Felhők

Az utóbbi napokban, hetekben elég váratlanul komoly felhők kezdtek tornyosulni a fejem fölött. Ez – többek között – itteni tevékenységemre is rányomta bélyegét. Most úgy tűnik, ezek a felhők oszlani látszanak, és valamilyen irányból már beszökik a fény.
Az események arra mindenképpen jók voltak, hogy kicsit elgondolkodjak, és óvatosabban kezeljem az emberekhez fűződő viszonyomat. Röviden: általában kicsit bizalmatlanabb lettem, ugyanakkor volt, akiben megerősödött korábbi bizalmam.

Amit eddig leírtam, tulajdonképpen magánügy, és nem is szeretném itt folytatni, ragozni, de szükségét láttam elmondani ennyit azért, hogy érthető legyen itteni passzivitásom az utóbbi időben.

A jövőről – mármint az itteniről 🙂 – pár szó.
Adós vagyok még az idei Márton nap képeivel – remek hangulatú nap volt, majd meglátod -, illetve múlt héten egy délelőttre sikerült kijutnom az Állatparkba is. Ez amolyan agymosásos, kikapcsolódós dolognak indult, és minden várakozásomat felülmúlta még akkor is, ha meglehetősen szétszórt voltam, és nem minden sikerült úgy, ahogy kellett volna.
Volt viszont olyan, ami az idei látogatásomat is különlegessé tette, és ezért köszönettel tartozom.

Nem titokzatoskodok tovább, hanem elállítom az esőt, és megyek kutyálkodni.
Tudod, ahogy tegnap írtam: délelőtt PCAS és Örökbefogadó nap, délután Állatmenhely és Állatok karácsonya.