!

A pénteket a Dózsa György utcai dobogónál kezdtem, a carPEDIGnem műsorát néztem meg.
Ismét sikerült találkoznom a pantomimesekkel, és egy jót beszélgetni ismerősökkel, így Shaun Ferguson előadásának kezdésekor még a főtéren voltam. A Beat-lesz koncertjére értem vissza az Országzászló térre.
Más dolgom nem lévén a kisszínpados programok végén a főtéren maradtam, mert az este tízkor kezdődő koncertet látni akartam, és féltem, ha hazamegyek, lusta leszek visszajönni. 🙂
Így belenéztem, belefényképeztem a Mystery Gang, és a La Cumbia Chicharra produkciójába.
A kisszínpad napi záró koncertje Szirota Jennifer és Zenekarának műsora volt, amit vártam, mert mindig nagyon színvonalas szokott lenni. Most is az volt. Ezekkel a képekkel zárul a napi album, klikkelj az ittenire!

A VIDOR utolsó napjára csak dobogós előadásokat terveztem, zárásra is igyekezve megőrizni magamban a régi VIDOR hangulatot.
Két nagyon jó koncertet láthattunk az Országzászló téren, még ha a hangosítás nem is volt topon.
A The Moon zenéjét elég régen kedvelem, igyekszem rendszeres koncert látogató lenni. Ha szívesen (újra) találkoznál velük, jövő hét végén a debreceni Incognito-ban megteheted. Én úgy tervezem, hogy ott leszek.
A Jazzy 287 ugyancsak egy remek formáció, a Labor Café-ban volt szerencsén első koncertjükön is ott lenni. Ezért is kerültek fel a “must have” listámra. Ezzel a koncerttel én el is búcsúztam a VIDORtól, sajnálom, hogy ezen a napon nem találkoztam a pantomimesekkel.
A képre klikkelve megnézheted az albumot.

Hosszabbítás.
Így a végén kellene valami értékelésféle, de ezt a közösségi oldalon nagyrészt megtettem menet közben. Néhány dologról mégis.

– Úgy gondolom, az a 20-25 helyi formáció, akik a két legkisebb színpad műsorát adták a VIDOR idején, megérdemelt volna legalább annyit, hogy koncertjeik kezdési időpontja felkerüljön a fesztivál hivatalos oldalára.
A korábbi időkben néhány szóval ajánlották is a fellépőket. Ez a minimum, amit megérdemelnének, megérdemeltek volna. Erre a mai napig nem került sor.

– a VIDOR kert, mint délutáni koncert helyszín kiesése sok helyi formációtól vette el a bemutatkozás lehetőségét. Egy helyi szervezésű rendezvénytől – és nem csak a VIDORtól – joggal vár el több lokálpatriótaságot a helyi közönség. Az “odatalálásra” pedig itt következik egy ötlet.

– Szerencsés lenne egy útba igazító tábla a fesztivál idejére, mit hol találnak azok, akik kevéssé ismerik a VIDOR korábbi életét. El tudnék képzelni olyat is, hogy elneveznék a dobogókat, így nem csak utca-, térnevekre lehetne hivatkozni, ami a Dózsa György út-Kossuth tér sarkánál biztosan könnyebb keresést eredményezne – lehetne ez mondjuk a “csendes színpad” -, nem beszélve a – fesztiválhoz képest – világvégén lévő Országzászló tériről, ahová sokan csak a koncerthang alapján találtak oda.
Felvetődhet esetleg egy fesztiváltérkép kihelyezése is amolyan “Ön itt áll” stílusban, de semmiképpen se a programfüzet mórickarajza legyen az.

– Szomorú voltam az artisták, pantomimesek, bohócok számának további csökkenése miatt. Ők adják a délután hangulatát, ők csalják az embereket a belvárosba ilyenkor.

– Több helyről hallottam a fesztivál idején azt az állásfoglalást, hogy a VIDOR mindig is egy színházi fesztivál volt, és a szabadtéri zenei programok csak megtűrtek. Az én személyes emlékeim szerint a szabadtéri színpadi programok mindig is zenei programok voltak korábban. Nehezen képzelem el Al Di Meolát térden csúszva könyörögve, hadd jusson be egy színházi fesztivál színpadára…
Nem is ragoznám tovább a nagyszínpad műsorszerkezetét, aki akarja, érti.

Ennyit szerettem volna elmondani, Tisztelt Bíróság. Meg hogy van még egy reményhalam, amit továbbra is gondozok. 🙂