Utca, zene

A címben mindjárt össze is szedtem, mik a legszükségesebbek egy utcazene fesztiválhoz. Ehhez már csak az kell hogy legyen valaki, valakik, akik ebből a két fontos dologból fesztivált csinálnak.
Nem egyszerű feladat ez, hiszen meg kell találni a támogatókat, akik az anyagi hátteret biztosítják, meg kell találni a fellépőket, akik leginkább a zenélés kedvéért jönnek el, megfelelő helyszínt kell találni a fellépőknek, és gondoskodni kell arról, hogy legyen közönség is.
Kezdjük a végén. Tokaj belvárosában nyárias időben a közönség szinte bármikor adott, csak el kell intézni a nyárias időt. A nyárias idő és így a közönség is adva volt múlt vasárnap, az I. Tokaji Utcazene Fesztiválon.
Helyszíneket is sikerült találni – hiszen a város kanyargós sétáló utcája ideális az egymástól elkülönülő zenékhez -, és fellépők is akadtak szép számmal. Itt azonban álljunk meg kicsit.
Mindamellett, hogy igazán jól éreztem magam, azt kell mondjam, talán a kevesebb több lett volna, vagy a formációk elhelyezését kellett volna jobban átgondolni műsoruk ismeretében. Bizonyos helyeken nagyon nagy volt az áthallás, amitől egyik, vagy mindkét produkció élvezhetetlenné vált.
Miért mondtam még, hogy a kevesebb több lett volna? Abszolút méltatlannak éreztem helyszínként a Bonchidai Csárda bejáratát, ahol a fellépőket az utca túloldaláról lehetett nézni, vagy a parkoló mellől hallgatni. A kettő együtt néhány kiváltságosnak adatott meg, akik a járda szélén nem rettentek meg a jármű fogalomtól.

Még egy kritikus megjegyzés, és utána csak jókat írok, mert örülök neki, hogy lett egy ilyen rendezvény a környékünkön, és remélem, lesz folytatása is.
Szóval sétáló utca. Tokaj városában ingyenes a parkolás. Így joggal várható el, hogy egy ilyen rendezvényen ne az autókra kelljen figyelni a nézőknek, és a zenészeknek. Aki ott volt látta a fúvós műsor közben a nézők között tolató teherautót, és a rendőrautó mögött áthaladó konvojt is. Ezeken nyilván lehet majd változtatni legközelebb, és akkor csak jókat írok majd. Ezeket pedig tudjuk be annak, hogy ez volt az első ilyen fesztivál.
És akkor lássuk most a jókat. Igyekeztem egy tervet készíteni a napra, mert látható volt, hogy mindent nem tudok végignézni. Nem is irigyeltem a zsűrit. 🙂
Szerencsére elég sok fellépő osztott meg részleteket műsorából az esemény információs oldalán. Így esett a választásom a No Dress Code Acoustic-ra, majd a Crazy Daisy Jug Band-re, a Kelet Brass Band-re, az Oranzs Band-re, akiket pár percig sikerült csak hallgatnom. A carPEDIGnem esetében azonban dacoltam a járműforgalommal. Pár percig csodáltam Urbán Dávid hang játékát, és volt néhány kiszemelt produkció, amelyekre nem maradt időm. Remélem, hamarosan találkozhatok a Purga zenekarral, és megnézhetem élőben a Blues Fathers formációt is.
Láthatod, nem unatkoztam vasárnap, és ráadásul egyetlen kiválasztott formációban sem csalódtam, sőt.
Örülök neki, hogy létrejött ez a rendezvény, és bízom benne, hogy a következő is legalább ilyen jó lesz. Viszonylag megfontoltan fényképeztem, így viszonylag kevés kép kerülte el a most következő albumot. Klikkelj az ittenire!