Tíz év

Ma van a blogom 10. születésnapja. Most valami szellemeset kellene írni, vagy egy nagy visszatekintést. Ezekkel nem fárasztalak most, ha követted eddigi tevékenységemet, úgyis tudsz mindent. 😉
A múlt héten azonban történt valami, amiről mindenképpen akarok pár szót írni, és ezzel le is zárnám azt a történetet.
Öt éve változatlan néven működő Facebook oldalamat tették elérhetetlenné múlt héten azért, mert nem a valós nevem szerepelt az oldal nevében. A döntést nem vitatom, a módszert igen. Azt gondolom, egy figyelmeztető üzenet belefért volna abba az üzenettömegbe, amivel naponta bombáz az üzemeltető. Vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy “robotnak” tűnt fel a dolog. Annál is inkább, mert értesítéseket azóta is küld az oldal, csak a tartalom elérhetetlen. Hangsúlyozom, elismerem, hogy vétettem a szabályok ellen.
Arra, hogy miért nem az “anyakönyvezett nevemen” szerepelt az oldal, a válaszom: “Szerintem nem az a fontos hogy én ki vagyok, hanem hogy mit csinálok.” – ezt mondtam Enikőnek múlt év végén, mikor az a megtiszteltetés ért, hogy kicsit hosszabban beszélgettünk magamról. Képeskönyvem idei kötetében már ezt a beszélgetést linkeltem a rólam szóló menüre. Gondoltam, akit érdekel, itt megtalál mindent, ha pedig többre kíváncsi, megkeres, megkérdez. Nem így történt, nem keresem az okot, de jobban figyelek bizonyos dolgokra. Nem változom, nem változtatok a véleményemen, csak igyekszem kisebb támadási felületet hagyni. Én ezzel le is zárom a tiltás témát, remélem, más is. Inkább a jövővel foglalkozom.

A mai képet tegnap este szereztem, és már készítésekor tudtam, ez lesz a mai illusztráció. Szerintem ide illik. 🙂

Közeli terveimben szerepel, hogy – mivel a Facebook page nem ad lehetőséget ismerősök felvételére – új címkéjű közösségi identitásommal megkeresem azokat, akik korábban megtiszteltek azzal, hogy ismerősnek jelöltek, vagy elfogadták jelölésemet. Nagyon értékes emberekkel sikerült kapcsolatba kerülnöm, köszönöm nekik.
Képeskönyvem bejegyzéseit a hasonló nevű közösségi page-en linkelem, ahogy ezt pár napja újrakezdtem. Személyes oldalamat pedig – meglepő módon 🙂 – személyes kapcsolatokra használom.

Itt, a blogon folytatom a korai évek bejegyzéseinek adatbázisba rendezését. Ez igazán egy olyan project, amivel sokat lehet barkácsolni, és ha jól csinálom, semmit nem fogsz észrevenni. Hálás feladat. 🙂
A fotóalbum rész most rendben lévőnek tűnik, a múlt évi átalakítás a végéhez ért, az esetleg talált hibák javítása folyamatban. Remélem, nem találok. 🙂

Mégegyszer köszönöm mindenkinek, aki látogatásával, véleményével, megkeresésével segített abban, hogy blogom ilyen lett, amilyen. továbbiakban is számítok rátok. 🙂