Fesztivál hétvége, 1. nap

Az elkövetkező három napban kibővítem a hétvégi LeszFesztes mozaikjaimat. Jönnek a hosszabb-rövidebb fotóalbumok, és néhány szó is az eseményekről.
Elöljáróban annyit, hogy minden tiszteletem azoké, akik ezt a rendezvényt immár harmadik éve viszik töretlenül, megújulva, a lehetőségeket maximálisan kihasználva, ugyanakkor támogatva azokat a helyi, környékbeli előadókat is műfajtól, stílustól függetlenül, akiknek ezek a fellépések hatalmas ugródeszkát jelentenek. Ez az, ami megkülönbözteti, kiemeli ezt a rendezvényt a többi hasonló tematikájú közül.

Csütörtök délután verőfényes napsütésben álldogáltunk az egyik pénztársorban. Mivel rövid sor volt, hamar kiderült, hogy rosszban. Azonban még így is sikerült odaérnünk az első kiválasztott koncertre.
Talán emlékszel még, a Contra Stage volt az, amelynek műsora előzetesben leginkább elnyerte a tetszésemet. Ez nem is változott, bár a kisszínpadnak és remek technikusainak meg kellett küzdeniük a nagyobb tesók megszólalásakor. Nekem végig nagyon hiányzott az éppen átépítés alatt lévő várszínpad. No, majd jövőre. 🙂

Tehát a Contra Stage-hez vezetett első utunk, ahol a Black Stage koncertjébe kapcsolódtunk be. Legutóbbi találkozásunk óta fúvós hangszerrel és hozzá tartozó zenésszel is bővültek. Kicsit szokatlan volt ez a hangzás, de szerintem ügyesen beépítik majd a repertoárjukba. A képre klikkelve ennek a koncertnek az albumát láthatod.

A következő kinézett koncert kezdetéig gyorsan átruccantunk a Rockszínpadhoz, ahol már javában tartott a szintén kinézett Karmapirin műsora. Útközben elhaladtunk a Hell Aréna mellett, amely elég jól védte a Rock- és Nagyszínpad áthallásától a Contra Stage-et, és talán ha nem lettek volna nyitva az oldalsó sátorelemek, a Contra hangulatától távol álló zene nem ömlött volna annyira a legkisebb színpad felé.
De a Karmapirin nagyon jól elvolt Rockszínpadon és szép számú közönséget vonzott a színpad előtti napsütéses térre. Róluk is készítettem egy albumnyi képet.

Sajnos nem tudtuk megvárni a koncertjük végét, és a Nagyszínpadon éppen zajló csellós koncert is kimaradt, de így pont visszaértünk az Artézis műsorkezdetére kedvenc színpadomhoz. Közben az Eklektika színpad is beindult, nem kis feladat elé állítva a Contra technikusait. A színpad mögött bujkáló nap néhányszor igyekezett megtréfálni a fényképezőgépemet, de ekkor még viszonylag jól uraltam a szervizből friss beállításokkal visszaérkező felszerelést. Remek koncert volt ez is. Már a harmadik koncertnél tartottunk, és még mindig nem hibáztunk. 🙂

Koncert végén elnéztünk a Crossroads Sage-hez, de nem maradtunk sokáig, mert a kövötkező kinézett produkció is a Contra színpadhoz csalt.

A No Dress Code Accoustic műsora is kedvencem a múlt évi VIDOR óta. Most sem csalódtam és bár nagyon csábított a szigetre a Szüret Utcza koncertje, csak vissza-vissza lépkedtem néhány bizonytalan elindulás után kedvenc dalaim címét hallva.

Szerencsére még így is elértem a következő kiszemelt műsort, és az Eklelktika sziget varázsos világában letelepedve egy párnára hallgattam, néztem a Szüret Utcza megunhatatlan dalait. Közben sötétedni kezdett, és sorra gyúltak a fények a sziget lampionjaiban. Kétségkívül ez volt a legegyedibb, leghangulatosabb helye a fesztiválnak, bár zeneileg hozzám legközelebb továbbra is a Contra Stage állt. A nagy koncert bambulásban aztán elég keveset fényképeztem, de az albumban találsz így is pár képet.

A fesztivál kezdete előtti rangsoromban a Crossroads Stage állt második helyen, ahol este az Éva Presszó koncertjét jelöltem kihagyhatatlannak. Az is lett. Hatalmas buli volt ismét, és azt hiszem, később több időt is eltöltöttem volna itt, ha a színpad világítása jobban együtt élt volna a zenével. Azért úgy gondolom, viszonylag sikeres harcot vívtam az elemekkel, ez a fotóalbumom tartalmazza a legtöbb képet, bár ez nem a küzdelemnek, sokkal inkább a parádés, pörgős koncertnek köszönhető.

Az első nap mozaikja hét képkockát tartalmazott, így van egy hetedik album is, amely a nap hangulatából villant fel pillanatokat. Lesz benne néhány koncertkép is, mert volt még pár kinézett formáció, de vagy az idő hiánya, vagy a megszólalás volt olyan, hogy keveset időztem náluk. Maradjon az én titkom, mikor melyik. 🙂

A bejegyzésben látható képekre klikkelve külön albumokhoz juthatsz, így – bár rövidebbek az albumok, tematikusabbak lettek. Linkeltem az előadókat is, mert érdemes ellátogatni hozzájuk, ha valamelyikük felkeltette az érdeklődésedet.
Holnap a második nappal folytatom.