Felelősség

Apuka két gyermekkel érkezik a Sóstói út – Stadion utca kereszteződéséhez.
A kerékpárúton.
Kerékpárral mind a hárman.
Szépen védőfelszerelésbe öltözve, ahogy kell.
Leszállnak, és gyalogosan kelnek át a kereszteződésen.
Valaha itt a kerékpárútnak volt elsőbbsége, de mivel mindenki le… szóval figyelmen kívül hagyta, az élet, az élni akarás, és a hatóság jobb híján alkalmazkodott az “életszerű helyzethez”.
Tehát átkelnek, majd apuka folytatja az átkelést a Sóstói úton is.
Nem kis feladat ez reggel fél kilenc tájt.
Apuka a fél sávot elzárva várja be a gyerekeket. A szegélyről letolva bringáját a kisebbik gyermek egyensúlyát veszti, de már tápászkodik is fel.
Közben két autó érkezik a kereszteződéshez, a második dudálva.
Apuka helyett én sziszegem: “Anyád!!”
Aztán élve átjutnak, és felpattanva a drótszamárra elindulnak a járdán a város felé.
Elgondolkodom.
klikk

Megérte-e ott átkelni?
A város kerékpárútjait a legnagyobb jóindulattal sem lehet hálózatnak nevezni, de a körúti lámpáig tart a felfestés. Ott a járda sem szegélyben végződik, és a lámpa is nyújt némi biztonságot.