A cím olvastán azért ne indulj el a strandra, nem igazán jó ötlet ezekben a napokban.
A mai időutazás célja múlt év júliusa. A forró nyár egy megújuló eseményt, egy csendes, kellemes vasárnap délelőttöt, és egy – remélhetőleg – hagyományt teremtő rendezvényt hozott.
Rekkenő hőségben araszolhattunk a nyíregyházi repülőtér felé július második vasárnapján. Nem csoda hát, hogy első utam a hűvös hangárba vezetett, bár ez csak a korán érkezők jutalma lehetett. A nagyközönségnek is jutott azonban számtalan látványosság.
Majorett bemutató csalogatta a nézőket a színpadhoz, ahol a 100 Folk Celsius készülődött, a reptér távolabbi részét a műrepülők és az ejtőernyősök uralták. Ezen a napon is a repülőnap vendége volt Veres Zoltán, aki parádés bemutatójával varázsolta el a közönséget.
Néhány nap múlva érdekes meghívást kaptam. Kutyakiképzés. Megyek, mondtam.
Rendszeresen veszek részt olyan rendezvényeken, ahol kutyák és gazdáik jelentik a társaságot, mégsem mondanám, hogy értek a kutyákhoz. Sőt, azt sem, hogy meg tudom különböztetni a fajtákat.
Mégis szívesen nézelődök ilyenkor, és csodálom a gazdákat, kiképzőket nem csak a látványos bemutatók miatt, hanem a kutyákkal kialakított kapcsolatuk miatt is.
Ezen a vasárnapon tanúja lehettem annak, miként válik egy bohókás, játékos kutyából pár óra alatt fegyelmezett, de nem szomorú, bánatos barát.
A következő hétvége egy rendkívül látványos, vidám, szórakoztató rendezvényt hozott, és szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadta azokat az őrülteket, akik minden olyan eszközzel a vízre merészkedtek, amelyről könnyen látható volt, hogy alkalmatlanok a vízi közlekedésre.
Az úszó alkalmatlanságok egy júliusi szombaton lepték el a sóstói tavat nem kis derültséget keltve, és igen jó szórakozást nyújtva a tóparton megjelent hatalmas tömegnek.
Remélem, idén ismét megrendezik ezt az eseményt is.
Ma a győztes alkalmatlanság képe az illusztráció.