Hangszer simogató

Párját ritkító rendezvény jutott el Nyíregyházára is az elmúlt héten.
A Hangszert a kézbe roadshow harmadik állomása volt szülővárosom, így voltak bőven előzmények, tapasztalatok, ami alapján biztosra vettem, hogy ha tehetem, meglátogatom. Úgy alakult, hogy péntekre sikerült szabadságon lennem, így a teljes napot, meg a szombat jó részét is ott tölthettem.
Két tematikus fotóalbumot állítottam össze, úgy is mondhatnám, lesz egy kinti és egy benti album. A kinti, a mai – ahogy a cím is mondja – a hangszer simogató, a másik pedig a színpadi produkcióké, mert ilyenek is voltak.

Péntek reggel megérkezve a Váci Mihály Kulturális Központ harmadik emeletére pár pillanatig csak álltam a kiállítás bejáratánál. Mint a gyerek az édességboltban, tátottam a számat, pedig nem játszom hangszeren.
Először csak egy rövid köszönős sétára futotta az időmből, valamint hogy bebizonyítsam magamnak, hogy nem tudok dobolni. Ez viszonylag hamar kiderült, és már indultam is a színházterembe, mert kezdődött egy előadás. Ezekről majd a másik album kapcsán írok, most ugrok kicsit az időben, és visszatérek a hangszerek közé, ahová sorra érkeztek az óvodás, iskolás csoportok, délután pedig egyre több felnőtt is. Örömmel konstatáltam, hogy sok nyíregyházi zenész figyelmét is felkeltette a lehetőség, amely ritkán adódik kis városunkban.
A Cseh Tamás Program roadshow-jának célja egyébként, hogy minél szélesebb rétegekhez, minél fiatalabb korban eljusson az élő zene, hogy bárkinek legyen lehetősége megtapasztalni az élő zene varázsát.
Itt a lehetőségek szinte korlátlanok voltak, és sokan éltek is a lehetőséggel.
Valami olyamit írtam nemrég, szinte minden képhez van valamilyen történet. Majd látod, mennyi kép van, így nem mesélek el mindent, de kiemelek párat.
A kislány a zongoránál, aki annyira belefeledkezett a zenébe, hogy teljesen megszűnt körülötte a világ, vagy a hölgy, aki olyat énekelt a stúdió sarokban, hogy összegyűltek a nézők, és megtapsolták. Elmondása szerint ezt szokta énekelni takarítás közben. Vagy felidézhetném a basszusgitározó lányt, akiről egy rövid videót is feltettem minap. Ja, és ennek kapcsán a jam délután.
Szóval sorolhatnám még, miért gondolom, hogy nagyon jó ez a kezdeményezés, helyette azonban nézd meg a képeket az ittenire klikkelve, és ha valahol az országban utoléred a rendezvényt, ne hagyd ki.